2012. november 25., vasárnap

Zillertal, Chapter 3,Sundergrund, hétvégi bouldere(d)zés


Szorít az idő,mivel holnap megyek melózni,és reggel 4 kor kell kelnem.
Gyors leszek.
Péntekre megbeszéltünk egy Zillertal bouldert. Marco,Maxi,és én.
13 kor már nyomjuk. Bemelegítenek a srácok egy elég lájtos 6A n,amit lekérdezek,de Marco mondja,hogy nem igazán érzi,így nekem marad a 6B. ez megvan OS,de szerintem elég tré. Majd 6C 3.ra. Marco Flash,Maxi sec go. Abszolválom,hogy ez elég könnyű a helyi boulderekhez képest,kb V0.
Majd átmegyünk a Wackelpudding nevű 6B+ hoz,amit senki nem tud megoldani. Ez már Zillertal. 6.ra megvan. Majd toljuk a Trav variánst OS 6A(megint egy vicc) mindenkinek,aki nem nézte. :)
Majd Moonwalk 7A+,kúrva nehéz,így átmegyünk a Hotel Californi ához,7B+. Nekem adja. 2 próba,másodikra kitolom a 4/5 részét,Marco küzd,jó látni,Maxi unmotivált. Így itt kell hagyni,de ez idáig a legszebb amit itt próbáltam. Lehet,hogy könnyű,de gyönyörű.
Majd egy zillertali 6C+ trav,amit 4 szer próbálok,de felkúr,így megnézem,hogy milyen éllel baszakodnak a fijuk. Él 6 B+. Az él boulder  itt szerintem elég zúzda. Full reibi,semmi akadós,semmi lépés végig izom munka. Kb 6.-7.re megvan. Találok egy jó sarkas bétát.
Majd végére egy hasonló 6B él.
Végül is Marco: 6C Flash,6A OS. Maxi 6C Secgo,6B OS,6A OS. Én 6C,6B+,6B OS,6B,6A OS.
Szombat rámegyüönk Achleitenre. 7b t próbálok szétesve,ennek butítottját próbálja Marco,amit én a múlt héten letoltam OS. Térkép szerint úgy kéne ahogy én nyomtam,de szerintem úgy max 7a. Így rámegyek a talán eredeti útra. Háááát....
ahol a kötél van attól kezdődik balra és a vége egy bal trav a jobbos kis fenyő alá


Marinus haverom azt mondta úgy megérik a 7b+ ra. Igaza van. Elhiszem,hogy sec go ra megy. Harmadik próbánál kiesek a topp előtt. Nem írom le mit éreztem..:)
A lényeg,hogy ezt a napot eredmény nélkül zárjuk.Mint a hetet. :)

Szeretlek Italia

Még Arcói kiruccanásunk alatt ültette el a fülembe Kavics a bogarat. "Van két jegyem Nápolyba. Elmehetnénk néhány napra mászni..." Természetesen nem tudtam egy ilyen felhívásnak nemet mondani. Rögtön rácsaptam a lehetőségre!:) Teltek, múltak a napok-hetek, és egészen a hétköznapok homályába veszett az ötlet. Aztán úgy adódott, hogy Pesten töltöttem néhány napot, ahol ismét találkoztunk Kaviccsal és itt meg is született a terv. Nov 19-23 irány Nápoly. Autóbérlés, csövezés és persze mászás. Ahogy közeledett a nap én egyre inkább lázba égtem. Mindig is szerettem az Olasz életérzést, hát még a dél-olaszt. Elképzeltem, ahogy a mennyei pizza ismét az asztalomra kerül és közben mediterrán fuvallat simogat a tenger felöl.

Eljött hát a nagy nap, korai busszal indulok Pestre, ahol Kavics összeszed és indulunk tovább Ferihegy 2 felé. Itt persze minden simán megy hisz Kavics hazai pályán mozog. A repülés is simán megvan, sőt! Külön  kiszolgálásban és figyelemben is részesülünk.

