2012. augusztus 27., hétfő

Tardos és a bográcslecsó:))



aug 25-én szombaton reggel 4en indultunk neki Tardost "meghódítani", Tündi,
Gabó, Gergő és jómagam.
A nagy meleg ellenére kellemes levegő fogadott minket a bányában. Ismét egy
kisebb csapat volt még ott rajtunk kívül, akik ügyesen másztak ugyan, de
sajnos néha túlságosan sokat zajongtak.
Az utóbbi időben többször szembesültünk már ezzel, hogy egy -egy csapat
csak magával volt elfoglalva, és nem tartották tiszteletben azt hogy
esetleg a másik embernek amíg mászik egy kis csendre nyugalomra lenne
szüksége.
Tündiék a hátsó falon kezdték el a bemelegítést, ami végül is sokáig
elhúzódott, 15 utat másztak, és nagyon élvezték, mire lejöttek a nagyfalhoz
addigra Tündi simán kitolta a Csigabigát, és a Mohát, Gergő pedig a
Sabotage-zsal ismerkedett újból.
Gabó a nagyfalnál melegített be, Moha, Zergevadász, Sabotage, majd
átmentünk mi i sTündiékhez, hogy én is bemelegítsek kicsit.
Visszatérve a nagyfalhoz újabb sorbanálások, kötelek lógotak a legtöbb jó
útból, mentek a sztorizgatások. Ilyen hangulatban nézett bee Gabó a
Sabotage megmászásába, ami sajnos most nem jött össze, de én vele voltam
mióta elkezdte projektelni, és annyira szépen, ügyesen mássza, hogy hiszem
ha legközelebb kicsit nyugisabb légkör veszi körül, elsőre meglesz az a
gyönyörű utacska.
Én sem voltam rest, belenéztem a Via mala alsó részébe, de kifogott az
erőmön, egy rápihenés után aztán végül ügyesen megmásztam.
Délben befutott Andris is, bemelegített velünka hátsó falnál, majd a
Mohában, és végül a Napfekete direktet projektelte ügyesen.
6 órakor mindenki már csak a bográcspartin járatta az eszét és siettünk
Csókára főzőcskézni.
Gabó ugyanis mozgósított akit csak lehet, és szép számban (15-en )
összejöttünk Swarcz-nál, hogy megünnepeljük az augusztusi szülinapokat
(4-en voltunk ünnepeltek), volt ott sör, pálinka, süti valamint estére
bográcsban rotyogó mennyei finom lecsó:))
A társaság ismét nem okozott csalódást, a hangulat remek volt, a repetázás
sem maradt el, a félelmek ellenére lett vacsi bőven, és a vacsora utáni
"erőfitotgatásban " is mindenki jól szerepelt.
A képek majd magukért beszélnek.
Gabó köszönöm szépen mindenki nevében ezt a nagyszerű összejövetelt,
valamint külön köszönet Swarcznak, hogy biztosította számunkra a kellemes
környezetett és a kedves vendégszeretetét.

Évi voltam


Swarc és a logo

Jó étvágyat!

Rakoncátlan Á Predátorba

Köszönöm srácok!!!!! :)

Levi rákészül

2012. augusztus 22., szerda

Ünnepi Tardos




Idén 20-án két alkalomból is „ünnepeltünk”. Ünnepeltük az államalapítást, és ünnepeltük Gabikácska szülcsinapcsiját is. Egész szép csapat jött össze, így két autóval indultunk el reggel 9.30-kor Tardos felé. A részt vevők: Évi, Tündi, Kinga, Attila, Ádám, Gergő, Gabikácska és persze jómagam.

A kora reggeli kánikula mindenkit meglepett. Már az indulás pillanatában kétségek léptek fel bennem, hogy vajon van-e értelme ennek a mai napnak, de ezeket a gondolatokat hamar elhesegettem… A bányába érve rögtön kellemes csalódás ért. A hőmérséklet még tűrhető, és egy kisebb csapaton kívül senki sincs a katlanban. Gabival a Mohán melegítünk, míg a csapat többi tagja a hátsó fal útjait célozza meg. Gabira a moha mászása után rátör a fáradtság és megpróbál kicsit ejtőzni. (Éjszakás műszak után 2 óra alvással jött ki.) Amíg ő alszik én ráizzítom az ujjaimat a kisebb peremekre, mászom egy zergét. Közben Évi visszatér a nagyfalhoz és könnyedén megmássza felsővel a Via mala alsó részét. Ekkorra a kis csapat egy szombati piacnap hangerelyével vetekszik, amire Don-ék érkezése még jó néhány decibelt rádob. Gabi még dob néhány elkeseredett próbát az alvásra, de belátja, hogy ez így esélytelen. Beáll a sorba és mászni kezdJ Hátramegy a többiekhez és az ottani utakból mazsolázik. Én felsővel átmozgom a Sabotage-t, majd beszerelek…

