2013. szeptember 24., kedd

Csóka Lebegés

Tegnap vot munkatársammal Bécóval gombaszedés,szarvas megfigyelés lebegés. Ma Evivel mászás Lebegés. Már csak a Csont maradt. Remélem nem sokáig rágodom

2013. szeptember 23., hétfő

Ismét egy Kis-Geri

Az egész hét nem volt valami jó... beteg lettem, és az egész heti fekvést csak egy mozi és egy pálinkakúra szakitotta meg, így edzeni, mászni sem volt lehetőségem.
Megszavaztuk a kinnalvós dolgot.
Feriékkel szombaton 11 körül indultunk el. Kint már Gyurca, Bobi, Balázs és Peti melegitettek.
Mi is lassan erre a sorsra jutottunk... A Baszk is befutott motorjával, igy vele kezdtem mászni.
Melegitésnek megmásztuk a Terit... végre megtört a jég, simán felmentem rajta.
Következőnek a Metavadat próbáltam...régen másztam már, igy nem is volt olyan összeszedett.
Ezután a Feketetánt próbáltuk Gerivel, amit ő meg is mászott másodjára, nekem sajnos nem sikerült, de egész jól ment.
Bobi a Nazgult, Gyurca a Zedet, Balázs pedig a Metavadat próbálta... sajnos a jó mászóidő ellenére egyiküknek sem sikerült...

Fél nyolc körül érkezett meg a fehérvári társaság, a rég nem látott Barnival kiegészülve.
Gyorsan megraktuk a tüzet, megsütöttük a szalonnát, majd bontottunk egy-két sört és egy finom körtepálinkát, amit a Romhányi pincészet szponzorált. :)
Az este végig bőgtek a szarvasok...szeretem ezt hallgatni.

Másnap nehezen indult a reggel..nekem legalábbis... a többiek reggeltől csapatták. De olyan 11 körül én is mászásra szántam magam. Teri, majd Feketetán. Nem sok sikerrel.
Barni a Szilfidet próbálta. Egész jól ment neki...két eséssel feljutott rajta.

Később még Feri útjait próbáltuk. Békuci útját másodjára másztam... szerintem egy 6c+ van az út.
A nap végén még egy-két könnyebb utat zsebeltünk be... Végül 8 körül indultunk haza pestre....

Pár kép:






2013. szeptember 18., szerda

Ötztál láz

 új autó új szakács :)

La Era lentről,egyik legszebb út Niederthei ban,mint a Magic Moshrum,vagy Lupo
 szemből,a fal direkt La Miracle
  szemből,La Era
és az él, Blitz

2013. szeptember 16., hétfő

Bobi bemérgezett, "új" cipő, Ekeke

Előző héten hatalmas tömeg volt kint Kis-Geriben. Akkor nem tudtam megjelenni, mivel tiszteletemet tettem az OSG nevű rendezvényen, ahol elég jól éreztük magunkat:


Denizzel és Olival 


Azok a hirek terjengtek hogy most hétvégén is sokan lesznek kint.
Alapból öten indultunk útnak: Bobi, Márk, Baszk, Benke Úr és én. Az Epöl jobbra játékot ismét én nyertem meg...
Bobi egész úton fényezte a kaját, amit mindennél jobbnak értékelt... Nyilván ha ekkora marketingje van a dolognak, akkor rámegyek.... Meg is vettem az "isteni" falatot...
Bajnán a szokásos kávéra megálltunk, ahol már egy elég nagy társaság gyűlt össze... a pesti mászótársadalom szine-java megcsillant itt. Egy jó kapucsínó mellett elfogyasztottam a csigát... egész jó is volt... majd rövid beszélgetések után elindultunk a bányába.
A felfele vezető úton éreztem hogy nincs minden a legnagyobb rendben... Menni tudtam a gyors tempóban, de végig szédültem... Először a nagy páratartalomnak tudtam be a dolgot... Majd mikor felértünk és a Teri mászásánál, mikor már a 4. nittben ültem..éreztem hogy ez nem a pára...
Mikor lejöttem, hányinger, émelygés és hasonló finomságok voltak...
Bobi is ugyanigy érezte magát... ekkor tudtuk ez csak a csiga lehetett.... Feküdtünk, nem sok erőnk volt.
Azért a Retek alól elmozgattunk egy körülbelül 1 tonnás követ, majd még egyet...
Délután 5ig ez volt az összes teljesitményem...
Majd rászántam magam az Ekekére... 2 üléssel felvergődtem magam, majd a következő próba már annyira jól sikerült hogy majdnem megmásztam...de a sötétség csak jött.
Gondoltam rápróbálok egyet, egy utolsót... Szerencsére Sikerült az út...  :) Végre egy jó Ekeke... és csa 2x kellett kijönnöm hozzá. Jöhet a Metavad :)

Az "új" cipőmben másztam...ami egy LaSportiva Testarossa.
Mindenkinek ajánlani tudom... nagyon preciz cipő, és a sarka valami fantasztikus...

