2010. február 28., vasárnap
2010. február 26., péntek
.bmp)
2010. február 24., szerda
Esni tudni kell
Ezt a kis írást egy másik mászó blogról "nyúltam", de szerintem tanulságos.
Félek esni:
Ha az esésről beszélünk akkor két típusú mászó létezik: aki fél és aki félt az eséstől. Aki azt állítja, hogy soha nem is félt az meggondolatlan, hazudik vagy már olyan régen mászik, hogy nem emlékszik mikor volt ilyen utoljára. Ennek a bejegyzésnek az a célja, hogy mind nyájatokat hozzá segítselek ahhoz, hogy emlékké váljon számotokra az eséstől való félelem.
Tulajdon képen a mászás egyik legfontosabb hozadéka az ember életében, hogy megtanulja leküzdeni a saját félelmeit/korlátait. Az eséstől való félelem egy ösztönös érzés. Az ember ösztönei akkor jönnek elő, ha valami olyasmi történését sejtjük, ami nem megszokott a számunkra és nem ismerjük ennek az eseménynek a lefolyását, veszélyt látunk. Mielőtt beleásnánk magunkat az eséssel kapcsolatos eseményekbe tisztázzuk az alaphelyzetet, hogy milyen esésről fogok beszélni. Nagyon fontos, hogy mindenki tisztán lássa, ez a bejegyzés a mászótermekben, vagy a sportmászóhelyeken előforduló esésről szól. Vagyis a sportmászó körülmények között bekövetkező esésről. Az itt leírt dolgok csak részlegesen vonatkoznak nagyfalas, vagy klasszikusan (saját eszközök segítségével: ékek, friendek, szögek) biztosítható helyekre. A nem sportmászó helyekre részben más szabályok érvényesek, úgyhogy mindenki tartsa észben, csak sportmászásra vonatkoznak teljes mértékben az itt leírt tanácsok.
Induljunk ki abból, hogy kezdők vagyunk és természetes módon félünk az eséstől. Ezt az érzést azért kell leküzdenünk, mert a mászó teljesítményünkből levesz legalább egy fokozatot, ha nem kettőt. Ha nekünk elég az alacsonyabb fokozat mint amire egyébként képesek lennénk az sem baj, de ki élvezi azt a tevékenységet mely űzése közben folyamatosan fél? Szerintem nem sok ilyen csodabogár van.
Tehát most kezdtél mászni, és félsz az eséstől. – Menj el egy alapfokú sziklamászó tanfolyamra és vizsgázz le, vagy egy képzett társtól tanulj. Aki már egy éve mászik, volt itt-ott és még meggyőző is nem biztos, hogy ért is a dologhoz! Csak olyan tanfolyamra menjetek el, amit egyesületek szerveznek és az ott oktatók rendelkeznek hegymászó sportedzői (OKJ: 52-8962-01) vagy hegymászó oktatói (OKJ: 33 8962-01) végzettséggel. A hegymászó edzői a magasabb kvalitású, de alapfokú tanfolyamot hegymászó oktató is tarthat. Idővel az egyesületem, a Gerecse Sziklamászó Se is fog tanfolyamot tartani, addig nyugodt szívvel ajánlom oktató kollégáimat. – Ahhoz hogy megtanulj esni és végül leküzdd a félelmet több dologra is szükség van:
- Az első és legfontosabb a megbízható és képzett társ. Hiába tudunk mi esni, ha a társunk nem tud biztosítani. A jól képzett biztosító ember tudja mikor kell dinamikusabban biztosítani, azt az eszközt amelyet használ maximálisan tudja kezelni (ne használjunk számunkra ismeretlen eszközt), figyelmét a mászótársára összpontosítja és nem könnyebb nálunk 10 kg-nál többel (testről biztosítás esetén).
