Kő-árok - Az elfeledett hely

Szombat reggel az eredeti tervhez képes kis késéssel indultunk fehérvárról. Délben már a Gabó útját másztam, és mivel hárman voltunk igy maradtam is a standban fényképezni.
Az utat egy jó 6+ra értékelném, és nagyon szép mozgásvilága van. Biztos hogy legközelebb is mászni fogom...nagyon tetszett.. Ezután jött Andris... az alsó kunsztal (a magassága miatt) kicsit meggyűlt a baja, de legalább nagyon jó képeket csináltam róla a dinamikus mozdulatokban. Gabó (mivel az ő útja, meg amúgy is) felsétált...

A következő utat egy 6 körülire értékelném. Andris mászott fel a standba, majd onnan csinált jobbnál jobb képeket. Végül Gabó következett, hogy megörökitse a mászásunkat az utókornak.
Nagyon jó igy hogy páratlanul vagyunk... ha a tudásunk és a fényképező komolyabb lenne, simán mehetnénk a Climbing magazin cimlapjára.

Jöhettek a keményebb utak. Bükkfapoéta, Zöldhullám... ezek azok az utak amiket legközelebb megmászok, de az elsőt az biztos. A második az egyik legszebb amiben valaha mozogtam... az alsó kunsztot könnyen megcsináltam... a felsőt összeraktam, de az olyan vagy sikerül vagy nem kategória....

Végül jött a Négy bagatel... Gabó megmászta, majd TR rápróbáltam...hát nagyon nem adta nekem... csak vergődtem benne... nem is értettem. Sebaj, időm mint a tenger.

Este fél kilenc körül értünk át Csókakőre, gyors kaja, egy-két sör, majd sátorállitás... Majd eső... mintha dézsából öntötték volna. A másnapi mászást gallyra is vágta, igy reggel indultunk haza.

Összességében nagyon jó volt ez a kis mászóka a hétvégén... Andris is kapott egy indián nevet, igy már majdnem mindenkinek van aki megérdemli... Vigyorgó Borz névre lett keresztelve.

Csütörtökön folyt köv...

Képek:

ÜDV

Fidi