Céüse

Június 28.-án kezdődött minden. Megbeszéltük a találkozót Jociéknál, majd a villánál lesz a következő megálló. Annyi cucc jött össze hármunktól, hogy már Márk csatlakozása kérdéseket vetett fel bennünk.
Vágül a galeottinál kidobáltunk minden feleslegesnek tartott, vagy vélt dolgot. Igy este hétkor elindult a járat. Még be kellett ugrani fehérvárra Csutorás úrhoz, aki megszponzorált minket egy nagy sátorral és az egyesületi kemping szettel.
Röpke 13 óra és 1300 km megtétele után már Franciaországban voltunk. Az utat nem részletezném...teljes megőrülés és ortósági bajnokság vette kezdetét... :)
Bevásárlás a gapi szupermarketban, majd kajálás a Decathlon parkolóban, majd indulás a kempingbe. Annyira fáradt volt már mindenki, hogy Márk, aki a navigátor szerepét töltötte be, két mondat között elaludt, a hátsó régióról (Bálint és Joci) nem is beszélve, hiszen felakadt szemekkel szörcsögtek.
Én is egyre hosszabbakat pislogtam a kanyargós úton felfelé. A megérkezésre nem is nagyon emlékszem, csak arra hogy mondták hagyjam a sátrat, majd ők megoldják, majd egy kirakott polifoamon elájultam a napon. Mire magamhoz tértem, állt a sátor...igy már vidámabban láttam a helyzetünket.
Még javában sütött a nap mikor korán lefeküdtünk, majd 14 órás alvás után magunkhoz térve, megindult a hegymenet a sziklához. Nem tudtam mi vár rám. 500 méter szint és 5 km-es táv. Kötelekkel, vasakkal teli zsákkal nekivágtunk. Elég rosszul viseltem. Körülbelül egy óra alatt érhettünk fel, majd ugyanennyit az árnyékban töltve pihegtünk. Aztán megkezdődött a mászás.
Gyönyörű, hatalmas sziklák, kicsi és nagy lyukakkal...áthajlókkal, függőleges táblákka és rejbungtáblákkal. Egyik legmonumentálisabb sziklatömbje volt előttem, ami úgy néz ki mintha 2000 méter magasságba a régi istenek elhelyeztek volna egy "kavicsot".
Gyönyörű utakat másztunk... Az első napokban máris két hírességgel találkohattunk. A számomra kevésbé hires Alice (remélem jól irom a francia 9a mászó lányt), majd Arnaud Petit (általam csak Mr. Bean) is tiszteletét tette. Ő mászta clean a Black Bean nevezetű utat- 8b.
http://www.youtube.com/watch?v=-TeTejh1ebs

Bálint a minnél több 7a OS-re ment rá. Márk Megmászott egy 8a+ utat, majd egy 8b+-al próbálkozott. Joci még az ujjsérülésével küszködött. Én is megtaláltam a számomra tetsző utat/utakat.
Volt hogy napi 5-6 utat másztunk... Így nem tűnik olyan soknak, de a felgyaloglás és az utak hossza miatt egész sok.
Első pihenőnapon Nizzába mentünk, hogy tiszteletünket tegyük a Tour-on. Itt a csapatidő futam ment, ami nagyon látványos volt és rengeteg nézőt csalogatott a városba. A srácok aláirást is szereztek Contadortól, valamint egy kulacs és egy BMC sapka is a gyűjteménybe került.
Miután lecsengett a verseny kifeküdtünk a "plázsra" és természetesen a tengert sem hagyhattuk ki. Miután ezt is meguntuk, Monte Carlo felé vettük az irányt. Ezt a helyet kicsit felháborítónak tartottam.. akkora itt a gazdagság és a pazarlás, hogy egyáltalán nem ragadott magával a város.
Mivel már lecsúszott egy kis bor, nem akartunk messze menni, hogy fekhelyet keressünk... Igy pár km-rel arrébb egy tengerparti mólón tértünk nyugovóra. Álmunkat csak a hajnalban visszatérő halászok és a sirályok korzózása zavarta csak meg.
Reggel korai kelés, majd irány visszafele.Utunkat egy kávé és egy szabadtéri vásár szakitja meg, ahol a helyi gazdág saját készitésű termékeket árultak... sajt, sonka, kolbász, bor, stb. Bálint végigkóstolt mindent, azt mondta nem rossza :).
Majd beszabadultunk egy vöröskeresztes adományboltba, ahol hatalmas kincsekre bukkantunk. Egy mechanikus mérleg, kesztyű, adidas trikó, napszemüveg, és egy hippi pulóver szerepelt a listán a boltból elindulván.