- A második a megfelelő felszerelés. Statikus kötéllel nem szabad előre mászni, de még felsőzni sem ajánlott, mert nem rendelkezik a megfelelő nyúlási tulajdonságokkal és gerinc sérüléshez vezethet. Azt remélem nem kell mondanom, hogy a fater húszéves, egérrágta cuccai már elavultak és használatuk veszélyes. Szóval erre a célra való és jó állapotú felszerelést vegyünk igénybe. A biztonság az első és csak aztán jön minden más.
- A harmadik, hogy tudjuk és alkalmazzuk az előre mászás szabályait. Mik ezek? A megfelelően felvett beülő alap. (az újabbakat már gyors csattal látták el, ezek befűzését nehéz elrontani, a régebbieket vissza kell fűzni). Jól és jó helyre bekötött csomó (perec).
Tudnunk kell, gyorsan és a mászás irányának megfelelően akasztani a nitffülbe a köztest/expresszt/slinget.
Ha a nittől balra haladunk tovább akkor a köztest úgy akasszuk, hogy a karabinerek szára balra nézzen. Ha jobbra haladunk tovább, akkor a karabinerek szára jobbra nézzen. Ellenkező esetben a kötél vagy a köztes kiakadhat és nekünk az életveszélyes.
A kötélnek a lábunkhoz képest megfelelően kell elhelyezkednie. Itt a legfontosabb, hogy ne kerüljön a kötél a lábunk mögé, mert esés esetén hanyatt fordít minket, és ha viselünk sisakot még akkor is maradandó sérüléseket szenvedhetünk. Lehet a fejünk megússza, és csak széttörik rajta a sisak de a csigolyáinkat porrá törhetjük.
Ne hagyjunk ki akasztásokat, különben földig eshetünk. A jól kiépített mászóhelyeken, minden út nittelése optimális. Vigyünk magunkkal elég köztest, mert egy nagy esésben is meg lehet sérülni, még ha nem is esünk földig.
- A negyedik feltétel csoport, hogy ismerjük az esés mechanizmusát és tudjunk esni. Másként kell esni reibung (befelé dőlő falon), függőleges falon és áthajló falon. Reibung fal és reibung fal között is van különbség. Ha a dőlése a függőlegeshez képest nagy akkor inkább elveszítjük az egyensúlyunkat és csúszunk, nem is esünk. Ez is elég kellemetlen, de nem törjük össze magunkat, kivéve ha megcsúszik az egyik lábunk és lefejeljük a falat (sisak és kicsi bólintás, hogy a sisak koccanjon ne a homlok). Ha ilyen falon csúszunk meg akkor a két lábunkkal próbáljunk meg terpeszben a cipőnkön csúszni lefelé és a kezeinkkel meg mintha hátra felé akarnánk szaladni. Elég idióta mozgás forma és kivitelezni is ritkán sikerül, de ez a legkevésbé sérülésveszélyes technika. Van az a reibung fal is ami már majdnem függőleges. Ezt a típust kezeljük a függőleges falakkal együtt. Tehát akasztottunk, fölé másztunk – kezdők nem nagyon mernek, inkább bele ülnek és ezért fogja őket vissza a fejlődésben az eséstől faló félelem, ezért írom a bejegyzést – a harmadik feltételnek megfelelően csináltunk mindent, de a mászó technikával elrontottunk valamit vagy elfáradtunk és esünk. Ilyenkor kicsit el kell lökjük magunkat a faltól, hogy ne akadjon fel semelyik testrészünk. Az adrenalin felszökik az emberben mert általában érezzük, hogy valamit elrontottunk, nem tudunk korrigálni és tudjuk, hogy nem ússzuk meg esés nélkül. Ritkán lecsúszik a kezünk vagy a lábunk és mire észrevesszük, hogy esünk már meg is fogott a kötél. Ilyenkor nem tudunk helyezkedni ezért nagyon fontos, hogy mindig a harmadik pontnak megfelelően másszunk. Az adrenalinnak megvan az a hatása, hogy az ember megfeszíti az izmait és úgy esünk le mint a kő.
