Ádám 7+
Retek
Retek
warm up
Tündi
életkép
7+
P1
P2
Heni
A rendező (Kovi)
Wilcommen Andris!
Kisbölény :)
2013. augusztus 27., kedd
Újrakezdés
9 nap pihenő után... A fehérvári team megkérdezte, hogy kinn alszunk e Geriben? Először nem voltam benne biztos, majd az igen mellett döntöttem, mivel Márk és Bobi is emellett szavaztak. Szombaton hét körül értünk ki, ahol Feri már/még javában dolgozott az útjain. Tündi és Ádám már csapatták....Így csatlakoztam én is hozzájuk 4-5 könnyebb út erejéig...ez is ajándék volt, mert aznapra már nem terveztem semmit. Sötétedés előtt befutott a Bölény család is. Heni gyorsan mászott még egy utat... aztán tűzrakás, szalonnasütés, pálinka, sör...beszélgetések, sztorizások...de régen volt már ez :)
A számomra két kedves társaság találkozott... Bár Márk hamar beadta a kulcsot... Evett és elaludt... ezt teszi a sok munka az emberrel :)
Reggel fél kilenc körül keltem... az estét az Eső-fal alatt töltöttük...A fehérváriak sátorban az Illúzió-fal előtt.
Fél tízkor már mászni indultunk a Titkos-falhoz. Hátul egy bemelegitő, majd a Banán és sörön ment mindenki egyet-kettőt, végül egy már régen kerülgetett út mellett tettem le a voksomat... Ez a Retek. Összeraktam, pár próbát dobtam rá, de hétvégéig várni kell a megmászással.
Bobi megmászta a Metamorfózist... Mindig megmászik valamit :) Gratuláció neki.
Szemerkélő esőben indultunk haza... szinte mindenki pozitivan zárta a hétvégét. Úgy érzem jót tett ez a kis tesi és mentális pihenés... igaz nem volt meg a két hét... de remélem ez is elég lesz a változáshoz.
Hazafelé Bajnán sör+gyros kombó, végül kilenc körül értünk haza.
Remélem hétvégén ismétlünk a csapattal!
2013. augusztus 14., szerda
Mentál wellness, Kecske-hegy
Hétvég ugye Adlitz volt... anynira nem voltak pozitiv élményeim, kicsit magam alatt is voltam... Mondta Geri hogy menjünk ki kedden kecskére.
Mondtam oké, legyen.. Úgy volt hogy Joci is velünk tart, de Sziget kórásgot kapott, amit önmaga diagnosztizált, igy lemondta a minitrippet.
A Fenyőgyöngyénél volt megbeszélve a találkozó, mivel Geri motorral, én kocsival érkeztem. A dugó miatt kb egy órát számoltam a 10 km-re, de hamar megérkeztem, így Andrissal beszélgettem addig telefonon!! (látod itt is itt vagy)
Pontos érkezés, majd motorral felvitt a kőfejtőbe. Alapból félek a motoron, de most ez elég jó fless volt.
A bányába érve kicsit érdekes szemmel néztem a falra, de már alig vártam hogy mászhassak...nem is tudom mikor voltam ennyire türelmetlen.
Másztem majdnem minden utat... A "nagy" projekt az a Perem szerelem volt...a nehézségét sem tudom, de tetszik..szép út. Sajnos nem tudtam megmászni, de ez msot semmit sem számitott, csak mászni és élvezni a végre hűvösebb időt, a jó társaságot, mert az is volt. Gyurca, Lám Benya, Ádám, Földes Andris és még számomra ismeretlen arcok, de velük is jól elbeszélgettünk.
Biztos vagyok benne, hogy hetente egyszer, de lehet hogy kétszer is el fogok ide jönni, addig amig én is oda-vissza nem fogom tudni mászni az utakat és a traverzeket :)
...Egy jó nap margójára...
2013. augusztus 12., hétfő
Adlitz...avagy kettőből semmi
A hétvégét ismét Adlitzra terveztük, de most megnövekedett a létszám és a motiváció is.