Amint elhagytuk Nápoly repterét mosoly ült az arcomra. Legszívesebben mindenkit megöleltem volna. Mint, ha valami messzi útról térnék haza. Megkeressük az autóbérlő irodákat, és közben beleszimatolok a mindennapokba. Egy kupac "gyanús embert látok vmi sátor alatt szerencsejátékot játszanak. Nagy az izgalom, nagy a lökdösődés. A figyelmem tovább helyesem és ekkor látom meg a mellettük sorakozó üres taxikat. Ááá, szóval így mulatják az időt a helyi taxisok... Na de gyorsan menjünk is tovább, hisz az idő repül, a csomagok nehezek és autónk még mindig nincs. Kb. 9 iroda kínál lehetőséget autóbérlésre. Kavics balról és jobbról támadog és szépen végigmegyünk a lehetőségeken. Végül egy fiat pandara esik a választás amit 120 EUR-ért megkapunk péntek délig. Fejben már nápoly utcáin kacskaringózunk, amikor a hölgy a dombornyomott kártyánk felől érdeklődik. Persze nincs nálunk, ami nagy baj. Meghiúsul a terv. Most mi lesz? Gondolkodunk, gondolkodunk, majd belátjuk marad a tömegközlekedés!:) Én cseppet sem csüggedek, sőt. Boldog vagyok, hogy így még mélyebbre merülhetek az olasz hétköznapok tengerébe. Egyedül a csomagok zavarnak picit, de ennyi kényelmetlenséget ki fogunk bírni. (Hátamon 24 kg-os nagy táska + kézben egy közepes gurulós bőrönd, ami később viccesen mutatott a hegyen...) Visszamegyünk a reptérre ahol a tömegközlekedés mivolta felől érdeklődünk. Nagy örömmel nyugtázzuk, hogy az általunk megcélzott Sorrentóba rögtön a reptér elől indul a busz néhány percen belül. Rohanunk és persze elérjük. Az úton nem győzöm kapkodni a fejem. Napoly utcái, az emberek, a tenger, a Vezúv, a hegyek, a növények. Minden új és mégis minden olyan közeli hozzám. Az úton alaposan áttanulmányozzuk a mászókallert és Positano városka mellett tesszük le a voksunk. Itt 5 mászókörzet is található 20 perces gyalogtávon belül. Megérkezünk Sorrentóba és könnyedén megoldódik az átszállás kérdése is Positano felé. Positanóba már sötétedésbe és szakadó esőbe érkezünk. Kénytelenek vagyunk sietve fedélt találnunk a fejünk felé, ami akkor szinte lehetetlennek tűnt. Gyorsan megegyezünk, hogy amit megspóroltunk az autóbérlésen, azt szállásra költjük. Az első Bread and Breakfastba letanyázunk. Egy éjszakára kérünk szobát, amit 30 euró / főért tudnak biztosítani reggelivel. Nagyot nyelünk, de elfogadjuk. Szobánkba érve végre megszabadulunk mázsás csomagjainktól és átázott ruháinktól. Később az eső elcsendesedtével lemegyünk a városkába egy röpke felfedező útra és pizza vadászatra. Lesétálunk egészen a tengerig, ami jelen esetben kb. 150-200 méter szint leküzdését jelentette. Elfogyasztjuk mennyei pizzánkat, majd visszamászunk szerény szállásunk melegébe. Az erkélyünkről egyaránt jól látjhatóak a hegyek és a tenger. Összevetjük a látottakat a kallerban levő térképpel, és ekkor jövünk rá, hogy a mi szikáink jócskán felettünk, a hegyen vannak, közel egy kicsiny falucskához Montepertussohoz.

Másnap korán kelünk és próbálunk erőt venni magunkon. Hosszú és kemény út áll előttünk olyan 2-3 óra hegymenettel számolunk. Ahogy elindulunk pár száz méter megtétele után megállok egy buszmegállóban, ahol örömmel nyugtázom, hogy fél óra múlva jön egy busz ami felvisz minket Montepertussoba. Várunk, várunk és a busz begurul... Nem mai darab, a kicsiny kis hegyi buszban még fapados ülések szolgáltatják a kényelmet. A felfelé vezető hegyi szerpentin igazi kalandokat tartogat. Az itteni sofőrök mesterei a váratlan események megoldásának és a problémakezeléseknek. Épségen megérkezünk a falu főterére ahonnan már csak néhány száz lépcsőfokot kell leküzdenünk a sziklákig. A sziklákhoz érve percekig csak ülök és próbálok magamhoz térni, ebben a látvány is sokat segít... Hatalmas sziklafal a legkülönbözőbb oldott formákkal tarkítva, melynek a közebén egy hatalmas lyuk tátong. Miután sikerül lenyugtatni testünk körbejárjuk a sziklát és feltérképezzük a falakat. Mivel az eső kisebb megszakításokkal, de rendületlenül szitál, így az áthajló falakon kezdünk. Elsőnek egy nem túl szép, de annál szivatósabb bevágást mászunk. Ezután egy gyönyörű tufa mászás következik, mellyel jócskán meggyűlik a bajunk. Annyira új a mozgás és a technika, hogy mindketten csak beleüléssel tudjuk megmászni. Végül egy erősen áthajló, majd plafonból kimászós cseppkő őrület következik, ahol többször a gatyámba csinálok, de végül csak elvergődök a standig. Mászás végeztével, elrejtjük a motyónkat majd lemegyünk a faluba egy jó pizza reményében. Sajnos pizza nincs a faluban, viszont étterem van. Beülünk és jobb híján tésztát eszünk. Épp egy hatalmas helyi lakomába csöppenünk bele, így a falu közel teljes lakossága szemügyre vesz minket. Nem félünk, hisz mindenki kedves és barátságos... Miután megvacsizunk, jöhet ismét a pár száz lépcső és a csövezés a sziklánál. Első éjszakánkat egy apró sziklapárkányon töltjük, melyet felülről egy áthajló fal véd az esetleges esőtől. Szerencsére az eső elmarad, azonban a falu zaját tisztán lehet hallani odafenn. Az éjszakát végig kíséri a helyiek kiabálása, a kutyák ugatása és a pulykák, kakasok kukorékolása. :)