Az estéket mindig nagyon vártuk már, hála Joci chef kiváló főztjeinek... Minden vacsoránál a nyálunk csorgott..alig tudtuk megvárni hogy kész legyen. Sokszor mint a gyerekek, megettük a hozzávalót, mielőtt még belekerült volna az ételbe. A szeményes kedvencem a kiani tésztával tálalt hús...babbal és még sokminden jóval, de a camamberrel és szilvával töltött csirkemell sem volt semmi.
Köszönjük Joci!!!

Ezután ismét mászós napok következtek. Megszerettem ezeket a sziklákat. a 2-3 ujjas nyitott fogásokat, a tájat, a repülőket amik velünk egy magasságban repülnek, vagy néha alacsonyabban is. Tetszettek a szemben lévő havas hegycsúcsok is...és a mászás közbeni kitettség érzése, valaminek a néhol 5-6 méteres köztestávok is. Ez az a hely, ahol mászni kell, nem remegni. Erre rájöttem, és helyenként sikerült is ezt tennem.

Következő pihenésnél elmentünk az embruni-tóhoz. Kb 15 km hosszú lehet, és hegyek veszik körül... ebből adódóan sosem meleg a víz, ahogy most sem, de ezt a közel 40 fokban nem is bántuk
Innen hazaérvén a többiek már a vadkempingben heverésztek.. próbálták túlélni a napot... hiszen ők huszon valahány órát jöttek Svájcon keresztül. Az ottani csapat: Bobi, Bubu, Geri és Bence voltak.
Ahogy megjöttek, megjött a rossz idő is. Soha nem látott idő csapott le ránk 2000 méteren. 15 cm jég esett le, hol borsó, hol dió nagyságban. A villámok nemsokkal mellettünk értek célba. Mi bálinttal egy kis sziklahasadékba menekültünk. Be kell valljam néha féltem is. A Biography szektor is elázott...az út vizeséssé változott a 30-40 mm csapadéktól. Lefelé az úton vízesésként zúdult le az égi áldás. Mint a gyerekek futottunk le, csaptuk fel a vizet magunkra és egymásra…
Reggel minden rendben volt… nap, meleg, stb. Minden ruha, cipő, sátor megszáradt… A délutánt a kocsiban töltöttük, mert ismét leszakadt az ég.
Pókereztünk, majd pingpongoztunk a románokkal és a franciákkal.

Két mászónap maradt… a három nap rosszidő keresztbe tett nekünk…meg kellett nyomni a végét. Másztam 6 utat, ami annyit jelentett, hogy már a kempingig lemenni is alig tudtam, ott már hatalmas fáradtság lett úrrá rajtam…kajálni is alig tudtam, aztán irány az „ágy”.
Következő nap sem sikerült megmásznunk a „giga-projektet” ami nekem egy 7b, Márknak egy 8b+ lett volna… Na igen, mindenki a saját szintjén nyomorog J.
A hazafelé vezető út sima volt. Fél 10kor indultunk el Gapból… Bálintot Veronánál kiraktuk, hiszen a nyáron Nürnbergben fog munkálkodni és mászni. Az egész utat egybe levezettem, így este 11 re már én is itthon voltam miután a többieket kiraktam.
Összességében nagyon jó volt, de ezen a helyen két hét nem elég. Jövőre vagy Spanyolország vagy ide, de egy hónapra!!

Üdv

 Jocz chef

 kétpofára..

 Lafa

 Céüse landscape

 Mi legyen?

 Tour 1

 Tour 2.

 Bálint a touron

 Tour 4.

 Albertoék levezetnek

 Saxo Bank Team

 Plázs

 Monte Carlo

 Monte Carlo

 Pihinap

 1 eurós pulcsi

 Team 2.

Ashima 8a+

Múlt és Jelen vs. Jövő

Tehát eldőlni látszik a nyári trip. Franciaország lesz a cél... egyszer voltam már ebben az országban..igaz egy sörnyit töltöttünk Metz városában. Most mászni megyünk.... Joci chef, Bálint, Márk és jómagam... igy lesz a csapat. 28.án indulunk és valamikor 13 körül térünk haza. A programban szerepel majd az idei Tour de France, Monaco és még sorolhatnám, de nem tudom.

Lényeg a lényeg, hogy készülünk rá, edzünk... próbáljuk időziteni a csúcsformát, ki-ki a maga módján.
Történt az eset, hogy meginvitáltam a többieket egy vasárnapi ebédre, ebből az lett, hogy egy viszonylag kemény edzést nyomtunk Bálintnál. 200 húzódzkodás, plusz az apró. Ezen felbuzdulva kitaláltam, hogy csütörtökig meg kell csinálnom 1000 db-ot. Szerdára meglett... itt még azt hittem, hogy nagyon kemény vagyok, de ekkor jött a kontra, Tomcsi 2 nap alatt (600+400) teljesitette.
A következő lépés, hogy egy nap alatt menjen ez a szám.

