2012. január 23., hétfő

...Még élünk...

Hogyan is kezdjem... talán úgy hogy azért nem irunk olyan sűrűn ide mert hát ugye az kicsit unalmas lenne heti 2x-3x hogy "Elmentünk a terembe, aztán csapattuk". Innen ugye nagy megmászásokról nem igazán lehet beszámolni. Ennek ellenére folyamatosan edzünk. Azt tudnám mondani, hogy edzés szempontjából életem legdurvább tele ez. Bár mióta mászom csak két tél telt el..
Gabóval 1-1,5 hónapig nyomtuk a finger boardot. Úgy éreztem hogy meghozta az eredményt... éreztem a hatásást.

Közben a suliban is zajlik az élet. megérkeztek az új fogások... ezzel sok munka is van. Új utakat kell épiteni, melyek minden szinten mászó ember igényeit ki kell hogy elégitsék.
Hatalmas fogáskészlet érkezett Németországból... mindenféle színben, formákban. Első pakkot én vettem át a postán... kb 35 kg volt... örült nekem a néni... inkább megkért hogy menjek be érte, mintsem ő hozza ki.

Személy szerint én teremben nem kedvelem a köteles utakat... inkább a kis ledönthető bulderfal érdekeit képviselem és azon erőlködöm. Hát igen...mindenkinek meg van a maga kattanása. Azt vallom ez jobban fejleszti az ujjerőt.
Igy zajlottak a munkálatok:





Külön öröm a plafonrészeket épiteni... az a jó hogy nincs meleg fenn és könnyű hozzáférni :)


Egyik nap eldöntöttük hogy Gergőnél a kertben tolunk egy campus session-t. Hát mit ne mondjak... nagyon megtépte az ujjaimat. egy ujjperces bőrdarabok szakadtak le a kezemről....sebaj...ez is beépül, bár nem lesz a kedvencem.



Történt a másik eset, hogy dolgom volt ButaPesten... de csak a vonaton jutott eszembe, hogy mi lenne ha edzenénk egyet rég nemlátott cimborámmal, Bálinttal. Persze egyből igent mondott...csak hogy se cipőm , se ziám és gatyám sem volt.... sebaj, majd én adok - hangzott a válasz. A helyszin a "titkok kamrája" lett volna. Ott találoztunk Z. Márkkal és B.Gáborral. Sajna a portás keresztbe húzta a számitásainkat (igazolvány hijján nem engedett be), ezért az Ujjerő bulder klubba mentünk. Nekem mindegy volt, hiszen még itt sem jártam ezelőtt.
Pár megálló bliccelés után már ott is voltunk és kezdődött a csapatás. Először kicsit feszélyezve éreztem magam. Nem tudom hogy miért...talán a tömeg, vagy az idegen környezet volt az oka... de hamar feloldódtam és megindult a mászóka.
Nagyon élvezhető, lájtos kunsztoktól elkezdve az igazán hárdkór utakig minden megtalálható volt itt... Különböző szinekkel jelölték az utakat. (kék, sárga, zöld, piros). Nekem a vállalható kategória a zöld volt, igy ezeket próbálgattam szép sikerekkel. Persze 1-2 pirosba is belenéztem a srácokkal, plusz saját magunknak épitett dolgokkal is próbálkoztunk. Felnéztünk a "padlásra" is, ahol hatalmas áthajló fallal találkoztam...nagyon tetszett ez a rész is.
Kb 3 óra kemény bulder után adtuk fel, és elindultunk sörözni. Itt találkoztuk Árpival, barátnőjével, öccsével, Tomcsival, barátnőjével, aztán voltak még ott arcok, de sajna hamar homályba veszett a nevük és kilétük pár üveg sör ledöntése után.
Bálinttal maradtunk legtovább, 3 ra értünk haza kicsit megfáradva, csepeli otthonába.
a reggeli kelés kicsit nehezen ment, de aztán gyorsan összekaptuk magunkat. Bálint úrba volt, és kikisért a buszmegállóba. Pont jött is a busz... gyors búcsú...megköszöntem a részvételt, majd irány fehérvár.
13:00 ra otthon is voltam, majd este indult a suliban a csapatás...