Két autóval vágtunk neki:
1. Bence, Orsi, Ádám, Viktor
2. Bobi, Baszk, Márk és én
Az immár szokásossá vált 8-8:30-as indulást választottuk a Bah-ról, majd délben már javában falatoztunk, kávéztunk a parkolóban.
Aztán elkezdődött a mászás.... Bence bemelegitőnek lenyomta a Wenigstens Flügel 8a utat, majd én próbáltam ismét a Hau den Lukas-t. Egész jól ment...motivált voltam, de a kunszt után a pihenőre nyúlásból kiestem... ez volt a hétvégén a legjobb próba rá sajnos.
Baszk nyomta a 7a-kat és a +okat...Bobi az Arbitrage-t, Márknak is sikerült a long time projekt, a Schweine im Weltall, majd Bence a Semiramis-t pipálta.
Megpróbáltam a Street fighter (7c) utat... egész jól ment... az alső részt elsőre megcsináltam, majd a többi rész sem ment nehezen... de valami hiányzott... nem is mentem bele többet. Valami nem stimmel, Nem tudok utakat megmászni...mély ponthoz érkeztem.
Utolsó két útnak Bencével nyomtunk még egy 6a-t és egy 5c-t... ha ez sem sikerült volna, a cipőm már valamelyik szögön lógna....
Gratulálok a többieknek!
Két autóval vágtunk neki:
1. Bence, Orsi, Ádám, Viktor
2. Bobi, Baszk, Márk és én
Az immár szokásossá vált 8-8:30-as indulást választottuk a Bah-ról, majd délben már javában falatoztunk, kávéztunk a parkolóban.
Aztán elkezdődött a mászás.... Bence bemelegitőnek lenyomta a Wenigstens Flügel 8a utat, majd én próbáltam ismét a Hau den Lukas-t. Egész jól ment...motivált voltam, de a kunszt után a pihenőre nyúlásból kiestem... ez volt a hétvégén a legjobb próba rá sajnos.
Baszk nyomta a 7a-kat és a +okat...Bobi az Arbitrage-t, Márknak is sikerült a long time projekt, a Schweine im Weltall, majd Bence a Semiramis-t pipálta.
Megpróbáltam a Street fighter (7c) utat... egész jól ment... az alső részt elsőre megcsináltam, majd a többi rész sem ment nehezen... de valami hiányzott... nem is mentem bele többet. Valami nem stimmel, Nem tudok utakat megmászni...mély ponthoz érkeztem.
Utolsó két útnak Bencével nyomtunk még egy 6a-t és egy 5c-t... ha ez sem sikerült volna, a cipőm már valamelyik szögön lógna....
Gratulálok a többieknek!
2013. augusztus 5., hétfő
Adlitz,meleg,jég
Egész múlthéten nem volt még biztos, hogy a csapattal tartok e Ausztriába. Végül úgy alakult hogy elindultam a társasággal, akik a következő emberekből tevődtek össze: Bobi, Márk, Baszk, Bence.
Bence jött autóval, egy jó nagy opel kombival, aminek a csomagtartóját becsülettel kihasználtuk.
Hatalmas hőség volt, mint ahogy itthon is. A Zapfl szektort támadtuk be, mivel ott elviselhető volt a hőmérséklet. Először aa Aufglegt is (7a+) utat próbáltam, ami szerintem a legnehezebb út ebben a kategóriában....sajnos nem is sikerült megmásznom.
Bobi és Bence a Arbitrage 8a utat próbálták... Simon Úr meg is mászta azt. Bobi erős bőrhiány miatt jövőhétre ütemezte a teljesitést. Geri, avagy a Baszk, a Macho c´est moi (7a) utat küldte le aznap másodikra. Ezt próbáltam én is, de az előző esti A38 nem tett jót nekem. Márk több hétvége óta tartó projektje sajnos nem zárult le... Schweine im Weltall. Kétszer is kiesett a tetejéből.