Másnap kissé nehezen ébredünk, de a nap kisütött, így már mi is motiváltabbak vagyunk, fáradtságunk ellenére. Újabb falakat támadunk, és sikerül több remekművet is abszolválni. Dél körül nyomunk egy kis szeisztát aztán naplementéig ismét a mászásé lesz a főszerep. Ekkor találkozunk 1 osztrák párocskával, akikkel néhány szót voltunk és felajánlják, hogy tartsunk velük. Szívesen mennénk, de ekkor már szerda este volt és tudjuk, hogy péntek délre ismét a reptéren kell lennünk, így nem biztos, hogy jó ötlet tovább távolodni Nápolytól. Este ismét a faluban korzózunk, de az éttermi evés kimarad. Inkább csak mászkálunk, meccset nézünk és élvezzük a pillanatot. Az éjszakát ismét fent töltjük, de már nem kell esőtől félnünk, így kényelmesebb placcon tudunk csövezni.

Sikerül kipihennem magam, így reggel 7 kor már ébren is vagyok és motoszkálok. Semmi kapkodás fő a kényelem... 10 körül kezdünk el mászni szikrázó napsütésben. Az utak még mindig gyönyörűek és kellő izgalmat tartogatnak. Visszamegyek egy előző nap már próbált úthoz és 2. próbára viszonylag könnyedén sikerül megmásznom. Boldog vagyok, hogy ez is megvan. Újabb szieszta következik a napon. Később még jó néhány könnyebb utat mászunk, melyek mindegyike okoz számunkra kisebb nagyon fejtörést, de azért mindet sikerül megmásznunk. Naplemente mellett pakoljuk össze a motyónk és búcsúzunk sziklánktól. Faluba érve a szokásos nyüzsgő élet vár. Gyerekek mennek foci edzésre, a férfiak a téren csapatoznak, a nők pedig a házak falai mögül hallatják a hangjukat. Lebuszozunk Positánóba, ahol egy másik szálláson alszunk, ami olcsóbb is (25 EUR/fő/ÉJ), szebb is és kedvesebbek is. A szobánk terasza akkora, hogy fogadást lehetne rendezni rajta és persze tengerre néző panorámával társult. Este újra pizzavadászatra indulunk, és sikeresen találunk is a parthoz közel egy hangulatos helyet. Miután degeszre ettük magunkat, jöhetnek a lépcsők felfelé, de eddigre már egész jól megszoktuk a dolgot... :)

Újabb reggel és az utolsó napfelkelte. Kimegyek a teraszra és elmerengek.... Később leszaladok a boltba és meglepve tapasztalom, hogy Positano 07:30 kor még javában alszik. Csak felfele jövet 8 óra körül látom meg az első embereket az utcán. Megreggelizünk, nyakunkba vesszük a csomagokat, majd a várost. Jöhet az újabb buszozás, átszállás és megint buszozás. 12:00-ra érkezünk a reptérre így kényelmesen be tudunk csekkolni a 13:50-es járatunkra. A gép teli van kíváncsi olasszal akiket egy nagy csapat rossz gyerekhez tudnék hasonlítani. :) Én jókat mosolygok a csínytevéseiken, persze a kiszolgáló személyzet és sok más ember számára ez kevésbe vicces, inkább zavaró, idegesítő... Budapestre érve elég szomorkás idő fogad, de én még mindig sugárzom a boldogságtól. Elbúcsúzom Kavics barátomtól, akivel felejthetetlen napokat töltöttem egyik kedvenc országomba, majd hazabuszozom Fehérvárra, ahol kedvesem meleg öleléssel és sok-sok szeretettel várt.