Egyelőre most az edzés szerepe lecserélődött...inkább a mászást erőltetjük...heti négyszer.

Hétköznap inkább a bulder, hétvégén a Geribe mászogatunk.

Részt vettünk egy versenyen az Ujjerőben, ami egész jó volt, bár a kunsztok elég radikálisak voltak szerintem. A 40 ből 26 ot másztam meg, ebből 22 flash, a többi négyet pár próbából... a maradékhoz 2-3 kivételével közöm sem volt. Lényeg hogy másztunk egy jót és végre izomlázzal ébredtem fel.

Hogy a sziklára visszatérjünk...mert az a lényeg :)
Megtaláltam legújabb projektemet is... Metavad névre hallgat. Nagyon tetszik a mozgása, és talán a lépéstechnikámat is javitja (gondolom, mert ilylen nehézségnél csak kézből már nem lehet :) ).

Egy kis szösszenet a hétvégéről. úgy érzem sokat fogjuk ezt még hallani idén:

-Nem megyek vasárnap a Geribe, mert tanulnom kell
-Mennyit akarsz taulni?
-tömör két órát.
-Na! kilenctől tanulsz 11-ig!!! fél 11 re itt vagy nálam és mehetünk!
:))))



És ahova megyünk...már alig várom:

Szép napot

Fidi voltam

Üdv

A télből nyárba,majd vissza télbe

Nem is tudom hol érdemes kezdenem. Rég írtam,mivel meló van,ha nincs akkor meg elmegyünk több napra mászni. Ami kint alvásos  mindig. Sajnos mi nem eddzük szét magunkat és nem pózolunk majd ezeket nem spotoljuk ki,mivel buzis. De kinek mi?
Pünkösd voltunk Graz nál,Mixnitz.

 

 csendélet egy kis magyar Undegrund hiphop vagy goa mellett a parkolóban Mixnitz ben

Elég jó lett volna,ha nem esik,vagy ha esti szittyó után rá nem megyek két egyperces új lukra és meg nem mutatom,hogyan kell húzódzkodni gyűrűs ujjal. :) Persze a vége egy sérülés lett,pattogó hang kíséretében,ami egy hét kiesést és az utak ,melyek kipucolva,beközteselve,bejelölgetve vártak, ki NEM mászását jelentette. Szószó,gondoltuk jön a nyár,hiszen az eső mellett azért30 fok volt.

Ehhez képest......Kitaláltuk,h járjunk Nassereith be

 Zugspitze

 ,Götterwandhoz. Innsbruck után 50km,a Zugaspitze-től talán 10-15km re.
Eső mentes fal,peremekkel és kallantyúkkal.

 

Az utóbbi időben 3 szor voltunk,ami 6 napot jelent. Első nap menés,majd próbák,este alvás,hóra ébredés,fáradtság,csodálkozások MIÉRT NEM MEGY?,majd pakolás és jövés.

 

 

 Harmadik alkalom. Póló nélkül mászás megérkezés után,majd kaja,egy új hely keresése,mivel Barni nem hajlandó a fal alatt aludni,hisz olyan kibaszott meredek,h nincs egy irány sem ahol nem csúsznál le. Így találjuk az autópálya hidat,ami elég hangos reggel 5 től. Majd ismét hóra kelés,persze nyár van. Mászás. És megtörik a jég. Sikerül egy 7c s út könnyebb variánsát kimászni,mire mondok 7a/a+-t,Marinus mond rá 7b-t,a 8a.nu-n találunk egy képet,amin a variáns,és alatta 7c felirat. A lényeg,h végre nekem is sikerült valami.
Konzekvenciákat levonom persze,Marinus leolt,h ne másszak olyan sokat,ezért nincsen motiváció és energia,meghát persze kéne a melók után egy nap pihenőt tartani hiszen nem vagyok már 10 éves.
Most meg,éppen mikor írok Salzburgnál havazik itt meg kúrva árvíz van!!!

Tengerészgyalogos kiképzés, avagy "ahol a munka fő, ott nő a diadal"

„Ebből az edzésből egy hétre elég egy” – hangzott Márk szájából szerdán, majd csütörtökön megismételtük. De ekkor már Bubu és Bobi is csatlakoztak.
A kötéllétra kicsit idegen volt számomra az első pár alkalommal, de aztán rá lehet erősödni szépen. Amíg nem fáradt a test, addig mennek szépen statikusan a mozdulatok, de utána is van még értelme…sőt. Ezután jön  a kétkezes súlyzó, végül az egykezes.