Bence próbálta még a Hau den Lukas 7a+ kiterjesztését a, Wenigstens Flügel-t (8a), de a kunszt átmászása után kiesett. Én az alját próbáltam háromszor de a hétvégén semmit sem sikerült elhoznom.
Remélem egyszer a sok edzés meghozza gyümölcsét, mert egyelőre nem ez látszik...
Vasárnap délután a céüse-i jég elért minket. Hatalmas felhőszakadás vette kezdetét...sikeresen eláztam, mivel kimenekitettem a közteseket a falból. 14 Celsiusra csökkent a hőmérséklet..mondhatni itéletidő lett urrá Rax hegységen.
Este tizenegy óra körül értünk haza. Mindent egybevéve jó kis túra volt... csak a megmászások miatt van hiányérzetem.... next time :)
Üdv
Bence jött autóval, egy jó nagy opel kombival, aminek a csomagtartóját becsülettel kihasználtuk.
Hatalmas hőség volt, mint ahogy itthon is. A Zapfl szektort támadtuk be, mivel ott elviselhető volt a hőmérséklet. Először aa Aufglegt is (7a+) utat próbáltam, ami szerintem a legnehezebb út ebben a kategóriában....sajnos nem is sikerült megmásznom.
Bobi és Bence a Arbitrage 8a utat próbálták... Simon Úr meg is mászta azt. Bobi erős bőrhiány miatt jövőhétre ütemezte a teljesitést. Geri, avagy a Baszk, a Macho c´est moi (7a) utat küldte le aznap másodikra. Ezt próbáltam én is, de az előző esti A38 nem tett jót nekem. Márk több hétvége óta tartó projektje sajnos nem zárult le... Schweine im Weltall. Kétszer is kiesett a tetejéből.
Bence próbálta még a Hau den Lukas 7a+ kiterjesztését a, Wenigstens Flügel-t (8a), de a kunszt átmászása után kiesett. Én az alját próbáltam háromszor de a hétvégén semmit sem sikerült elhoznom.
Remélem egyszer a sok edzés meghozza gyümölcsét, mert egyelőre nem ez látszik...
Vasárnap délután a céüse-i jég elért minket. Hatalmas felhőszakadás vette kezdetét...sikeresen eláztam, mivel kimenekitettem a közteseket a falból. 14 Celsiusra csökkent a hőmérséklet..mondhatni itéletidő lett urrá Rax hegységen.
Este tizenegy óra körül értünk haza. Mindent egybevéve jó kis túra volt... csak a megmászások miatt van hiányérzetem.... next time :)
Üdv
2013. június 24., hétfő
Céüse
Június 28.-án kezdődött minden. Megbeszéltük a
találkozót Jociéknál, majd a villánál lesz a következő megálló. Annyi cucc jött
össze hármunktól, hogy már Márk csatlakozása kérdéseket vetett fel bennünk.
Vágül a galeottinál kidobáltunk minden feleslegesnek tartott, vagy vélt dolgot. Igy este hétkor elindult a járat. Még be kellett ugrani fehérvárra Csutorás úrhoz, aki megszponzorált minket egy nagy sátorral és az egyesületi kemping szettel.
Röpke 13 óra és 1300 km megtétele után már Franciaországban voltunk. Az utat nem részletezném...teljes megőrülés és ortósági bajnokság vette kezdetét... :)
Bevásárlás a gapi szupermarketban, majd kajálás a Decathlon parkolóban, majd indulás a kempingbe. Annyira fáradt volt már mindenki, hogy Márk, aki a navigátor szerepét töltötte be, két mondat között elaludt, a hátsó régióról (Bálint és Joci) nem is beszélve, hiszen felakadt szemekkel szörcsögtek.
Én is egyre hosszabbakat pislogtam a kanyargós úton felfelé. A megérkezésre nem is nagyon emlékszem, csak arra hogy mondták hagyjam a sátrat, majd ők megoldják, majd egy kirakott polifoamon elájultam a napon. Mire magamhoz tértem, állt a sátor...igy már vidámabban láttam a helyzetünket.
