A szokásos csapat most nem állt össze, mivel Márk Spanyolországba, Rudi Franciaországba, Gergő pedig Kotechnikre ment.
Én mindenképpen Misjat preferáltam volna, így korulneztem kik lennének vevők erre a manapság magyarok körében nem túl népszerű helyre.
Hamar meglettünk. Szíj Peti, Juhász Atti és Csaba, aki indulás előtt egy héttel eltorte a konyoket, így a beugró Bodor Ági lett, akit a pesti fel hatos indulás után Balatonkeresztúrnal vettük fel.
Hat napra mentünk, így kíváncsi voltam hogy jön ki a logisztika a maszonapokat és pihinapokat illetoen. A szallasunk a legjobb helyen volt, mivel az ablakból láttuk a sziklát.
Ági Attival, én Petivel másztunk. Peti a Nocna Kronikat, Ági a Rodeot, Atti pedig az Albanskit próbálták. Én a Hobit mellett tettem le a voksomat, amit már próbáltam régebben is, de felkellett eleveniteni a betat. Második nap sikerült is megmasznom.
Harmadik nap ennek a variansat néztem meg, a Mananat, ami szintén 7c+. Harmadikra sikerült megmasznom, majd a Hugó lett kinezve.
Itt kellett volna egy pihinap, de a többiek mindenképpen maszni akartak, így mentem én is. Atti projektet váltott és a Bulat kezdte el ütni, amit az 5. napon be is adott, mint ahogy Ági is a Rodeot.
Petinek egészen az utolsó napig hiányzott a csíí, de vegulis a "Last day best day" vagy a "Last try best try" elve mukodott és lecsurte.
Attival és Petivel megmasztuk meg a Figat, ami elég jópofa kis 7b+.
Esténként Atti volt a séf és a szuvidalo gépével csodát tett. Isteni vacsikat főzött.
Osszessegeben elég király kis túra volt ami nemutolsosorban eredményes is volt. Azt hiszem kezd beepulni a sok munka.
Fidi
Fidi