Merev testtel a falhoz csapódás is merev lesz, és nem tudunk tompítani, úgyhogy próbáljunk meg nyugodtak maradni és lazítsunk, take it easy!
Kézzel ne szorítsunk rá a kötélre mert nem a kezünk tart meg, hanem a kötél. Inkább tompítsuk az érkezést kézzel és lábbal is. Sokakkal előfordul, hogy vissza akarnak nyúlni a köztesre és azon megtartani magukat. Ne tegyük, mert jobb esetben csak meghúzzuk a vállunk, rosszabb esetben a fal és a karabiner közé szorul a kezünk és eltörjük a saját ujjunkat, még rosszabb esetben kiakasztjuk a köztesünket :( Ha nem lökjük el magunkat a faltól, csak hanyatt dőlünk merev testtel, akkor ugyan úgy át tudunk fordulni, mintha a lábunk a kötél mögött lenne. Áthajló falnál csak egy kis lökés és repülünk a semmibe. Ha már esünk akkor nagyon jó érzés.
Attól, hogy ezeket leírtam van aki még jobban fél, van aki meg nem lett okosabb, mert tudta ezeket eddig is de a félelem megvan. Tehát gyakorolni kell esni. Ez az egyetlen megoldás. Ehhez a termet javaslom első körben. Keressünk egy áthajló utat mert kisebb eséllyel csapódunk a falhoz, másszunk fel a 4-5. köztesig (5-6 méter) és először csak üljünk bele úgy hogy az utolsó akasztott köztes a fejünk mellkasunk magasságában van, a biztosító ember pedig behúzott. Olyan mintha felsőznénk Apró mellék száll, hogy a hosszú hajúak fogják össze a hajukat a mászáshoz és biztosításhoz, mert ciki ha a karabiner és a kötél vagy a biztosító eszköz betépi . . . na meg fájhat is. Így megszokjuk, hogy milyen ha a beülő tart. Aztán másszunk addig ameddig az utolsó akasztott köztes a beülőnk vonaláig kerül. Ekkor már a biztosító ember ne húzzon be annyira így fékezve esünk fél-egy méter. Ha ez is megy, akkor lehet a köztes fölé mászni és onnét esni. Nem szabad behúzatni magunkat, mert a kötél a falhoz vág áthajlásnál is, függőlegesnél meg pláne és nem tudunk tompítani. Ha jó a biztosító emberünk és mi is minden eddig leírtat jól csinálunk akkor az esés puha lesz, mi meg egész nap ugrálni akarunk mint a gyerekek :) Nagyobb esést azért magasabbról 8-10m-ről, 5-6. köztestől dobjuk, nehogy elszámoljunk valamit és földig essünk. A pszichénket a magasság is megterheli.
Ehhez a gyakorláshoz, meg a mászáshoz is tudnunk kell, hogy „x” kiengedett kötél esetén és „y” utolsó köztestől való távolságnál mekkora lesz az esés hossza. A kiengedett kötelet a biztosító eszköztől számoljuk. A példánk a következő:
Az elölmászó a biztosító embertől 10 m-re van (kiengedett kötél hossza), az utolsó akasztástól pedig 2 m-re. Akkor vissza esik az akasztásig majd valahol az utolsó akasztása alatt 2-3 m-rel fogja meg a kötél, tehát 2+2-3m=4-5 m-es esés. 10 m-ről indult így körül-belül 5 m-rel a biztosító feje felett állna meg. Azért 2-3 méterrel az utolsó köztes alatt mert a kötél nyúlik, a csomó összébb szorul stb. vagyis a biztosítási láncban (biztosító ember, biztosító eszköz, köztesek, kötél, mászó) elmozdulás, súrlódás, nyúlás keletkezik. A biztosítónak így is marad pár métere, hogy dinamikusan fogja meg az elölmászót illetve ne ejtse párkányra élre stb. Ehhez sok tapasztalat kell, úgyhogy ha tegnap biztosítottunk először akkor fogjuk meg keményen az elölmászót, de mindenképp megfogjuk.