Gabó voltam

Épületek Positánoban

Positano madártávlatból

Helyi kisbusz

Ágyban reggeli olaszosan

hálószobám teljes pompájában

Luk a falon

Positano madártávlatból 2.

Sziklák naplementében

Ez is egy szektor (Cannabis névre hallgat)

A fal 1

A fal 2

Montepertusso a szikláktól

A fal 3.

A Vezúv

Én mint elsőtiszt

Sziklák mindenütt

A falak egy része


Étterem és száradó paradicsomok



2012. november 21., szerda

Vasárnapi Boulderezés

Vasárnap reggel korai, fél hetes indulással, négyen Szentbékála felé vettük az irányt. Ádám, Előd, Árpi és én. Az idő elég borzasztónak tűnt, mivel, hol esett, hol nem. Csak reménykedtünk, ha már ennyit utazunk (összesen 300 km), legalább másszunk egy jót. Egy 6B-vel melegitettünk, amit csak statikusan sikerült megoldanom... és igy nem adjuk meg. Továbbmentünk és Árpi mutogatta nekünk a kunsztokat. Némelyik nagyon megtetszett, és sorba mindet sikerült megmásznunk (Underground traverz 6B+, Beton 7A- ez az első ilyen fokozatú bulderem, ami két kis peremből egy 1,5 méteres nyúlás-ugrás volt. Ádámmal szépen vettük az akadályokat, Előd a komoly fényképezőivel kattingatott, és Árpi is nyomta a keményebbnél keményebb utakat. Látszik rajta hogy ráfesszent a bulderre. Hozta is az eredményeket szépen. 2nd go 7B egy 7B+ és egy 7A. Második ilyen jellegű mászásom volt... eléggé bejött a dolog, de szerintem megmarad ez téli elfoglaltságnak és edzésnek. Előd képeit muszáj vagyok megosztani utólagos engedelmével, hiszen csak ő fotózott: ÜDV Fidi voltam

2012. november 18., vasárnap

Video,Achleiten,projekt

Szombat Achleiten. 6b+ bemelegítésnek. Marco és én. Simán beleülök 3 szor. Ráfogom az egész hetes boulderra. Marco kétszer ül bele. Nem értjük. Majd 7b+. Gondolom meg lesz sec go. De elbaszom.
Marco nem érti a problémát,így átmegyünk napos oldalra.
Megpróbálnánk egy 6c+ nak vélt 7b t,ámbár egy igen béna hülye nőci van benne. -Ááááá. Ismerem. Vágod Marco,ő az, aki mindíg éveket ül a nehéz utakba. Pl Geister,regina.
-Jaja,megvan. Akkor mi legyen?
-igyunk sört együnk valamit és várjunk.
Majd meglesz OS,bár kétlem,hogy ilyen semmiért adjanak egy 7b t Achleitenen. Marco majdnem leflesseli. Otthon nézem a Stadler Markus oldalán,Deutsche Theater 7b. Vicc!!
Ma elszántam életem egy útra,vagyis megkezdtem projekt fúrásom. Előlbe egy több kötélhosszas út. Lesz. Remélhetőleg. Szerencsére vannak még rozsdád szegek benne,amik felfedeztem,bár nem mindegyik tart. Kb 30 évesek lehetnek,Michi szerint.
5 nit egy óra alatt,viszont megvannak a kezdeti lépések,egyenesen haladok felfelé. Rá kell jönnöm,hogy szerszámok és nitt nélkül kéne mászni,talán úgy könnyebb.
Fúrás közben történt,hogy elértem egy jó állapotú szegnek vélt valamit,mikor is ránehezedtem,majd az szépen legörbült. Gyors mentés,és beraktam mögé egy éket. Majd beleülök,húznám a fúrót és ekkor a szeg kitörik. Szar megáll bennem,viszont az ék tart. Hála isten!!
a szaros vimeo baszakodik így ez a szaros maradt


2012. november 16., péntek

Zillertal, Chapter 2

sárga 7A(nehéz),lila 7A (easy), piros 7A+, zöld 6B+ trav, fekete 6C+(easy)

Máron írottam,hogy mi történt a hét elején. Full Motiváltba vagyok,voltam,leszek.
Megakadt a projektem Nussdorfban,jót alakítottam edzésen terembe,véleményem szerint és ....Ezzel a motivációval mentem ma Zillertalba.,Magic Place szektorba.
Bár nagyon le voltam tőrve az első látogatástól,most viszont készültem. Néztem a 8a-t,ki mit mászott itt,mikor mennyit...
Majd keltem és indultam az ismeretlenbe. Egyedül egy ped del.
11 re megérkezem -2 fok fennt árnyékba,napon 8 fok. Háááát hol mászok? Patak part árnyék.
 
a patak túloldalán a többi sektor. Ezért egy séta van a vízben. Nem részletezném a hőfokot. :)
 a jövő Deep Water je Barnitól :) az él,az él.....