Még javában sütött a nap mikor korán lefeküdtünk, majd 14 órás alvás után magunkhoz térve, megindult a hegymenet a sziklához. Nem tudtam mi vár rám. 500 méter szint és 5 km-es táv. Kötelekkel, vasakkal teli zsákkal nekivágtunk. Elég rosszul viseltem. Körülbelül egy óra alatt érhettünk fel, majd ugyanennyit az árnyékban töltve pihegtünk. Aztán megkezdődött a mászás.
Gyönyörű, hatalmas sziklák, kicsi és nagy lyukakkal...áthajlókkal, függőleges táblákka és rejbungtáblákkal. Egyik legmonumentálisabb sziklatömbje volt előttem, ami úgy néz ki mintha 2000 méter magasságba a régi istenek elhelyeztek volna egy "kavicsot".
Gyönyörű utakat másztunk... Az első napokban máris két hírességgel találkohattunk. A számomra kevésbé hires Alice (remélem jól irom a francia 9a mászó lányt), majd Arnaud Petit (általam csak Mr. Bean) is tiszteletét tette. Ő mászta clean a Black Bean nevezetű utat- 8b.
http://www.youtube.com/watch?v=-TeTejh1ebs
Bálint a minnél több 7a OS-re ment rá. Márk Megmászott egy 8a+ utat, majd egy 8b+-al próbálkozott. Joci még az ujjsérülésével küszködött. Én is megtaláltam a számomra tetsző utat/utakat.
Volt hogy napi 5-6 utat másztunk... Így nem tűnik olyan soknak, de a felgyaloglás és az utak hossza miatt egész sok.
Első pihenőnapon Nizzába mentünk, hogy tiszteletünket tegyük a Tour-on. Itt a csapatidő futam ment, ami nagyon látványos volt és rengeteg nézőt csalogatott a városba. A srácok aláirást is szereztek Contadortól, valamint egy kulacs és egy BMC sapka is a gyűjteménybe került.
Miután lecsengett a verseny kifeküdtünk a "plázsra" és természetesen a tengert sem hagyhattuk ki. Miután ezt is meguntuk, Monte Carlo felé vettük az irányt. Ezt a helyet kicsit felháborítónak tartottam.. akkora itt a gazdagság és a pazarlás, hogy egyáltalán nem ragadott magával a város.
Mivel már lecsúszott egy kis bor, nem akartunk messze menni, hogy fekhelyet keressünk... Igy pár km-rel arrébb egy tengerparti mólón tértünk nyugovóra. Álmunkat csak a hajnalban visszatérő halászok és a sirályok korzózása zavarta csak meg.
Reggel korai kelés, majd irány visszafele.Utunkat egy kávé és egy szabadtéri vásár szakitja meg, ahol a helyi gazdág saját készitésű termékeket árultak... sajt, sonka, kolbász, bor, stb. Bálint végigkóstolt mindent, azt mondta nem rossza :).
Majd beszabadultunk egy vöröskeresztes adományboltba, ahol hatalmas kincsekre bukkantunk. Egy mechanikus mérleg, kesztyű, adidas trikó, napszemüveg, és egy hippi pulóver szerepelt a listán a boltból elindulván.
Az estéket mindig nagyon vártuk már, hála Joci chef kiváló főztjeinek... Minden vacsoránál a nyálunk csorgott..alig tudtuk megvárni hogy kész legyen. Sokszor mint a gyerekek, megettük a hozzávalót, mielőtt még belekerült volna az ételbe. A szeményes kedvencem a kiani tésztával tálalt hús...babbal és még sokminden jóval, de a camamberrel és szilvával töltött csirkemell sem volt semmi.
Köszönjük Joci!!!