Ha az elméletben leírtakkal tisztában vagyunk akkor bízzunk magunkban. Hogyan bízhasson bennünk a társunk ha mi sem bízunk magunkban? Ez a megalapozott önbizalom adni fog egy kis nyugalmat. Ha a nyugalom megvan, akkor tudunk koncentrálni a mászásra és kevesebb technikai hibát vétünk, kevesebbet esünk. De azt ne gondoljuk, hogy megússzuk esés nélkül a sportmászást, sőt. Ha sosem esünk akkor sosem mászunk a határunkon. Halmozottan fontos a gyakorlás! Mind mentálisan mind testileg meg kell szokjuk az esés körülményeit. Nem mindig tudunk fizikailag is gyakorolni, de fejben mindig, akár a villamoson ülve is.
Csukjuk be a szemünket és képzeljük el egy út mászását. Csicseregnek a madarak, a kellemesen perzselő nap hatását gyenge szellő enyhíti. Jó a banda hangulata, mindenki motivált, túl vagyunk a bemelegítésen, poénkodás egy-két sztori, mindenki nyugodt, de van egy kis izgalom. Sikerül-e a kinézett út? Beülőt felvesz, közteseket kiszámol és felakaszt, csomót megköt, biztosítót ellenőriz, biztosító ellenőriz, cipő, zia, indulhatok? Indulhatsz. Három nagy levegő, számolj egy-kettőre beszív, háromra kifúj. Na még kétszer. Látom magam ahogy mászok, kéz tart, sarok akad, melléfogok, bal láb átfordít, jobb kéz lendülettel nyúl, rázár, bal láb belép, bal kéz mellézár, pontosan mozgok, jól bírom. Jobb láb fellép és leforgat, jobb kéz pontosan rázár, bal láb fellép, bal kéz mellé a szemét fedelesre zár, jobb láb, bal láb leforog, behúz bal kéz nyúl és akad, jobb mellé tart, jobb láb-bal láb jobb láb-bal láb, lendület és jobb kéz tart, bal láb eljön és lép, jobb is mozdul rá gugol, bal kéz segéd, ránt és bal kéz megvan a cupák, jobb kéz-jobb láb majd akaszt. A Top ten egyike megvan. Pihen ráz, alkar király, meg lesz. Zia és fújás na még háromszor. Három, kettő, egy na csapjuk, jobb láb ráül, jobb kéz tart, bal láb teker, jobb láb, bal kéz lenyom, jobb láb ráül, huh jobb kéz megvan, balkéz segéd, jobb láb ellógat, bal kéz csap és tart. Jobb láb fel, bal láb balra, jobb kéz mellé zár. Második kunszt zsír, ráz-ráz akaszt, pihi kéz rendben, meg lesz. És jobb láb-bal láb, jobb kéz-jobb láb, bal kéz nyomós zseb durranok, bal láb, jobb láb ráül, akasztás, jobb kéz alsós beleáll szétszakadok, bal láb mellé, jobb láb kilép, bal kéz reibung csipi és nagyujj tart, jobb láb, bal kéz perem, csípő jön, ááááááááá huh megfogom, jobb kéz mellé bal láb-jobb láb fel és leteker, akasztás sima, bal kéz szemét lyuk, bal láb be, jobb láb fel, bal láb kicsi semmi, jobb kéz csap csípő kijön, de a kéz akad és tart, többiek elhalkulnak, bal kéz csipit szorít, jobb láb-bal láb, bal kéz repedésbe behúz, bal láb behoz, jobb láb fel a csücsire, Viktor reibung beton, meg lesz már tudom, bal nyúl, bal ráül, jobb kereszt stand akaszt. Megmásztam. Jó érzés elégedett vagyok. Mindenki mosolyog. Na ez még nem sikerült a gyakorlatban, de fejben sokszor vizualizáltam. Kiestem a szemét lyuk után nem sokkal a balos repedésből. Vagy 40-50-szer.
