2012. július 26., csütörtök

Csókakői csapatáspk...Story helyett beszéljenek a képek

Teki etetés 1

Teki etetés 2

A tekik is Csókán nyaralnak :)


Petike meglátogatott minket

Andris táncol a szellősben

Szfinx beszálló

Zsolti és a kétkaros

Tündi és a kétkaros
Lebegés Kulcsrész 1
Lebegés kulcsrész 2


Tündi és a Krokodil
Andris és a krokodil


Gabi a Krokodil direkt kulcsrészében

Én a Krokodil direkt kulcsrészében

Van akinek így is megy a krokodil :)

Petikével a gerincen


Lucácska :)
Kilátás a gerincről

2012. július 22., vasárnap

Szeretjük Tardost! :)

A heti szokásos Csókai szériázások után mindig epekedve várom a hétvégét, hogy újabb és újabb utakat mászhassak, ne csak a jól megszokott (Ettől függetlenül nagyon-nagyon szeretett) utakat másszam. Miután páran összedugtuk a fejünk Tardosra esett a választás. Évi, Tündi, Zsolti, Andris és Én két naposra terveztünk, a bölény család a szombatot, Éva és Luca pedig a vasárnapot töltötte el a katlanban. Szombat reggel kételyek közepette indultunk Évivel Tardosra. Ekkor már Tündi Tatáról megnyugtató hírekkel jelentkezett, így a kétségeink is elillantak. A faluba érve megpillantottuk a hegyünket, ami felhőkbe burkolózva várt minket. Évivel mi értünk oda először. Rendeztük sorainkat, majd irány a fal. A felfelé vezető csupa sár, de mi bizakodunk, hiszen az eső nem esik. A falhoz érve boldogan nyugtázzuk, hogy minden száraz.

Nem sokat tökörészünk, percekkel később már a moha standjából jövök lefelé és a Napfekete direktet pucolgatom és a közteseket helyezem el. Az éles próba előtt még egyszer átmozgom, hogy letisztuljanak a még kérdéses részek... (Ekkor még jócskán akadtak...) Ekkor befutnak Tündiék, és Andris is, aki Borbély Gábort és barátnőjét is magával hozza.(Tatabányán csípte be őket stoppolás közben....) Évi a szembe lévő falon mászik két utat, majd megkérem Andrist, hogy fogjon meg a Napfeketében. Szépen haladok felfelé, de a kunsztba sajnos kiesek. Még mindig hiányzott a tökéletes kotta.:) Tökéletesítem, majd standakasztás után, nagy pihi következik. Közben Andris is ránéz az útra, és iszonyú küzdelmek árán, de sikerül összerakni neki is. Végre befut a Bölény család is, és a csúnya felhők és hideg ellenére egész szép mászóélet alakul ki a katlanban. Amíg Én pihenek Gábor sem tétlenkedik, megmássza a Bangladest, ezzel kipipálva a Tardosi nagy falat. A következő próbám már meghozza a gyümölcsét és örömmel akasztom a standba a kötelem Én is. Megkönnyebbültem ereszkedem lefele az útból, miközben már az újabb áldozaton töröm a fejem.... Heni, Tündi, Bölény és Zsolti is mássza a Mohát, Én még egy Zergét mászom, majd az egyre erősödő esőben, végül feladjuk a harcot és lemegyünk a halashoz.

Szerencsénkre az eső eláll és a jól megérdemelt hal+ sör után már nyugodt időben állítunk sátrakat. Kellemes beszélgetés után viszonylag korán nyugovóra térünk. Én a tőlem megszokott módon (Amikor kint alszom.) füldugóval alszom, így a hajnali 4 óra tájékában történteket simán átalszom. Reggeli ébredéskor mesélik el a többiek, hogy hajnalban kis híján ránk rontott egy pár fiatalból álló díszes csapat, akik ki akartak rabolni minket. Szerencsére volt köztük egy józan ésszel gondolkodó tag is aki, vissza tartotta a kiéhezett Orkokat, így ép bőrrel megúsztuk az incidenst.