Ami lecsöpög víz a pedre,az egyből megfagy. Na nem szaporítok.
Oldal kép
Próbálok bemelegíteni egy 6B+ on. De ez egy rohadt traverz,a rohadtabbik fajtából. Majdnem lehúzz,mikor is ránézek egy 7A+ ra. Full motiv a srác.
Elhiszi,hogy meglesz OS. A top előtt már lejövök,majd mászom 2 szer 3 szor és pihi. Szeretném elvinni,hiszen kéne az eredmény.
a fa alatt egyenesen fel,Top a fa, 7A+

Majd újra beszállok,első próba: elbaszom,majd megint. Valami hív,hogy SD kezdjem. Simán megy az eleje,közepe nem kérdés,majd tart a jobbos és a balos is. Lépés megvan és tovább nyúlás a topra.
Megvan! Ez az első nemzetközi 7A+ om. Örülök,majd rámegyek egy 6C+ ra mohóba.

 a balos fogás sor és a fehér fenti balos mellet jobbra van a Top 6C+, 6B jobbról balra a a trav. Vége nem látszik.

A Top full jég. Úgy döntök,hogy megnézem ezt,és ha megtudom érinteni a Top pot,majd,ha még tovább is tudok menni a másik út Topjára,akkor megadom magamnak.
Bekezdem SD, majd letolom. Simán a Top főlé lehet nyúlni,szóval simán adná ha nem lenne benne egy liter jég a végében.
Elég könnyű,max 6A adnék rá,hiszen ez OS,és a travi meg 5.re sem adja.
Majd próbálok egy nehéz 7A és egy könnyűt is.
A könnyű majdnem beadja 3,ra,de már nincs erőm.
Boldog vagyok hiszen első OS  fb 6C+ és egy  fb 7A+(amire nem én mondtam,hogy 7A+ :)) társaságában megyek haza.


Video készülget még

2012. november 13., kedd

Egy gyors délután

Hazajöttünk  Berlinből. Az elmúlt héten ugyanis ott voltam munka ügyben. Elég fasza város,laknék ott. Olyan mint Pest kicsit. Élet,party,és látnivalók. Bár elég lapos,de az esti élet kárpótolna.A Lafayette nevű luxus üzletben kellett bútorokat szerelgetnem és a hibákat kijavítani.

Esténként melóztam,délután Katával megnéztük a várost pl: Berlini fal,

Rádiótorony(7m/s al megy a lift a kilátáshoz),
  város kép ,,polotikai szemmel" a Reichstag ból
Checkpoint Charli(régi határ átkelő nyugat(amerikai) és kelet(orosz) Berlin között)),Reichstag,

Múzeumok,,,Berlini" kapu

,Dóm stb.

Egyszer elmentem terembe is,hiszen kellett. És egyik este megnéztük a Berlini boulderfalat a város közepében, Volkspark Kletterwand
 Egy jó kis boulder terem Berlin külvárosában. Ost Bloc:



Ma reggel ihletet kaptam a szar idő ellenére,és ez Nussdorfba vezetett a régi boulder projekthez. anno még V8 nak(7B) írtam,de ezt lefokoznám 7A/A+ ra.
Bemelegítés,majd a fenti egyik variánsa 6C+/7A negyedikre megvan,majd a projekt. A vége megvan végre,majd a beszállás. SD. Rányomok vagy 5 próbát,teljes készenlét,majd az egészre 3-4 próbát .......
Mire akad a vége. Örülök,hiszen ezt is kipipálhatom. Elég meglepő,hogy majd egy hét edzés nélkül még ezek mennek,de ez ilyen.
Egyszer lennt egyszer fennt.
Ja,és Bálint,ha olvasod,légyszi a videidhoz valami komalyabb zenét tégy,vagy olvass fel közben valamit. Esti mesét,sztorit.... Kösz!Egyébként a videó maga fett,csak a .......:)
De azért figyelünk Bálint!!!