Ezután mindenki lejött és egy nagyobb (10-20 perc) pihenőt tartottunk. Előkerültek a szendók és egy kávéfőző is. A pihi után jöhetett az éles próba a Sabotage-ra. Nem volt semmi komoly elvárásom magammal szemben. Cél a standakasztás volt. A várakozással ellentétben az alsó rész elég szépen ment. Ha jól emlékszem 1 beleüléssel sikerült eljutnom a fal feléig. Itt egy kis problémám akadt a rainbungos fogásokkal, de végül ezt is sikerült áthidalnom. Megkönnyebbülve ereszkedtem lefelé, azzal a gondolattal a fejembe, hogy ez következőre akár meg is lehetne… Amíg én pihiztem Évi a solymászt mászta, Gergő és Tündi pedig a Mohát és a Zergét. A következő próbámba még mindig nem volt elég erős a hitem. Nem hittem el, hogy meg tudom csinálni az ugrást, így anélkül, hogy belementem volna a kunsztba, beleültem és rápihentem a mozdulatra… L Ezután már egybe másztam az utat, miközben fejben elhatároztam, hogy legközelebb nem lesz megállj… Gergő is belenézett a Sabotageba, majd átraktuk a kötelet a pelébe. Évi belenézett a Pelébe, de nem nyerte el a tetszését. Ezután, hogy hasznosan teljen az idő még másztam 1 zergét 2 mohát 1 csigát és 1 pelét. Ekkorra már mindenki kifáradt, jöhettek a jól megérdemelt halak és sörök.

Halashoz érve a szokásos kép fogadott. Rengeteg autó és ember. Kivártuk a sorunk, majd a finomabbnál finomabb falatokat is. Miután jóízűen elfogyasztotta mindenki a maga vacsoráját, még egy megállást követően (Zámolyi sörfőzde), kb. 22:00 órára értünk haza.

Évi a solymász

Csapatós csajok

Oszi is megvillant

Én és a Pele

Kinga és Ádám

Valamit nagyon néznek a srácok

Sabotage

Totális ostrom

2012. augusztus 17., péntek

Rax, avagy két hétig fehérben

Augusztus harmadikán estefelé indultunk hárman hűséges fehér paripánkkal Mixnitzbe. Évi, Gabó és jómagam. Az indulás érdekes volt... nézegettük vajon beférünk e a kocsiba vagy nem. Végül befértünk és szépen el is értük uticélunkat. Éjfél körül járt az idő, amikor odaértünk. Az idő korrekt volt, mivel csak a sátorállitás után érkezett az égi áldás, hatalmas mennydörgésekkel és villámokkal.

Reggel verőfényes napsütés fogadott minket. Komótos készülődés, reggeli, sátorállitás, majd látván hogy a falak vizesek, elindultunk túrázni a szurdokba. Nem vagyok az a nagy túra-arc... De jobbhiján had menjen. Nem is bántam meg... fantasztikus szép helyen mentünk végig... körülbelül 5 óra alatt értünk vissza a parkolóba.
Innen hogy mászás is legyen elindultunk Peggauba, ahol tudtunk még mászni 1-2 utat, de mivel nyugati fal volt...levert minket a nap.
Mászás után Kaiserbrunn volt a cél, ahol tizenX napot akartunk eltölteni.
Sátorállitás, kaja, pia, majd nyolc órakor már aludtunk is.

A következő két napon Adlitzban csapattuk...6a-tól 6b+ ig másztunk utakat. Hangolódtunk a sziklálra, a kis lyukakra.
Innentől kezdve két nap Ámokfutásom következett. Az egyik nap a vállam lett teljesen készen...azt hittem nem fogok birni mászni már a két hétben, de a következő napra elmúlt és ment a mászás...
Az első útban, a Pisti által ajánlott szektorban éppen akasztani készültem, amikor az expressz és a kötél közé beszorult az ujjam az áthajló falon. Nem is hallottam még ilyen történetet... (aki már igen az irhatna megjegyzésben valamit).
Körülbelül fél percig ment a kálvária, végül sikerült kiszabaditanom a már ellilult ujjamat. Gabó csapatta a utakat rendületlen. Bezsebelt egy 6c-t és egy 6b-t.
Délután Gabó leraftingolt két darab matraccal a patakon... kb 1-1,5 km után kihűlve halásztuk ki a vizből...de élvezte.