Mikor ezt a részt letudjuk, akkor jön a fekvőtámasz része… 10x10 db 10 perc alatt. Pár perc pihi majd jön a  fingerboard. Betartások, „három csapás”, húzás stb… - Ez a tengerészgyalogos kiképzés.

Hétvégén pedig jön a visszaigazolás… mire is jó ez? van e értelme? – A választ a Kis-geriben találjuk… Ki mit mászik, ki mit bír…
Lehet, hogy nem ennek köszönhető, de
1.) Bobi a Laurában addig jutott, amíg eddig soha. Meg is mászta volna, de ahogy megfogalmaztuk „megijedt a lehetőségtől”.
2.) Márk már a sötétség eljövetelekor sem bírt leállni… azt érezte hogy még kell.
3.) Harmadikra másztam 7a-t, de másodjára is meg lehetett volna, ha kicsit okosabb vagyok.

… Tehát valami történik a Galeotti utcában …

Egy videó, mely szerintem mostanában az összes mászó edzéseit teszi motiváltabbá:
"kezdünk elHójeresedni"

Végül pár bölcselettel  és képpel búcsúzom:

„A lélek irányít, a test teljesít” – Zengő Márk
„Ahol a munka fő, ott nő a diadal” – Fankadeli
"Csak a szótárban előzi meg az eredmény a munkát" - Izer Bálint

„A lélek a mester,
a képzelőerő a szerszám
és a test a formálható anyag” - Paracelsus

Kotechnik néhány nézetből

Ez a bejegyzés egy kicsit más lesz mint a többi. Többen írjuk...ki-ki a maga szemszögéből.
Íme Bálint írása:

A megőrülések határán voltam már a zárthelyikkel, random minden invitálásra nemet mondok az utóbbi időben, így esett hogy majdnem be ctrl+V –tem a szokásos választ: Nem! De aztán eszembe jutott, hogy héé hiszen véget ért a szorgalmi időszak, most már csak a vizsgák vannak hátra, bár sokat kell tanulni, de tágasabbak az időhatárok, nincs órákra bejárogatás, magam oszthatom be az időmet. Hát akkor mi a fene tartana vissza ettől, és ekkor láttam meg a neveket. A facebook csoportunkban, hamar mindenki igent mondott, hogy Gábort idézzem: -Ennyi álló fasz csak megy már valahová. Végül csakhamar megalakult a fb-csoport is az öt szerencséssel: Buddha, Márk, Borbély Gabi, Tota és én. Válogatott – világsztár önjelölt arcok, csakhamar kiderült ha a túra fele olyan jó lesz mint a facebook-csoportban szállingózó poénok, akkor is ez lesz minden idők legjobb Kotecnike. Erre a tényre még az is rátett egy lapáttal amikor reggel megláttam Duksa Jocit, bátran mondhatom életemben látott legjobb szakácsot- de ne rohanjunk ennyire előre. Péntek este, zuhogó eső, rohanok már késésben vagyok. A srácok kérdésekkel fogadnak, ijesztően soknak tűnik a cuccom, de hamarosan robogunk Gabika (Buddha becenevet is használom később) kocsijával. Az első benzinkúzon még pestet sem elhagyva Tóta és Márk ihletet kapnak az 1-et fizet 2-őt kap”-ra, csakhamar eltűnnek mint szürke szamár a ködben. Ezaaaz kezdődik a túra. J Hogy a whisky mámorától, vagy mert alföldi srácokról van valójában szó, de nem jönnek üres kézzel. (Hűek az általános csapatszellemhez!) Szóval meggysört kóstolgatunk nemsokára, majd jönnek a szimpla sörök is szépen. (Úrba, üvegpohárba!!!)

Kotecnik mit sem változott 2011-óta, miiiicsoda olyan vizes blokk épült hogy még én is elgondolkodtam egyszer a fürdésen, nemhogy a többiek. 400km, hajnali 3.kor érkezünk. Szállásunk a mostmár szokásosnak mondható padláson van.

Reggel még 4 motiválttal egészül ki a Magyar válogatott, Scharniczky Ádám és barátnője, Joci és kedvese.