Fidi voltam

2012. január 22., vasárnap

Heti Erlebnis......


Készülődés a tavaszra.Egész héten különösebb dolgok nem történtek, maximum az időjárással.

Voltam Michi barátom pincéjében boulderezni,Bernauban köteles utakat gyakorolni,és közben azon agyaltam,hogy ha esik ,ha fúj én most fúrok a hétvégén.
Az időjárásjósok havat, majd délutántól esőt mondottak.
Szombat volt. Délig havazott. Leesett vagy 50 cm délig. Én akkor indultam. Először átmentem Michi hez nittért,és standért. Majd go Uhrwandel.
Ez egy fal rész a Kampenwand alatt fél úton,Michi felségterülete.
Itt helyezkedik el egy kis fal rész,ami már első látásra szerelem volt. Megmászási szerelem. Annyit filóztam, hogy így kéne megnézni,úgy kéne megnézni,ki kéne boulderezni stb. Az utóbbiról letettem,hiszen elég fos a biztosítás boulderhez.
Így eljött a szombat. Felmentem a sípályán kb 20 kiló cuccal.
Kötél,gép,két akku,kulcsok,nittek ......
A szokásos 20 perc most 1 óra volt,a sípálya tetejéig. Pihi. Pia,cigi. Majd átment a terep szűz hóba. Hol térdig csak,hol hasig.
Felértem,lepakoltam,kipakoltam.
Megnéztem a legjobb helyett a standhoz. Felmentem,majd mivel nagyon meredek,helyenként 5-10 m es sziklatörésekkel,tetején hóval,ezért lebiztosítottam magam a kiszemelt standhoz.
Ez a művelet sor a kipakolástól kb 1 órámat megette,úgyhogy úgy döntöttem szarok rá ha fossá ázok,hiszen a hóesés átváltott esőbe,szarok rá ha besötétedik,hiszen nem volt ott a fejlámpám,akkor is ki kell fúrnom.
Hozzá tenném még nem fúrtam 45 fokos falat.
Hát kúrva érdekes volt, megszenvedtem. Egyik kézzel kesztyű nélkül húzod magad a falhoz, kötélről folyik az arcodba a víz,gatyád és az összes ruhád egy merő víz,a másik kézzel meg fúrsz,majd szünet,kilengsz,vissza,kalapálsz,kilengsz,visszacsavarozol. Ezt háromszor,kb megint csak egy órába tellett. Ja úgy,hogy az arcodba meg becsapja a hegy a leömlő havat. Kellemes volt!
Aztán kész, örülsz, igyekszel egy fotót csinálni,de nem sikerül,mert beleesik a víz,mérgelődsz,pakolsz,és iszonyatos sebességgel elindulsz lefelé. Kocsiba beülsz, örülsz,hiszen van egy újabb projekt. Száradsz,és rájössz, mikor ezeket írod,h nem is raktál bele kötélgyűrűt az első nittbe. Nesze neked etikett.
És nem utolsó sorban,minden héten írni fogok valamit,ami itt történik,mert olyan száraz az oldalunk,h már szinte porzik a lap.

A képekért elnézést,ha túlságosan szarok lettek,de remegő kézzel és fény nélkül csak ennyire tellett. Ja és azóta magas lázzal és megfázással nyomom az ágyat. :)

az út oldalról,szemből

2012. január 18., szerda

Réges régen........


Hol volt hol nem volt,még a magyar tengeren is túl,ahol az eus malac túr,onnan egy kicsit odébb,lakott egy fiú.
Egyszer ez a fiú,elment világot látni,s karácsony közeledtével meglátogatta szüleit,barátait. Tehetsége az alkoholizálásában ki is merült. Így mikor egy szebb,alkoholmentes napnak nézett elibe,arra gondult,el köllene mennie sétálgatni chraspad-del a hátán.
Mit ad isten,és a jól informált Bálint gyerek,eljutott eme fiú Bakonyoszlopra.
Ott kicsit boulderezett,majd pár utat kitakarított és megnyitott?. Éppen haza felé tartott,mivel az ujján ficegett a bőr és ereje már hanytlóban volt,mikor is összefutott rég nem látott Szeged rémekkel. Nagyon nagyon barátságosak eme rémek,amíg közelebb nem mész,és rá nem uszítanak valami problémára. Beszélgetés,másik szektorok megmutatása,majd búcsú.
Utána két termes vermes mászás,leköszönés szülőktől,barátoktól,Bélától,Gabótól, Fehérvártól,Bakonytól,Sárréttől,Magyarországtól.
Itt a vége ,ha vége volna.
Most ismét itt vagyok,