Következő napon újabb szektort látogattunk meg a mászós étteremnél. Gabó határon mászott egy 7a-t én pedig egy 6b-t és egy 6b+-t.
Évi is mászott életében azthiszem másodjára előlben... nagyon jólsikerült kis nap volt mindenkinek.

Következő nap ismét Adlitzról szólt. Gyönyörű utakat másztunk 6a-tól 6c+-ig.
Este horgászás volt a program, ahol finom pisztrángot ejtettünk, majd 15 perc múlva vajban átsütve már fogyasztottuk is az izletes falatot.

Péntek reggel készülődés, majd Évit elvittük Sopronba...neki lejárt a mandátuma a völgyben. Helyére a Bölény család érkezett, akikkel szintén Sopronban találkoztunk. Ez a nap volt betervezve pihenő napnak, de nyilván egyből Adlitzra mentünk és másztunk nem is kevés utat 6b-6b+ között.
Bölényék végigmászták a 6os utakat, majd Heni hős volt. Belement egy 6+os útba, amelyik nem is volt oylan egyszerű... hatalmas zakókat dobott, de végül sikerült felmennie az úton.
Este pálinkázás (kösz Bölény) - Ezúton is isten éltessen sokáig!!!!

Másnap esett az eső... rossz volt igy egész nap a sátorban nyomulni, bár megvolt a feelingje. Délután Heni, Vince és én rögtönzött túrára indultunk, ami nem is volt olyan rövid... 4 óra hosszát mentünk felfelé, majd a csúcs előtt pár méterrel jobbnak láttuk visszafordulni, mivel elkezdett esni az eső.
Lefele nagyon gyorsan haladtunk, főleg hogy a kisbölényt esernyő gyanánt a nyakamban vittem le :)

Másnap ismát Adlitz, ahogyan a hátralévő pár napban is történt...
Gabó megmászta a Kingkongot (7a). Legnagyobb áthajló amit valaha másztunk.
Következő napon az A-szektort vettük célba. Egy 7+ utat másztam bemelegitőnek, ami jó egy 6osnak is... no de nem is ez a lényeg. Gabó mászott egy 8--t, nekem sajnos nem jött össze... majd legközelebb talán.
Miskolci arcokkal találkoztunk, akikkel mint kiderült egy hónapja láttuk már egymást Hámor szikláin. István és Vera nagyon jó fejek...megbeszéltem velük, hogy ha legközelebb megyek mászunk egyet Dédesbe, vagy a környéken valahol.
Jó volt őket megismerni és bandázni velük.

Utolsó nap Adlitzban... Gabó megmászta az Existential-t én pedig a Kingkongot... Ennyire nem örültem még útnak... szerintem mérföldkő lesz az életemben.
Este ismét két magyar érkezett, Béla és Zoltán személyében. Tapasztalt hegyi rókák. Legfőképp Zoli, aki Erős Zsolt féle expediciókon vesz részt... nagyon jó történeteket mesélt, és közelebb hozott minket a hegymászáshoz...ha nem is aktivan, de gondolatban mindenképpen.

Összegezve ezt a majdnem két hetet...nagyon jó kis edzőtábornak tudom be igy az ősz előtt... rengeteget másztunk és jól alkalmazkodtunk mind egymáshoz mind a körülményekhez (minden nap 10 fokos vizben fürödtünk, stb).
Szeptember elején megyünk még 4-5 napra Kotechnikre, remélem az is hasonlóan jó lesz, hisz most minden méter mászás a Thai utazásért megy.

