Reggel 08.15-kor nyílt ki a szemem és boldogan könyveltem el, hogy a nap hét ágra süt. Nem kapkodtuk el a készülődést kb. 10-11 között értünk fel a bányába. A jó idő meghozza a mászókat is, így a mohá-s bemelegítés helyett más utat kell választanom. Töprengek egy picit, majd a Pele mellett teszem le a voksom. Még sosem volt elég bátorságom előlbe kimászni, de úgy érzem, hogy most már illik ezt az utat is kimászni. Halálhörgés és siralom közepette remegő lábakon, de sikerül egybe felmásznom. Nem ez lesz életem legszebb mászása, de ezt betudom a pszihés nyomásnak. :) Andris is felmászik, majd megkérem, hogy tegye át a kötelet a Sabotageba az új áldozatomba. :) Még sosem másztam és naggyából lövésem sincs arról mi miután következik, jobbnak látom ha maradok a jó öreg Toprope ismerkedésnél. Az ismerkedés elég hosszúra, nyúlik, mondhatni rámegy a vasárnapom. Ahogy telik az egyre többen leszünk, de szerencsére nincs tömeg. Oszi és Enci is befut, örülök, hogy látom őket, mindig jókat beszélgetünk... Andris ma is a Napfeketét ostromolja, Tündiék a hátsó falakon másznak Évi pedig a ma is a szembe oldalon mászik. Dél körül befut Éva Lucával és mindketten nagyot villantanak. Luca felmegy a szembe fal 5+-os útján Éva pedig a Moha és páfrányon sétál fel. Ezúton is gratula! Miután mindenki kellemesen elfárad 5 körül haza felé vesszük az irányt...

Köszönöm ezt a hétvégét Nektek!

Gabó voltaam...
Uff!

ui: Sajnos képek nem készültek

2012. július 20., péntek

Egy bitang kemény nap

A csütörtöki napom teljesen szabad volt, igy már előző héten lebeszéltük Andrissal, hogy menni kell valahova... A választásunk Kő-árokra esett.
Két könnyebb utat választottunk bemelegitőnek, majd mind a ketten sikeresen megmásztuk a Bükkfa poéta utat (balról - 8- -ra adnám igy). Majd elkezdtük nézegetni és összerakni a direkt verzióját is, melyet rengeteg bétával és próbából sikerült végül a tökéletesre fejleszteni... de a megmászás legközelebbre marad....
A nagy meleg és a sok próba nagyon leszivta az energiáinkat...gondoltuk még mászunk egyet, aztán átmegyünk a többiekhez Csókakőre...legalább a kocsiban pihenünk egy kicsit.
Az Oszinak az útját másztuk...ilyen kis lyukak vannak az allján. Ment is szépen az OS kisérlet... átmásztam a kunsztot, aztán egy megfáradt, erőtlen mozdulat, és már jöttem is le... elrontottam a kisérletet... sajnálom.
Jelezte a szervezet is hogy menni kell és enni kell :)

Tehát átmentünk Csókakőre... Nagy öröm volt mert nem csak ketten-hárman voltunk, hanem heten gyűltünk össze...jó volt egy nagyobb társaságban mászni...kicsit motivált is lettem.
Először a szokásos kétkaros utat másztuk "bemelegités" gyanánt, de alig birtam felmenni... Andris is összerakta az utat...legközelebb tuti kipipálja.
Következőnek egy éles próbát szerettem volna dobni a Szfinx (8) útra. Gabó mászta, beközteselte nekem, aztán nekivágtam, igaz nem sok esélyt láttam a megmászásra - ekkor már este nyolc óra lehetett...
Én lepődtem meg a legjobban amikor a kunsztot sikeresen és simán átmásztam. Jöhetett az erőkitartás...
Nézek magamelé...a legnehezebb akasztásnál nincs benne a köztes... (Gabó nem szokta akasztani). Ez egy kicsit lerongálta a pszihémet. Hála a megérzésemnek vittem magammal egy darab köztest, amit valamilyen szerencsés úton a jobb oldalamon helyeztem el... nagy nehezen megakasztottam, és visszaléptem a nem túl pihentető pozicióba...
Majd megindul a runout... Hatalmas orditás az utolsó kemény mozdulatokban, hiszen majdnem kiestem az útból, de sikerült bent tartanom magam...
Nagy öröm volt a standakasztásnál.. Eközben Attila aki 2-3 éve nem mászta a Krokodilt, és egy éve egyáltalán nem mászott ... felsővel ugyan, de kimászta... Le a kalappal, és reméljük nagy aktivitással vissza is tér közénk...