előttünk szmog vége :),hátunk mögött a falú ahol lakunk,kb 5km
Kaiser Gebirge,Scheffau


Sudelfeldenteremben és Michi barátom lakásában osztjuk az ívet a műfogásoknak,csúszkálunk a 2 m es hóban,és tervezgetjük mi legyen pünkösd előtti héten.
Petrohrad,Fontainebleau,Frankenjura?
1 HÉT. AKINEK KEDVE VAN JELEZZE: MINÉL TÖBBEN VAGYUNK?ANNÁL NAGYOBB GÖRBE ESTÉKET LEHET ÖSSZERAKNI. :)
És nem utolsó sorban várom a hideget,hiszen kiszeretném próbálni a jeget és a napsütést,mikor is mehetnék Schleierre vagy Achleitenre.
Esetleg rossz idő esetén,mikor is nincs nap a mászáshoz,talán kimegyek fúrni,hiszen van mit...

a projektek,még fúrás előtt(lehet,hogy boulderezni kéne,viszont szar a biztosítási hely,ezért lesz fúrva,max 10-15m)


Na itt a vége!
Hab i di erri!

2012. január 3., kedd

Hvar... karácsonytól az újévig

December 24.:
Családi esemény, rengeteg evés... de már a következő napi utazáson jár az agyam. Megközelítőleg 1100 km vezetés. Még este 9 kor bementem Miskolcra Gergőhöz, hogy annyival is kevesebbet kelljen utazni. De a lefekvést megelőzte egy kis testmozgás, mivel Skodriból kifogyott a benya, igy az avasra fel kellett tolni a járgányt...

December 25.:
Reggel 7:30-as indulás. Budán felvettük Gabót, majd irány fehérvár, ahol kicsit átrendeztem a pakkomat, majd Tündit is felvettük.... irány Split... röpke 700 km. El kell érnünk a 20:30-as kompot. Annyira jó tempóban autóztunk, hogy még a kikötővárost is sikerült megnéznünk 2 órában.
A komp olyan volt mint egy kis lélekvesztő... viharos szélben futottunk ki a tengerre. Úgy dobálta a kompot mint ha egy kis ladik lenne...persze ki kellett mennünk a fedélzetre szétnézni, hogy mi a helyzet... Olyan erős volt a szél, hogy kapaszkodnunk kellett a korlátba, hogy el ne vigyen...
Szűk két óra alatt a szigeten voltunk...majd már csak egy 40 km-es szakasz volt hátra a célig.
Andris izzó kandallóval és egy pohár borral fogadott minket. Rövid beszélgetés után lecuccoltunk a Cliffbase-re, majd el is ájultam.

December 26.:
A nem túl korai ébredés után, eldöntöttem, hogy aznap semmit nem fogok csinálni, csak élvezni a 20 fok feletti napsütést... Tündi és Gabó felhozó napot csináltak... ami könnyebb utak mászását jelentett... Andris, Gergő és én délelőtt 11 kor úgy döntöttünk, hogy megiszunk 1-2 pohárkával... Ez annyira jó hangulatban tellt, hogy délután a mászással végző társaink is csatlakoztak. Csúnya ivásba torkollott a nap. Este a Shelterben lakó két német srácot is meginvitáltuk (Tim és Tom). Ők Németországból indultak júniusban kerékpárral, majd Ausztrián és Szlovénián kersztül érkeztek a szigetre. A végállomásuk Törökország lesz május környékén. Nagyon nagy arcok voltak... azonnal barátságot kötöttünk, amiben a házipálinka is sokat segitett.
Még az este végén kihajóztunk, bár ezek az emlékek kicsit homályosak már.