A mászópárok összeállnak Gábor-Joci, Márk-Buddha, Tóta-Izer a felállás. Ez nagyjából a hétvégén tartotta is magát, néha azonban összeértek a szálak. Ádámmal első napon egy KŐ-kemény 6a+ toltunk bemelegítőnek, ha tudom hogy ilyen bele se megyek. Utána a 6c+ On-sight már könnyedségnek tűnt. Bár volt egy kis eső Kotecniken, az utak nagy része teljesen száraz, dőzsölés van. Ádámmal a B-szektorba megyünk, ahol Ádám a Herkules 7a+ nehézségű utat próbálja, én mellette a Brid Klana 7b-t. Dobok egy os próbát, de kiesek a dinamikus kunsztmozdulatból, kicsit mérges vagyok, bár utána jönnek számomra csak az igazi gondok. Kiszerelek az útból Ádám leereszt. Egy „gyors” könnyítés után lentről egyszerűen megvilágosodnak számomra a fogások, béták rengetege árasztja el elmém. Jólvan, jó lesz az Second Go-ra is. Csak motiváltan.

Kő, papír, olló- hogy ki küldje először. Tota kő, én olló szóval most csorbulva fogom meg a grigrit. Hallom Ádám ordítását, de a keze tart mint a satu, és csakhamar bizony megakasztja a 8+ standját. Ez a történet csak jól végződhet…

Bár a kunszban a segítő jobbosról lepattan a kezem, (az előző fogás vizes volt) mégis megtartom a kilendülést és higgadtan átmászom a folytatást. Happy End-el végződik a nap, mindketten boldogok vagyunk, hogy abszolváltuk a projekteket. Gabikával és Márkkal megyünk le, CSN 8a+ azért egészen jó szerintem. Márk mászik egy új variánst a Ortok beszállástól a Kolomon pihijén át, a Katarzán fel útiránnyal. A megmászás a 7b+ kapja és talán a Divij Orto nevet.

Lent sütés, forgás, tűzrakás, parázscsinálás. Joci őrületes dolgokat művel, néhány izzó fadarab, és pár alapanyag segítségével. Argentin és brazil bélszín, vagy a citrommal töltött pisztráng, hogy ne kelljen tovább mondanom. Természetesen Úrba vannak és mindig megkínálnak minket is, amit legtöbbször a folytatás hiánya miatti keserűség követ. Ádámmal is tolatunk marhahúst, bár nem ér Jocié nyomába azért eléggé megkedveltem ezt a számomra ismeretlen íz világot.

2. nap lassuban indul, valamiért senki se éhes?! A szikláknál is folytatódik a bézöl, Ádámmal egy 6a-n vagyunk rajta, egészen érzem a második napra a kötelezést. Érzem ahogy tart a cipő, tart a kezem, higgadtba vagyok. Gabika tökéletes bétákat mond nekem a Sveta Eva-ra, amit rég óta meg akartam mászni első kísérletre. A mostanában való kevés mászást nagyon érzem az alkaromban, úgyhogy inkább hagyom az os-t. Lesz még alkalom, bizakodom.

Ádám is tökéletesíti a Gabi által elmondottakat, és összeszedem magam. Sikerül kicsit kapkodva, de stabilan felmászni a pihenőig, ahol mintha elvágtak volna egyszerűen haldoklom. Begörcsöl a kezem, a kancsó pihenőkön eldurranok, zilálás nem is értem mi történik velem. Másfél méterre a standtól küzdök az életemért a fenébe is! Nagyon sokára de végül megakad az a stand, örülök a Flash-nek. Ádámnak ajánlok pár 7a-t, közben Gabinak szurkolunk. Valamiért a szerencse nem áll a mi oldalunkra, és bármi amibe belemegyünk valami bézölséggel végződik. Ádám hagyja a 7a-t és megnéz egy 6c-t, ami végül teljesen kedvét szegi, nem tudom nagyon bíztatni, hisz én is az imént menekültem ki a csuromvizes Evropa 92 –ből. Első nittes menekülések, szégyenbe, kutyába. Elhatározzuk hogy bár csöpög pár szemet az eső, ennek a napnak is jól kell végződnie! Hátramegyünk a Kaca szektroba, ahol gyorsan bele is nézek egy 7c-be. Bár a neve Disneyland, nem tartogat olyan túl sok szépséget, ilyen gyorsan még nem főztem át kötelet az első nitten, kudarc, kudarc hátán, menekülés s most már nem is kutyának, hanem valami kutyán lévő bolhának érzem magam. Hagyjuk ezt a mászást, ma valami nem ok. Belemegyünk két 6b-be amik hosszúak is és álom szépek. Nagyon jól érezzük magunkat, a sziklát is, és valami harmónia lepi el az egész szektort. A nap újra sütkérezik! Nézegetem az utakat és meglátok egy gyönyörű szép oldott kövű sima, szürke falat. A szemem csemegézik a fogásokon, de az izzadó ujjak mérgesen rárivallnak: nekünk miért nem?! Aztán elgondolkodom ez lenne az, mi is ez valójában? Fekete betűkkel (a sok piros betűs útnév közt ordít) Kalimero, 7b. Mintha csak azért lenne ott hogy megonsightolják. Ádámnak azt mondom belemegyek, jó sokat nézem és agyalok a bétán. Van lentről egy elképzelésem, de az nehéznek tűni a tetejére sebaj majd improvizálok valamit. Nagyon küzdök az alján, eljutok egy hatalmas kancsós pihenőig. RP mászom, nagyon nehezen érem el a nitteket de sikerül a pihi utáni kritikus akasztás. Nagyon el vagyok durranva és valamiért nem tudok lehiggadni, nagyon nagyot ordítok. Aztán látok egy nagy gumis pacát, egyből meg is lépem és adja is magát a térdék. Nagyon fáj, de sokszori helyezgetés és varrógépezés után, megtalálom a legjobb pozíciót. Hasba lélegzek, arra gondolok hogy ezt most megmászom és milyen csuda jó lesz átélni ezt. Eszembe jut a gyrosozás amikor régen Márktól megkérdeztem: Te fata mi kell ahhoz hogy egy 7b-t meg tudjak onsightolni? –„Amikor először igazán elhiszed hogy fel tudsz menni, akkor fel fogsz menni!”