Üdv

Fidi voltam

2012. augusztus 2., csütörtök

Zerge koma nem zavartatta magát

Gyuszkó és az Őzláb gomba

Csabi az Elk medov kulcshosszában

Attila az ELk medov kulcshosszában

Érkezés utáni pillanatok

Highline rootewandon

Mixnitz-Basecamp

Pele az első akasztásnál :)
Grazer bergland A’la Batta

Péntek reggel 6-kor gurult be a „Sári” három battai zsivánnyal a
fedélzetén. Nevezetesen: Gyuszkóval, Csabival, és Attilával. Egyetlen
fehérváriként csatlakoztam az ánuszolás nagymesterei közé, kissé tartva eme
rituálétól. (Amit szerencsére megúsztam.) A terv az volt, hogy a hétvégét a
Graz környéki hegyekben töltjük nagyfalazással és egy csepp sportmászással.
Kényelmes tempóban sok-sok megállóval 11-re érkeztünk a Rootewandi
parkolóba. 30 fok napsütés és 100%-os páratartalom fogadott minket. Gyors
pakolás, majd megindultunk a beszállók felé. Két egymás melletti utat
néztünk ki. Csabi és Attila a Serengetit, míg Gyuszkó és Én a Ruppertina-t
másztuk. Gyorsan megtaláltuk a beszállót, majd kb. 3,5-4 óra múlva már
mindenki a fal tetején lazult. Gyönyörködtünk a panorámában, majd egy szép
körbe lejövet után felállítottuk az alaptábort. Este Jóságos Gyula
bátyánknak köszönhetően egy mennyei lecsót vacsiztunk. Szisszentek a jól
megérdemelt sörök és egy-két üveg bor is elfogyott. Gyuszkó káprázatos
bemutatót tartott nekünk parkolásból, melytől sírógörccsel egybekötött
röhögő roham tört a csapat többi tagjára. Az este csendesen telt….

Másnap korai kelést követően komótos lassú összekészülődés következett.
Mindenki megreggelizett, sátrat bontottunk, összecsomagoltunk, majd
jöhetett a mászóka. Csabiék az Elk medows-t nézték ki, míg mi a
Hühnerbrustot szemeltük ki áldozatul. A beszállók ismét könnyedén
meglettek, de ma már távolabb került egymástól a két csapat. Az első hossz
megmászása után, hosszas tanakodás követően arra a következtetésre
jutottunk Gyuszkóval, hogy elnapoljuk ezen út megmászását és (számomra)
valami teljesen új stílusban másszuk ki a falat. Mellettünk egy kb. 5-ös
nehézségű út nyomait véltük felfedezni. A tűző nap sugaraitól óvva és a
szikla közelségére vágyva innentől mindketten mezítláb másztunk. Topo
nélkül a szaglásunkra hagyatkozva, gyakran akasztás nélkül standtól standig
haladtunk felfelé. Különös érzések keringtek bennem. Nem éreztem eséstől
való félelmet, sem a sziklafal nehézségeiben rejlő akadályok leküzdésével
járó adrenalin löketet. Azt éreztem, hogy egy vagyok a sziklával és a
természettel, hogy próbálok a lehető legkönnyebb úton a fal tetejére jutni,
úgy hogy közben mindvégig harmóniában legyen a mászó társammal és a
környezetemmel. Ebben a szellemben jutottunk végül a fal tetejére, ahol
boldogan fogyasztottuk el jól megérdemelt csokiainkat. Mivel Csabiék egy
keményebb fába vágták a fejszéjüket, ekkor még a falban voltak. Átmentünk,
hogy meglessük őket, hogy oldják meg az utolsó, egyben legnehezebb hosszt.
Sikeresen teljesítették az akadályokat és pár perccel később már négyesben
osztottuk meg egymással az újonnan szerzett élményeinket és tanakodtunk a
hogyan továbbon. Bepattantunk a kocsiba és Mixnitz felé vettük az irányt.
Sikerült Gyuszkót rábeszélnem egy kis mászókára, így felmentünk a
sportmászó falhoz. Szomorúan könyveltem el, hogy szinte a teljes fal vízben
úszik. Egy utat mászunk, majd visszamegyünk a többiekhez sátrat állítani.
Sátorállítás közben ránk szakad az ég, de szerencsére fél óra elteltével
eláll az eső és a vacsoránkat nyugodt körülmények között fogyasztjuk el.
Ismét lecsúszik 1-2 üveg bor, de ma is korán nyugovóra térünk.

Másnap újabb korai kelés és lassú készülődés következett. Ma Csabit
sikerül felcsalnom a falhoz, és a fenti szektorban kellemes tempóban
sikerül 4-5 utat kimásznunk. Ezalatt Gyuszkó felszalad a szurdok
bejáratához Attila pedig a kocsinál ejtőzik. Délután megérkezik a vihar, de
ekkor már mi is a kocsinál pakolászunk. Szinte percre pontosan indul a
motor az eső eleredtével. Haza felé a fehérváriak jól bevált útvonalára
fittyet hányva egy új battai útvonalon jövünk haza, mely igen gyorsnak de
hosszúnak bizonyul a lassú, de röviddel
ellentétben. 18:00 magasságában már újra a ház előtt a kocsi és jön a
könnyes búcsúzkodás…

Örülök, hogy a részese lehettem trippnek, és remélem még összehozunk sok
sok ilyet!