Ezután ismét mászós napok következtek. Megszerettem ezeket a sziklákat. a 2-3 ujjas nyitott fogásokat, a tájat, a repülőket amik velünk egy magasságban repülnek, vagy néha alacsonyabban is. Tetszettek a szemben lévő havas hegycsúcsok is...és a mászás közbeni kitettség érzése, valaminek a néhol 5-6 méteres köztestávok is. Ez az a hely, ahol mászni kell, nem remegni. Erre rájöttem, és helyenként sikerült is ezt tennem.
Következő pihenésnél elmentünk az embruni-tóhoz. Kb 15 km hosszú lehet, és hegyek veszik körül... ebből adódóan sosem meleg a víz, ahogy most sem, de ezt a közel 40 fokban nem is bántuk
Innen hazaérvén a többiek már a vadkempingben heverésztek.. próbálták túlélni a napot... hiszen ők huszon valahány órát jöttek Svájcon keresztül. Az ottani csapat: Bobi, Bubu, Geri és Bence voltak.
Ahogy megjöttek, megjött a rossz idő is. Soha nem látott idő csapott le ránk 2000 méteren. 15 cm jég esett le, hol borsó, hol dió nagyságban. A villámok nemsokkal mellettünk értek célba. Mi bálinttal egy kis sziklahasadékba menekültünk. Be kell valljam néha féltem is. A Biography szektor is elázott...az út vizeséssé változott a 30-40 mm csapadéktól. Lefelé az úton vízesésként zúdult le az égi áldás. Mint a gyerekek futottunk le, csaptuk fel a vizet magunkra és egymásra…
Reggel minden rendben volt… nap, meleg, stb. Minden ruha, cipő, sátor megszáradt… A délutánt a kocsiban töltöttük, mert ismét leszakadt az ég.
Pókereztünk, majd pingpongoztunk a románokkal és a franciákkal.
Két mászónap maradt… a három nap rosszidő keresztbe tett nekünk…meg kellett nyomni a végét. Másztam 6 utat, ami annyit jelentett, hogy már a kempingig lemenni is alig tudtam, ott már hatalmas fáradtság lett úrrá rajtam…kajálni is alig tudtam, aztán irány az „ágy”.
Következő nap sem sikerült megmásznunk a „giga-projektet” ami nekem egy 7b, Márknak egy 8b+ lett volna… Na igen, mindenki a saját szintjén nyomorog J.
A hazafelé vezető út sima volt. Fél 10kor indultunk el Gapból… Bálintot Veronánál kiraktuk, hiszen a nyáron Nürnbergben fog munkálkodni és mászni. Az egész utat egybe levezettem, így este 11 re már én is itthon voltam miután a többieket kiraktam.
Összességében nagyon jó volt, de ezen a helyen két hét nem elég. Jövőre vagy Spanyolország vagy ide, de egy hónapra!!
Üdv
Vágül a galeottinál kidobáltunk minden feleslegesnek tartott, vagy vélt dolgot. Igy este hétkor elindult a járat. Még be kellett ugrani fehérvárra Csutorás úrhoz, aki megszponzorált minket egy nagy sátorral és az egyesületi kemping szettel.
Röpke 13 óra és 1300 km megtétele után már Franciaországban voltunk. Az utat nem részletezném...teljes megőrülés és ortósági bajnokság vette kezdetét... :)
Bevásárlás a gapi szupermarketban, majd kajálás a Decathlon parkolóban, majd indulás a kempingbe. Annyira fáradt volt már mindenki, hogy Márk, aki a navigátor szerepét töltötte be, két mondat között elaludt, a hátsó régióról (Bálint és Joci) nem is beszélve, hiszen felakadt szemekkel szörcsögtek.
Én is egyre hosszabbakat pislogtam a kanyargós úton felfelé. A megérkezésre nem is nagyon emlékszem, csak arra hogy mondták hagyjam a sátrat, majd ők megoldják, majd egy kirakott polifoamon elájultam a napon. Mire magamhoz tértem, állt a sátor...igy már vidámabban láttam a helyzetünket.