Nagyon motivált vagyok, hiszek magamban ki akarom hozni a maximumot. Nem azt akarom, hogy áhh gyávaságból eldobtam, vagy beleültem, vagy befostam. Nem itt most kőkemény veretés lesz.

Azért leszólok Ádámnak hogy figyljen (gyávába) és az általam kitalált bétára megyek. Hatalmas mozdulatok rossz fogásokon, ergya lépésekkel. Minden erőmre szükség van, nem nyögök hanem tudatosan és folyamatosan mélyre lélegzem. Egyik kézzel köztest berak, másikkal továbbfog és akaszt a derekamhoz. Innentől minden mozdulat határon van, vagy 2 métert mászom teljesen rommá pukkanva, reibis oldalhúzókon csapkodva, mintha csak át akarnám ölelni ezt az utat. Látom a térdemnél a nittfület, de nincs erőm elengedni a sziklát és akasztani, csapkodok tovább már úgyis magasan vagyok! A stand mellett egy hatalmas kancsót kis alig bírok megtartani, de beakad az a kötél és belőlem feltörik a hatalmas üvöltés orkán. Teljes totális határon mászás, életem első 7b –je első kísérletre. Az eufória felejthetetlen, Ádám lent gratulál. Este megérdemelten kerülnek elő a borok, Gabika is kitett magáért: Hanta yo, 7b. A fiú készen áll, hogy belépjen a kilencesek világába.

Joci megmutatja hogy amit eddig a Hamburgerről gondoltam az téves, és mi is az igazi. A maradék tészta-liszt és alapanyag kombóból Borbély-Zengő vezénylés alatt készül el a Pizza! Őrület hogy mit kapnak az ízlelő bimbóink. Graz-i barátainkkal viccelődve töltjük az estét, ők a Chilei Rosé-t, mi a Tokaji Hárslevelűt mutatjuk meg. Nekem angol, Gabikának komplett német nyelvlecke.

Reggel korán felpattan a szemem, meditálok kicsit és nyújtani kezdek a napon. Gábor, Márk majd végül mindenki csatlakozik, nem is beszélve a ház őrzőjéről, a hatalmas Bernáthegyi pásztorkutyáról.

Ádámmal a harmadik napra egy új szektort szavazunk meg, 6a+ a bemelegítő majd felmegyünk a Nos-ba ahol Gábor éppen hatalmas üvöltések közepette leküldi a hétvégi  7c projektjét!!! Kameni!

Joci is igen motiváltba van, de talán legközelebb.

Én dobok egy flash próbát a Strebrna streha 7b-re, a fenti részen esek ki, sebaj ez egy ilyen nap.

Ádámmal megmászunk itt több könnyebb utat(6b,6c,6a+), részünkről így végződik ez a túra. A kocsiban már csak azon kell agyalnunk, akkor mikor is legközelebb?

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Gábor tolla nyomán:

Másra sem vágytam. Péntek este nem volt más célom, csak hogy beüljek Fidi kocsijába. Ha ez sikerül, akkor már meg vagyok mentve. Nem számított semmi, csak hogy beüljek abba a kocsiba, ami arra a mászóhelyre ment, azokkal az emberekkel. Semmi másra nem vágytam.

De ha már ott volt egykét sör a kocsiban, hát megnéztem. Márkék nem különben, de ők egy egészen más akciót nyomtak.

Amikor megérkeztünk (Fidi, Márk, Tóta, Bálint és én), a másik kocsi már ott volt (Ádám, Orsi, Józsi és Dóra). Bálint konstatálta, hogy nincsen szalma, mivel lebetonozták a padlást. Ez mindenki számára sajnálatos volt, de így sem rossz. Amikor megérkeztünk Bacho fogadott minket.