Végül itt egy őrült zene hogy a hétfőt sikeresel túléljük...



Üdvözlet

2013. szeptember 2., hétfő

Bálint és az utolsómazsola...

Nem tudom,honnan kezdjem.. Írhatnám,h hála isten sok a melóm és elkezdtem alpinozni itt kinnt. Egy 80 méteres épület erkélyezését csináljuk.
Vagy... Hála isten sikerült a 7c A.H.A. 80-90m es megmászása,nem tőlem :),és elkezdtem egy ujjabb projektem,ami több kötélhosszas út fúrása elölmászással. :)
vagy....vagy... Gratula Gabikácskának.... Vagy a nagyemberek nagyszámokkal,a mászok meg kiszámokkal játszanak,de nem érdekel senkit...
Vagy mi történt Frankenjurán?

Frankenjura Highline







Nem ecsetelném nagyon,az tutti életem egyik legjobb trippje volt,ha nem is sikerült egy megmászás sem. Magamnak mászok és nem a számoknak. Inkább az élvezetért,vagy inkább azon túl.
Volt ott barlangi alvás,lámpa nélkül lebotorkálás,halál félelem,majd mászás,Bálint Flash,majd Secgo,majd megint befosás,és utca cipő boulder. Majd 4 ember egy Poloba,autópálya strand,és bucsú...Lesz még ilyen remélem.

és egy kis meló,reggel München




Azóta meló,jégtörés Nassereithnél,Götterwandon,takarítás és kemény csapatás,kifulladásig Ötztalban.


Ilyen az élet...

Lehet kicsit furcsa bejegyzés lesz, de most ilyenem van. Mi lehet a különbség egy rossz és egy jó időszak között?! Igaz lehet e a mondás, hogy minden rosszban van valami jó is?! Vagy hogy minden bezárult ajtó után kinyilik egy másik?! - nem tudom, de kezdem sejteni.
Két féle állapotot ismerek... Vannak jó és rossz időszakok. A jókat élvezni kell és úszni az áramlattal - nyílván ez a legkönnyebb minden ember számára..amikor úgy érezzük, hogy csak maguktól történnek a dolgok...semmit nem kell tenni értük.
 De van amikor rossz dolgok történnek...és az ember itt mutatja meg az igazi arcát, ilyenkor ismeri meg önmagát. Hogy viselkedsz amikor nem minden klappol? Vagy sajnáltatod magad, magadba roskadsz, aztán várod hogy valami pozitiv történjen... Nyilván igy is lehet gondolkodni.
Igazából valamilyen szinten élvezem amikor egy pofont kapok az élettől... megkapom, tudatositom, de a következő pillanatban próbálok arra gondolni, hogy mi is vezetett idáig, vagy hogyan tudnék belőle tanulni, erőt meriteni... ez általában bejön, mert nem az önsajnálat lesz úrrá rajtam, hanem valami elindul..belső motiváció, stb.

Ha az embernek van egy célja akkor vagy tesz érte vagy nem... Vagy eléri azt, vagy sem. Ha van célod, de nem teszel érte, ezáltal nem éred el, akkor csalódni sem tudsz akkorát...mivel belesz@rtál...
Ha van cél, teszel érte és még el is éred... az egy fantasztikus érzés az élet minden területén..
A legeslegrosszabb és demotiválóbb dolog ami történhet veled, hogy ha a cél érdekében mindent megteszel, de nem éred el... na ez a nagy pofon az élettől esete...legalábbis nekem ezt jelenti.

Az elmúlt időszakban velem az utolsó, legeslegrosszabb történt... folyamatosan, igy kicsit magam alatt is voltam. Azán most valami elkezdett változni, persze nem 100%os a dolog, de ért egy-két pozitiv dolog is, ha nem is az élet minden területén, de a mászásban mindenképpen - ami az életem több, mint 50%át meghatározó tényező.

Tehát szombaton öten indultunk a geribe... Baszk, Orsi, Ádám, Travis..ja és én is ott voltam. Travissel kezdtünk mászni ... Feri útjaira mentünk rá. Sikerült Flashelnem a két nehezebb útját... az Apám nevében... és az Anya csak egy van... (elnézést ha nem pontosan irtam le a neveket) A bal oldali útra 6c+ -t adnék, a jobb oldali egy kicsivel könnyebb 6c. Bár nem az én ostom eldönteni - én igy éreztem. A következő út a Retek... múlt héten próbáltam már, de nem sikerült.

 "A legnagyobb sláger idén is a mindenki kilenceskéje, szakértők által inkább IX mínusznak, esetleg IX-/IX nak becsült út a Retek, további ismétlőket repített a 9-es fokozat világába." - Bubb Ferenc

 A Bölény család is kinnt volt ismét, valamint Ágh úr is tiszteletét tette a bányában. Ezen a napon inkább a mászásé volt a főszerep mint a beszélgetésé. Tíz utat másztam...- szerintem nem is volt még ilyen. Lényeg a lényeg, hogy talán elindul valami...






 Békesség