Rax, avagy két hétig fehérben

Augusztus harmadikán estefelé indultunk hárman hűséges fehér paripánkkal Mixnitzbe. Évi, Gabó és jómagam. Az indulás érdekes volt... nézegettük vajon beférünk e a kocsiba vagy nem. Végül befértünk és szépen el is értük uticélunkat. Éjfél körül járt az idő, amikor odaértünk. Az idő korrekt volt, mivel csak a sátorállitás után érkezett az égi áldás, hatalmas mennydörgésekkel és villámokkal.

Reggel verőfényes napsütés fogadott minket. Komótos készülődés, reggeli, sátorállitás, majd látván hogy a falak vizesek, elindultunk túrázni a szurdokba. Nem vagyok az a nagy túra-arc... De jobbhiján had menjen. Nem is bántam meg... fantasztikus szép helyen mentünk végig... körülbelül 5 óra alatt értünk vissza a parkolóba.
Innen hogy mászás is legyen elindultunk Peggauba, ahol tudtunk még mászni 1-2 utat, de mivel nyugati fal volt...levert minket a nap.
Mászás után Kaiserbrunn volt a cél, ahol tizenX napot akartunk eltölteni.
Sátorállitás, kaja, pia, majd nyolc órakor már aludtunk is.

A következő két napon Adlitzban csapattuk...6a-tól 6b+ ig másztunk utakat. Hangolódtunk a sziklálra, a kis lyukakra.
Innentől kezdve két nap Ámokfutásom következett. Az egyik nap a vállam lett teljesen készen...azt hittem nem fogok birni mászni már a két hétben, de a következő napra elmúlt és ment a mászás...
Az első útban, a Pisti által ajánlott szektorban éppen akasztani készültem, amikor az expressz és a kötél közé beszorult az ujjam az áthajló falon. Nem is hallottam még ilyen történetet... (aki már igen az irhatna megjegyzésben valamit).
Körülbelül fél percig ment a kálvária, végül sikerült kiszabaditanom a már ellilult ujjamat. Gabó csapatta a utakat rendületlen. Bezsebelt egy 6c-t és egy 6b-t.
Délután Gabó leraftingolt két darab matraccal a patakon... kb 1-1,5 km után kihűlve halásztuk ki a vizből...de élvezte.

Következő napon újabb szektort látogattunk meg a mászós étteremnél. Gabó határon mászott egy 7a-t én pedig egy 6b-t és egy 6b+-t.
Évi is mászott életében azthiszem másodjára előlben... nagyon jólsikerült kis nap volt mindenkinek.

Következő nap ismét Adlitzról szólt. Gyönyörű utakat másztunk 6a-tól 6c+-ig.
Este horgászás volt a program, ahol finom pisztrángot ejtettünk, majd 15 perc múlva vajban átsütve már fogyasztottuk is az izletes falatot.

Péntek reggel készülődés, majd Évit elvittük Sopronba...neki lejárt a mandátuma a völgyben. Helyére a Bölény család érkezett, akikkel szintén Sopronban találkoztunk. Ez a nap volt betervezve pihenő napnak, de nyilván egyből Adlitzra mentünk és másztunk nem is kevés utat 6b-6b+ között.
Bölényék végigmászták a 6os utakat, majd Heni hős volt. Belement egy 6+os útba, amelyik nem is volt oylan egyszerű... hatalmas zakókat dobott, de végül sikerült felmennie az úton.
Este pálinkázás (kösz Bölény) - Ezúton is isten éltessen sokáig!!!!

Másnap esett az eső... rossz volt igy egész nap a sátorban nyomulni, bár megvolt a feelingje. Délután Heni, Vince és én rögtönzött túrára indultunk, ami nem is volt olyan rövid... 4 óra hosszát mentünk felfelé, majd a csúcs előtt pár méterrel jobbnak láttuk visszafordulni, mivel elkezdett esni az eső.
Lefele nagyon gyorsan haladtunk, főleg hogy a kisbölényt esernyő gyanánt a nyakamban vittem le :)

Másnap ismát Adlitz, ahogyan a hátralévő pár napban is történt...
Gabó megmászta a Kingkongot (7a). Legnagyobb áthajló amit valaha másztunk.
Következő napon az A-szektort vettük célba. Egy 7+ utat másztam bemelegitőnek, ami jó egy 6osnak is... no de nem is ez a lényeg. Gabó mászott egy 8--t, nekem sajnos nem jött össze... majd legközelebb talán.
Miskolci arcokkal találkoztunk, akikkel mint kiderült egy hónapja láttuk már egymást Hámor szikláin. István és Vera nagyon jó fejek...megbeszéltem velük, hogy ha legközelebb megyek mászunk egyet Dédesbe, vagy a környéken valahol.
Jó volt őket megismerni és bandázni velük.

Utolsó nap Adlitzban... Gabó megmászta az Existential-t én pedig a Kingkongot... Ennyire nem örültem még útnak... szerintem mérföldkő lesz az életemben.
Este ismét két magyar érkezett, Béla és Zoltán személyében. Tapasztalt hegyi rókák. Legfőképp Zoli, aki Erős Zsolt féle expediciókon vesz részt... nagyon jó történeteket mesélt, és közelebb hozott minket a hegymászáshoz...ha nem is aktivan, de gondolatban mindenképpen.

Összegezve ezt a majdnem két hetet...nagyon jó kis edzőtábornak tudom be igy az ősz előtt... rengeteget másztunk és jól alkalmazkodtunk mind egymáshoz mind a körülményekhez (minden nap 10 fokos vizben fürödtünk, stb).
Szeptember elején megyünk még 4-5 napra Kotechnikre, remélem az is hasonlóan jó lesz, hisz most minden méter mászás a Thai utazásért megy.

Üdv

Fidi voltam