Reggel korán keltem. Mint mindig, most is készen voltam már a reggelivel, mire a többiek felkeltek. Őrületes nyújtások, reggelizések, kávézások, jógázások mentek.

Szóval délután 1 körül elindultunk mászni. A Nos szektorban kezdtünk melegíteni, majd a kis áthajlásra mentünk rá, ahol közel két éve másztam a Zlata Streha-t. Józsival és Dórával másztam. A bemelegítés után Józsival a Srebrna Streha-t másztuk, Dóra pedig a Djihad-ot.

Az ezüst tető nagyon jó volt, rámentem flash-re, de nem lett meg. A pihenő utáni boulderes rész szerintem nehezen adható be elsőre, nem az az onsight-olhatós fajta. De másodikra meglett mindkettőnknek.

Mellettünk egy fiatal párocska lenyomott 2ndGo egy 7c-t: Črno beli blues. Mindkettőjük rontotta az első próbát, így csak másodikra lett meg neki. Mily tragédia.

Konkrétan 5-ször kötöttem be a kötelet a beülőmbe. Ez ugyan nem egy nagy szám, de aznapra elég volt. Jöhetett a kaja.

Amikor leértünk gyűjtöttünk egy kis tűzifát és Józsi elkezdte készíteni a lakomát...

Volt lepény, sült kolbász és borok és minden mi szemnek, szájnak ingere. Mondhatni ettünk halat, vadat, s mi jó falat. Az este folyamán átélt gasztronómiai élményeket kár is lenne taglalni, mert nincs a szavaknak, emlékeknek vagy a zenének olyan keveréke, amely megközelítené azt az érzést. Meg egyébként is vétek ez a lakoma a mi paraszt belünkbe, úgyhogy a többieknek maradt a rántotta.

A vasárnap reggel ha lehet még jobban indult, mint az előző. Megint 7-kor keltem, de most sikerült 11-re a falhoz vakarni magunkat. Józsi és Dóra 6-kor bekéredzkedtek a konyhába és saját croissant sütöttek nekünk, amit az ottaniaktól lestek el.

Megint a kis áthajlásos szektorba mentünk Jociékkal. Most felszívtuk magunkat a Črno beli blues-ra.

Mondanom sem kell, nem lett meg sem OS, sem flash, sem 2ndGO, sem 3rdGO, de még négy-téhá-gó sem.

Egy szemkiugrós boulder kunszttal indul, majd további boulderes mozdulatok egy közepesen szar pihenőig, ahonnan pedig már csak egy boulderes rész van a toppig. Az út mozgásvilága a gyönyörű jelzőt érdemli, bár ezt mászás közben kevéssé érzed (inkább csak a gatyádba csinálsz).

Ekkor kóstoltam meg Józsi nitróját. Ketten nyomtunk egy fél adagot, több részletben, de így is érezted ahogyan összetódul a karodban meg a fejedben a vér. És ezennel szeretnék pár szót szólni a doppingszerek szerepéről a magyar sportmászásban (legális doppingszerekre gondolok).

Talán Bálint írt erről először, legalábbis nekem ez hívta fel a figyelmemet. Szóval azóta többektől (pl Márk) hallom az alábbi szavakat: aminósav, fehérje, kreatin. Én egyiket sem próbáltam (leszámítva hogy belekortyoltam Józsi nitrójába), ezért nem tudok ezek hatásáról szólni, de azt állíthatom, hogy a mászásnak egy fejlődést jelent ezen szerek használata. Nem tudom, hogy hol tart a nemzetközi mezőny, de lassan már magyar babér sem terem annak, aki lemegy hetente háromszor terembe meg egyszer hétvégén sziklára és mást ezen kívül nem csinál. Sajnos (vagy pont hogy végre) ez már nem elég. Edzeni többet jelent, mint a mászás tevékenységet rendszeresen űzni. Edzésterv, célok, erőnlét, technika, állóképesség és ezek specializált edzése, étrend, életforma. Mi sem ésszerűbb, mint átvenni a más sportokból már ismert technikákat.

Szóval nekem tetszett a nitró, nem tudom hogy mennyit segített az útban, de valamennyit biztosan. Végül is aznap nem másztuk meg a boulderes 7c-t, de összeraktuk.

Estére bejött egy kis eső, meg hatalmas kajálások: hamburger és pizza, na meg snaps.

A hétfő kétségekkel indult, mert nem éreztem sok bőrt a kezemen, az pedig kell a Crno beli-hez.

Reggel bemelegítettünk, beszereltük a projektet és nekem aznapi első próbára meglett.