Még javában sütött a nap mikor korán lefeküdtünk, majd 14 órás alvás után magunkhoz térve, megindult a hegymenet a sziklához. Nem tudtam mi vár rám. 500 méter szint és 5 km-es táv. Kötelekkel, vasakkal teli zsákkal nekivágtunk. Elég rosszul viseltem. Körülbelül egy óra alatt érhettünk fel, majd ugyanennyit az árnyékban töltve pihegtünk. Aztán megkezdődött a mászás.
Gyönyörű, hatalmas sziklák, kicsi és nagy lyukakkal...áthajlókkal, függőleges táblákka és rejbungtáblákkal. Egyik legmonumentálisabb sziklatömbje volt előttem, ami úgy néz ki mintha 2000 méter magasságba a régi istenek elhelyeztek volna egy "kavicsot".
Gyönyörű utakat másztunk... Az első napokban máris két hírességgel találkohattunk. A számomra kevésbé hires Alice (remélem jól irom a francia 9a mászó lányt), majd Arnaud Petit (általam csak Mr. Bean) is tiszteletét tette. Ő mászta clean a Black Bean nevezetű utat- 8b.
http://www.youtube.com/watch?v=-TeTejh1ebs
Bálint a minnél több 7a OS-re ment rá. Márk Megmászott egy 8a+ utat, majd egy 8b+-al próbálkozott. Joci még az ujjsérülésével küszködött. Én is megtaláltam a számomra tetsző utat/utakat.
Volt hogy napi 5-6 utat másztunk... Így nem tűnik olyan soknak, de a felgyaloglás és az utak hossza miatt egész sok.
Első pihenőnapon Nizzába mentünk, hogy tiszteletünket tegyük a Tour-on. Itt a csapatidő futam ment, ami nagyon látványos volt és rengeteg nézőt csalogatott a városba. A srácok aláirást is szereztek Contadortól, valamint egy kulacs és egy BMC sapka is a gyűjteménybe került.
Miután lecsengett a verseny kifeküdtünk a "plázsra" és természetesen a tengert sem hagyhattuk ki. Miután ezt is meguntuk, Monte Carlo felé vettük az irányt. Ezt a helyet kicsit felháborítónak tartottam.. akkora itt a gazdagság és a pazarlás, hogy egyáltalán nem ragadott magával a város.
Mivel már lecsúszott egy kis bor, nem akartunk messze menni, hogy fekhelyet keressünk... Igy pár km-rel arrébb egy tengerparti mólón tértünk nyugovóra. Álmunkat csak a hajnalban visszatérő halászok és a sirályok korzózása zavarta csak meg.
Reggel korai kelés, majd irány visszafele.Utunkat egy kávé és egy szabadtéri vásár szakitja meg, ahol a helyi gazdág saját készitésű termékeket árultak... sajt, sonka, kolbász, bor, stb. Bálint végigkóstolt mindent, azt mondta nem rossza :).
Majd beszabadultunk egy vöröskeresztes adományboltba, ahol hatalmas kincsekre bukkantunk. Egy mechanikus mérleg, kesztyű, adidas trikó, napszemüveg, és egy hippi pulóver szerepelt a listán a boltból elindulván.
Az estéket mindig nagyon vártuk már, hála Joci chef kiváló főztjeinek... Minden vacsoránál a nyálunk csorgott..alig tudtuk megvárni hogy kész legyen. Sokszor mint a gyerekek, megettük a hozzávalót, mielőtt még belekerült volna az ételbe. A szeményes kedvencem a kiani tésztával tálalt hús...babbal és még sokminden jóval, de a camamberrel és szilvával töltött csirkemell sem volt semmi.
Köszönjük Joci!!!
Ezután ismét mászós napok következtek. Megszerettem ezeket a sziklákat. a 2-3 ujjas nyitott fogásokat, a tájat, a repülőket amik velünk egy magasságban repülnek, vagy néha alacsonyabban is. Tetszettek a szemben lévő havas hegycsúcsok is...és a mászás közbeni kitettség érzése, valaminek a néhol 5-6 méteres köztestávok is. Ez az a hely, ahol mászni kell, nem remegni. Erre rájöttem, és helyenként sikerült is ezt tennem.