Szép nap volt, több megmászással... Még több ilyet!!

Üdv
Fidi

2012. július 17., kedd

Kő-árok - Az elfeledett hely

Szombat reggel az eredeti tervhez képes kis késéssel indultunk fehérvárról. Délben már a Gabó útját másztam, és mivel hárman voltunk igy maradtam is a standban fényképezni.
Az utat egy jó 6+ra értékelném, és nagyon szép mozgásvilága van. Biztos hogy legközelebb is mászni fogom...nagyon tetszett.. Ezután jött Andris... az alsó kunsztal (a magassága miatt) kicsit meggyűlt a baja, de legalább nagyon jó képeket csináltam róla a dinamikus mozdulatokban. Gabó (mivel az ő útja, meg amúgy is) felsétált...

A következő utat egy 6 körülire értékelném. Andris mászott fel a standba, majd onnan csinált jobbnál jobb képeket. Végül Gabó következett, hogy megörökitse a mászásunkat az utókornak.
Nagyon jó igy hogy páratlanul vagyunk... ha a tudásunk és a fényképező komolyabb lenne, simán mehetnénk a Climbing magazin cimlapjára.

Jöhettek a keményebb utak. Bükkfapoéta, Zöldhullám... ezek azok az utak amiket legközelebb megmászok, de az elsőt az biztos. A második az egyik legszebb amiben valaha mozogtam... az alsó kunsztot könnyen megcsináltam... a felsőt összeraktam, de az olyan vagy sikerül vagy nem kategória....

Végül jött a Négy bagatel... Gabó megmászta, majd TR rápróbáltam...hát nagyon nem adta nekem... csak vergődtem benne... nem is értettem. Sebaj, időm mint a tenger.

Este fél kilenc körül értünk át Csókakőre, gyors kaja, egy-két sör, majd sátorállitás... Majd eső... mintha dézsából öntötték volna. A másnapi mászást gallyra is vágta, igy reggel indultunk haza.

Összességében nagyon jó volt ez a kis mászóka a hétvégén... Andris is kapott egy indián nevet, igy már majdnem mindenkinek van aki megérdemli... Vigyorgó Borz névre lett keresztelve.

Csütörtökön folyt köv...

Képek:










ÜDV

Fidi

2012. július 9., hétfő

Sérülés, pihenés, visszatérés, csapatás

Sajnos több mint egy hetet ki kellett hagynom egy kellemetlen sérülés miatt... meghúzódott a vállam elég erőteljesen, és a kezemet sem tudtam emelni.
Egy gyógyszerész ismerősöm ajánlott egy gélt, amire napi háromszori használat volt irva, mivel fájdalomcsillapitó hatású. Ehelyett én napi 13x kentem be vele a fájós felületet, ami azt eredményezte, hogy egy hét múlva már a hámori falon csapattam Bobbival és két helyi titánnal. a nagyfal hátsó részén kezdtük el a mászást... óvatosan kezdtük egy 6a+-al és egy 6a-val... Nem fájt a vállam, és éreztem hogy megy a dolog... újra a kedvenc sportomnak hódolhattam egy hét után...
A két bemelegitő út után másztunk egy 8--t, amit sikerült flash-re másznom... nagyon örültem neki...
Ezekután egy 1 hónapja próbált igen velős, kemény utat próbáltunk mászni... Kompresszor (7a).
Sokkal jobban ment mint akkor... legközelebb meg kell másznom...szerintem ez lesz az első hámori 8asom.
Bobbi próbálta az új projektjét, ami nagyon bitangnak nézett ki...olyan 8b és 8c között lehet valahol... azt mondta, hogy egy héten csak egyszer tudja próbálni, mert annyira fájdalmas 2 ujjas lyuk van benne.
Remélem sikeresen meg fogja mászni...és remélem a mászótársadalom nevében, hogy videó is lesz róla.
Még megpróbáltam a MaMia (7a - remélem jól irtam a nevét) utat, aminek a kunsztját átmásztam, de aztán már nem volt többre erőm... visszavonulót fújtam/fúktunk... Fáradtan tértünk haza egy jó kis grillezésre.

Ha minden igaz a mostani hétvégén ismét együtt mászhatunk a borsodi legendával..

Üdv:
Fidi