Kicsit furcsálltam, hogy meglett, mert nem éreztem reggel. Nem is akartam először belemenni, de Józsi rámotivált, meg hát ha nem is akad be, edzésnek mindig jó. Erre azt mondta Dóra, hogy valószínűleg ott volt az fejben, csak nem mondtam ki. Hát valahol ott kellett lennie, mert kijött. Ebből a kis lelki etűdből én arra következtettem, hogy fejben kevésbé vagyok ott, mint erőben (nem mintha abban nagyon toppon lennék, csak fejben még kevésbe). Ez persze lehet, hogy csak hipochondria, de való igaz, hogy egészen más dolgok vannak mostanában a fejemben, mint 4 éve (ha-ha). Reméljük még pár ilyen kotečniki kúra segíteni fog.

Józsinak végül nem lett meg. Bálinték meg feljöttek és Bálint is megpróbálta a Srebrna Streha-t. Flashra neki sem sikerült, azt mondta, hogy majd következő túrán lenyomja 2ndGO.

A hazaút viszonylag eseménytelenül és kellemesen telt. Nem is értünk haza későn. 

Valamint jómagam rövidre fogva:

Az indulásról:
Az indulás este 9re volt megbeszélve. Én 7 kor már Márknál voltam, mivel az izzóim ki voltak égve a kocsiba, így indulás előtt célszerű volt kicserélni őket. Bíztam benne, hogy építőmérnöki végzettségével sikerül abszolválni a problémát, ha már én kevés vagyok ehhez. Sikerült is.
Gyors pakolás… kocsiból ki…kocsiba be. Elég zsúfoltan, de sikerül bepakolni… De hol van Bálint?! Ahelyett hogy itt lenne, még valahol meditál… Végül 10 kor sikerül elindulni a Bercsényi kolitól, úgy, hogy a késő emberünk cuccai már csak az ölében férnek el… A Bahnál még egy 30 perces „vesztegzár”…aztán már robogunk is a szeretett Kotechnikünk felé.
Hajnal 3 körül érkezünk meg… elfoglaljuk a helyünket a padláson, ahol tudtomon kívül még négy magyar is aludt…

Az estékről:
Egy estét emelnék ki… Az utolsót, mivel akkor egy kicsit elengedtük magunkat, hiszen mindenki pozitív napokat zárt.
A mászást követően egyből pattintottunk egy-két sört, valamint két snapsz is legurult, amit a házigazda árult. Újdonsült osztrák barátaink is megjelentek. Sajnos csak egyiknek tudom a nevét… Ő Martin, akivel megbeszéltük, hogy felvesszük a kapcsolatot és keresni fogjuk egymást. Mentek a sztorik három nyelven három üveg bor társaságában… mindenki jól érezte magát. Majd az elfáradást követően elfeküdtünk aludni J.

A mászásaimról:
Első nap Márkkal felmentünk az Oltar nevű szektorhoz, ahol a Super zajeda 6c nevű utat másztuk (flash). Aztán a Kraftweket próbáltam (7b+), de sajnos az éles(szerű) próbák már nagyon halványra sikerültek… elfáradtam.
A második napon a Sveta Eva (7a+) és a Hanta Yo (7b) utak voltak porondon. Elsőt nem sikerült aznap megmásznom, de a nehezebbnél sikerült standot akasztanom.
A harmadik napon a Thaiföldről jól ismert bemelegítő projekt szellemében megmásztam a Sveta Evat, majd a Herkulesre (7a+) dobtam egy gyenge OS próbát. Így a végére teljesen elkészültem, többet nem is tudtam már mászni.
Összességében egy nagyon jó túrát zártam/zártunk. Nekem benne van a top 3 ban.  Remélem lesz még ilyen!!

 Úrba, üvegpohárba 2.0

 Megalvások

 Kammer jóga

 Gilijankó

 7c 2nd go?

" Vadat és halat..."

 "kis"kutya

 Happy Birthday Adam

 Bélszín torta

 Ha van kaja, minden oké!

 Finom reggeli

 -Igyál, aztán egyél is!

 Pózolj borral

 Mindig vagy valahol

 Bulderes indulás

 Joci Chef

 Dóri

 Osztrákba

 Mohóba

 Nemzetközi nyelv: BOR

 Völgy fless

 Nitro előtt

 Nitro után

 Ed örööm, ed bódottá!

Indulhatok? Partner check 

 Eldurranáséknál :D

 WTF is there?!

 Climbing

 Pihi-szuszi

 Siker előtt/után

 Szemem a pályán

 Úrba üvegpohárba 3.0 by Márk

 Egészség legyen, meg térerő

 3db 8a titka

 Kutyául - kutyába

Joci burger