Következő pihenésnél elmentünk az embruni-tóhoz. Kb 15 km hosszú lehet, és hegyek veszik körül... ebből adódóan sosem meleg a víz, ahogy most sem, de ezt a közel 40 fokban nem is bántuk
Innen hazaérvén a többiek már a vadkempingben heverésztek.. próbálták túlélni a napot... hiszen ők huszon valahány órát jöttek Svájcon keresztül. Az ottani csapat: Bobi, Bubu, Geri és Bence voltak.
Ahogy megjöttek, megjött a rossz idő is. Soha nem látott idő csapott le ránk 2000 méteren. 15 cm jég esett le, hol borsó, hol dió nagyságban. A villámok nemsokkal mellettünk értek célba. Mi bálinttal egy kis sziklahasadékba menekültünk. Be kell valljam néha féltem is. A Biography szektor is elázott...az út vizeséssé változott a 30-40 mm csapadéktól. Lefelé az úton vízesésként zúdult le az égi áldás. Mint a gyerekek futottunk le, csaptuk fel a vizet magunkra és egymásra…
Reggel minden rendben volt… nap, meleg, stb. Minden ruha, cipő, sátor megszáradt… A délutánt a kocsiban töltöttük, mert ismét leszakadt az ég.
Pókereztünk, majd pingpongoztunk a románokkal és a franciákkal.
Két mászónap maradt… a három nap rosszidő keresztbe tett nekünk…meg kellett nyomni a végét. Másztam 6 utat, ami annyit jelentett, hogy már a kempingig lemenni is alig tudtam, ott már hatalmas fáradtság lett úrrá rajtam…kajálni is alig tudtam, aztán irány az „ágy”.
Következő nap sem sikerült megmásznunk a „giga-projektet” ami nekem egy 7b, Márknak egy 8b+ lett volna… Na igen, mindenki a saját szintjén nyomorog J.
A hazafelé vezető út sima volt. Fél 10kor indultunk el Gapból… Bálintot Veronánál kiraktuk, hiszen a nyáron Nürnbergben fog munkálkodni és mászni. Az egész utat egybe levezettem, így este 11 re már én is itthon voltam miután a többieket kiraktam.
Összességében nagyon jó volt, de ezen a helyen két hét nem elég. Jövőre vagy Spanyolország vagy ide, de egy hónapra!!
Üdv
Jocz chef
kétpofára..
Lafa
Céüse landscape
Mi legyen?
Tour 1
Tour 2.
Bálint a touron
Tour 4.
Albertoék levezetnek
Saxo Bank Team
Plázs
Monte Carlo
Monte Carlo
Pihinap
1 eurós pulcsi
Team 2.
Ashima 8a+
2013. június 17., hétfő
Múlt és Jelen vs. Jövő
Tehát eldőlni látszik a nyári trip. Franciaország lesz a cél... egyszer voltam már ebben az országban..igaz egy sörnyit töltöttünk Metz városában. Most mászni megyünk.... Joci chef, Bálint, Márk és jómagam... igy lesz a csapat. 28.án indulunk és valamikor 13 körül térünk haza. A programban szerepel majd az idei Tour de France, Monaco és még sorolhatnám, de nem tudom.
Lényeg a lényeg, hogy készülünk rá, edzünk... próbáljuk időziteni a csúcsformát, ki-ki a maga módján.
Történt az eset, hogy meginvitáltam a többieket egy vasárnapi ebédre, ebből az lett, hogy egy viszonylag kemény edzést nyomtunk Bálintnál. 200 húzódzkodás, plusz az apró. Ezen felbuzdulva kitaláltam, hogy csütörtökig meg kell csinálnom 1000 db-ot. Szerdára meglett... itt még azt hittem, hogy nagyon kemény vagyok, de ekkor jött a kontra, Tomcsi 2 nap alatt (600+400) teljesitette.
