...Még élünk...

Hogyan is kezdjem... talán úgy hogy azért nem irunk olyan sűrűn ide mert hát ugye az kicsit unalmas lenne heti 2x-3x hogy "Elmentünk a terembe, aztán csapattuk". Innen ugye nagy megmászásokról nem igazán lehet beszámolni. Ennek ellenére folyamatosan edzünk. Azt tudnám mondani, hogy edzés szempontjából életem legdurvább tele ez. Bár mióta mászom csak két tél telt el..
Gabóval 1-1,5 hónapig nyomtuk a finger boardot. Úgy éreztem hogy meghozta az eredményt... éreztem a hatásást.

Közben a suliban is zajlik az élet. megérkeztek az új fogások... ezzel sok munka is van. Új utakat kell épiteni, melyek minden szinten mászó ember igényeit ki kell hogy elégitsék.
Hatalmas fogáskészlet érkezett Németországból... mindenféle színben, formákban. Első pakkot én vettem át a postán... kb 35 kg volt... örült nekem a néni... inkább megkért hogy menjek be érte, mintsem ő hozza ki.

Személy szerint én teremben nem kedvelem a köteles utakat... inkább a kis ledönthető bulderfal érdekeit képviselem és azon erőlködöm. Hát igen...mindenkinek meg van a maga kattanása. Azt vallom ez jobban fejleszti az ujjerőt.
Igy zajlottak a munkálatok:

Külön öröm a plafonrészeket épiteni... az a jó hogy nincs meleg fenn és könnyű hozzáférni :)


Egyik nap eldöntöttük hogy Gergőnél a kertben tolunk egy campus session-t. Hát mit ne mondjak... nagyon megtépte az ujjaimat. egy ujjperces bőrdarabok szakadtak le a kezemről....sebaj...ez is beépül, bár nem lesz a kedvencem.

Történt a másik eset, hogy dolgom volt ButaPesten... de csak a vonaton jutott eszembe, hogy mi lenne ha edzenénk egyet rég nemlátott cimborámmal, Bálinttal. Persze egyből igent mondott...csak hogy se cipőm , se ziám és gatyám sem volt.... sebaj, majd én adok - hangzott a válasz. A helyszin a "titkok kamrája" lett volna. Ott találoztunk Z. Márkkal és B.Gáborral. Sajna a portás keresztbe húzta a számitásainkat (igazolvány hijján nem engedett be), ezért az Ujjerő bulder klubba mentünk. Nekem mindegy volt, hiszen még itt sem jártam ezelőtt.
Pár megálló bliccelés után már ott is voltunk és kezdődött a csapatás. Először kicsit feszélyezve éreztem magam. Nem tudom hogy miért...talán a tömeg, vagy az idegen környezet volt az oka... de hamar feloldódtam és megindult a mászóka.
Nagyon élvezhető, lájtos kunsztoktól elkezdve az igazán hárdkór utakig minden megtalálható volt itt... Különböző szinekkel jelölték az utakat. (kék, sárga, zöld, piros). Nekem a vállalható kategória a zöld volt, igy ezeket próbálgattam szép sikerekkel. Persze 1-2 pirosba is belenéztem a srácokkal, plusz saját magunknak épitett dolgokkal is próbálkoztunk. Felnéztünk a "padlásra" is, ahol hatalmas áthajló fallal találkoztam...nagyon tetszett ez a rész is.
Kb 3 óra kemény bulder után adtuk fel, és elindultunk sörözni. Itt találkoztuk Árpival, barátnőjével, öccsével, Tomcsival, barátnőjével, aztán voltak még ott arcok, de sajna hamar homályba veszett a nevük és kilétük pár üveg sör ledöntése után.
Bálinttal maradtunk legtovább, 3 ra értünk haza kicsit megfáradva, csepeli otthonába.
a reggeli kelés kicsit nehezen ment, de aztán gyorsan összekaptuk magunkat. Bálint úrba volt, és kikisért a buszmegállóba. Pont jött is a busz... gyors búcsú...megköszöntem a részvételt, majd irány fehérvár.
13:00 ra otthon is voltam, majd este indult a suliban a csapatás...

Fidi voltam