December 27.:
A 3 liter pálinka és a 1,5 liter bor után mindenki el tudja képzelni milyen is volt az ébredés... ezt tovább nem is ecsetelném... ez a nap csak úgy elment... Gabó és Tündi mászott egy keveset... mi többiek inkább csak túléltük a napot.

December 28-31.:
Mászás, eső, mászás, eső... körülbelül igy tudnám leirni ezeket a napokat. Életem egyik legyszebb útját sikerült megmásznom... Nem volt túl nehéz, de a maga 40 méterével és a fogáskészletével felértékelte a 6a+ fokozatot... agy élmény volt. Gabóval projektbe kezdtünk (Las Vegas 7a és az American express 6c+).
Gabó mind a kettőt megmászta...gratulálok neki... Nekem februárra marad(nak).
Nekem sikerült a régi nagy mumus utamat megmásznom. Nem nehéz az út (6b+), de valamiért sosem sikerült. Rengeteg energiát fektettem bele ezidáig... Dobtam rá 2 próbát sikertelenül, majd bekajáltam, feküdtem 10 percet és rámentem...nem sok esélyt adtam neki... még a túróscsuszát büfögtem fel mikor elindultam rajta...
Minden mozdulatnál az volt a fejemben, hogy ez nem fog menni... mindjárt kiesek... nem érdekel... jövök le...stb. Azon kaptam magam, hogy a tömb tetején állok, átmászva a kunsztot, de nekem innen jön a nehéz rész. Jóval a köztes felé kell mászni... teljesen leblokkoltam... majdnem bele is zakóztam... de végül erőt vettem magamon és már szólt a kimászós zene a fejemben ... :) Életem legfurcsább megmászása volt... nem is értem hogyan sikerült.
Gergő és Tündi rengeteg viszonylagosan könnyebb utat másztak... látszott hogy élvezik a jó időt és szép formákat a falon.

Szilveszter:
Interkontinentális estének néztünk elébe... Mi Andris szobájában zenélgettünk és szűrtük a bort, valamint szendvicseket falatoztunk... Este 8 körül már mindenki azt várta hogy "csak legyünk túl rajta" és aludjunk.. - gondolván a következő napi hazaútra...
Megbeszéltük a tömeggel, hogy 23:30 kor találkozunk a kikötőbe.
Minden nemzet pontosan érkezett... Voltak németek, osztrákok, amerikaiak és még sokan mások... mentek körbe a pezsgők... volt gitározás, éneklés, stb. Egész jól telt az este... Miro is lejött hozzánk köszönteni az új esztendőt... Végül 1 óra körül elindultunk, hogy végre a megalvás következzen. Egész jó szilveszter volt... kicsit erőltetettnek érzem már ezeket a kötelezően érezzük jól magunkat és maradjunk fenn sokáig bulikat... de összességében élveztem.

Januárnak első napja:
7:30 kor volt kelés... nagyon meleg reggelre ébredtünk... Pakolás, takaritás, búcsúzkodás a német srácoktól...gyors e-mail cim csere... kölcsönös invitálás ki-ki saját országába..., bár látszódott nekik hosszabbra sikerült az este mint nekünk...
5 en indultunk útnak... nagy volt a nyomor... úgy meg volt pakolva a kocsi, hogy féltem eltörik az alváz :)
11:30 kor ment a komp. 13:30 kor már a pályán voltunk és ahogy a csövön kifért... haladtunk hazafele.
3 megállóval este 8 ra már mindenki otthon volt.

Nagyon jó volt a nem megszokott módon tölteni az ünnepeket... és ráadásul melegben, jó társaságban.
Remélem lesz még rá lehetőség.
Végezetül pár kép (lesznek még):

 Sand beauty pszichés része
 Tom bünteti a plafont
 Madártávlatból az öböl
 Indoor bulder jam 1.
  Indoor bulder jam 2.
 Felkel a nap
 Csapatások

Üdv, Fidi voltam