A következő lépés, hogy egy nap alatt menjen ez a szám.
Egyelőre most az edzés szerepe lecserélődött...inkább a mászást erőltetjük...heti négyszer.
Hétköznap inkább a bulder, hétvégén a Geribe mászogatunk.Részt vettünk egy versenyen az Ujjerőben, ami egész jó volt, bár a kunsztok elég radikálisak voltak szerintem. A 40 ből 26 ot másztam meg, ebből 22 flash, a többi négyet pár próbából... a maradékhoz 2-3 kivételével közöm sem volt. Lényeg hogy másztunk egy jót és végre izomlázzal ébredtem fel.
Hogy a sziklára visszatérjünk...mert az a lényeg :)
Megtaláltam legújabb projektemet is... Metavad névre hallgat. Nagyon tetszik a mozgása, és talán a lépéstechnikámat is javitja (gondolom, mert ilylen nehézségnél csak kézből már nem lehet :) ).
Egy kis szösszenet a hétvégéről. úgy érzem sokat fogjuk ezt még hallani idén:
-Nem megyek vasárnap a Geribe, mert tanulnom kell
-Mennyit akarsz taulni?
-tömör két órát.
-Na! kilenctől tanulsz 11-ig!!! fél 11 re itt vagy nálam és mehetünk!
:))))
És ahova megyünk...már alig várom:
Szép napot
Fidi voltam
Üdv
2013. június 4., kedd
A télből nyárba,majd vissza télbe
Nem is tudom hol érdemes kezdenem. Rég írtam,mivel meló van,ha nincs akkor meg elmegyünk több napra mászni. Ami kint alvásos mindig. Sajnos mi nem eddzük szét magunkat és nem pózolunk majd ezeket nem spotoljuk ki,mivel buzis. De kinek mi?
Pünkösd voltunk Graz nál,Mixnitz.
csendélet egy kis magyar Undegrund hiphop vagy goa mellett a parkolóban Mixnitz ben
Elég jó lett volna,ha nem esik,vagy ha esti szittyó után rá nem megyek két egyperces új lukra és meg nem mutatom,hogyan kell húzódzkodni gyűrűs ujjal. :) Persze a vége egy sérülés lett,pattogó hang kíséretében,ami egy hét kiesést és az utak ,melyek kipucolva,beközteselve,bejelölgetve vártak, ki NEM mászását jelentette. Szószó,gondoltuk jön a nyár,hiszen az eső mellett azért30 fok volt.
Ehhez képest......Kitaláltuk,h járjunk Nassereith be
Zugspitze
,Götterwandhoz. Innsbruck után 50km,a Zugaspitze-től talán 10-15km re. Eső mentes fal,peremekkel és kallantyúkkal.
Az utóbbi időben 3 szor voltunk,ami 6 napot jelent. Első nap menés,majd próbák,este alvás,hóra ébredés,fáradtság,csodálkozások MIÉRT NEM MEGY?,majd pakolás és jövés.
Harmadik alkalom. Póló nélkül mászás megérkezés után,majd kaja,egy új hely keresése,mivel Barni nem hajlandó a fal alatt aludni,hisz olyan kibaszott meredek,h nincs egy irány sem ahol nem csúsznál le. Így találjuk az autópálya hidat,ami elég hangos reggel 5 től. Majd ismét hóra kelés,persze nyár van. Mászás. És megtörik a jég. Sikerül egy 7c s út könnyebb variánsát kimászni,mire mondok 7a/a+-t,Marinus mond rá 7b-t,a 8a.nu-n találunk egy képet,amin a variáns,és alatta 7c felirat. A lényeg,h végre nekem is sikerült valami.
Konzekvenciákat levonom persze,Marinus leolt,h ne másszak olyan sokat,ezért nincsen motiváció és energia,meghát persze kéne a melók után egy nap pihenőt tartani hiszen nem vagyok már 10 éves.
Most meg,éppen mikor írok Salzburgnál havazik itt meg kúrva árvíz van!!!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)