Ez nem volt más mint egy mentális edzés. Sportpszichológusosan imagináció. Az ember tenyere izzad, feszülnek az izmai, érez mintha ott lenne csak a fáradtság marad el. Képzeljük el magunkat hogyan akasztunk, érezzük a magnézia szárítását, a cipő tapadását, a karabiner fémes hűvös tapintását, hogyan vezetjük a kötelet, hogyan helyezkedik el a kötél a lábunkhoz képest, hogyan figyel a biztosító ember. Aztán ugrás. Ellökjük magunkat, esünk lazán, kellemes felszabadító érzés: a stressz az eséstől való félelem egy pillanat alatt megszűnik, repülünk . . . a kötél feszül, a beülő szorul, láb kéz tompít megálltunk. Megyek még egyet érzés lesz rajtuk úrrá, mint a kis gyerek a dodzsemnél a vurstliban. Hop-hop le kell szállnom az egyesről, elkések a munkából.
Elmélet alapos ismerete, jó gyakorlati kivitelezés, megfelelő partner, kiváló eszközök, mentális tréning és sok gyakorlás. Ezek szükségeltetnek, hogy emlék legyen számunkra az eséstől való félelem.
Na megyek gyakoroloni :)
Félek esni:
Ha az esésről beszélünk akkor két típusú mászó létezik: aki fél és aki félt az eséstől. Aki azt állítja, hogy soha nem is félt az meggondolatlan, hazudik vagy már olyan régen mászik, hogy nem emlékszik mikor volt ilyen utoljára. Ennek a bejegyzésnek az a célja, hogy mind nyájatokat hozzá segítselek ahhoz, hogy emlékké váljon számotokra az eséstől való félelem.
Tulajdon képen a mászás egyik legfontosabb hozadéka az ember életében, hogy megtanulja leküzdeni a saját félelmeit/korlátait. Az eséstől való félelem egy ösztönös érzés. Az ember ösztönei akkor jönnek elő, ha valami olyasmi történését sejtjük, ami nem megszokott a számunkra és nem ismerjük ennek az eseménynek a lefolyását, veszélyt látunk. Mielőtt beleásnánk magunkat az eséssel kapcsolatos eseményekbe tisztázzuk az alaphelyzetet, hogy milyen esésről fogok beszélni. Nagyon fontos, hogy mindenki tisztán lássa, ez a bejegyzés a mászótermekben, vagy a sportmászóhelyeken előforduló esésről szól. Vagyis a sportmászó körülmények között bekövetkező esésről. Az itt leírt dolgok csak részlegesen vonatkoznak nagyfalas, vagy klasszikusan (saját eszközök segítségével: ékek, friendek, szögek) biztosítható helyekre. A nem sportmászó helyekre részben más szabályok érvényesek, úgyhogy mindenki tartsa észben, csak sportmászásra vonatkoznak teljes mértékben az itt leírt tanácsok.
Induljunk ki abból, hogy kezdők vagyunk és természetes módon félünk az eséstől. Ezt az érzést azért kell leküzdenünk, mert a mászó teljesítményünkből levesz legalább egy fokozatot, ha nem kettőt. Ha nekünk elég az alacsonyabb fokozat mint amire egyébként képesek lennénk az sem baj, de ki élvezi azt a tevékenységet mely űzése közben folyamatosan fél? Szerintem nem sok ilyen csodabogár van.
Tehát most kezdtél mászni, és félsz az eséstől. – Menj el egy alapfokú sziklamászó tanfolyamra és vizsgázz le, vagy egy képzett társtól tanulj. Aki már egy éve mászik, volt itt-ott és még meggyőző is nem biztos, hogy ért is a dologhoz! Csak olyan tanfolyamra menjetek el, amit egyesületek szerveznek és az ott oktatók rendelkeznek hegymászó sportedzői (OKJ: 52-8962-01) vagy hegymászó oktatói (OKJ: 33 8962-01) végzettséggel. A hegymászó edzői a magasabb kvalitású, de alapfokú tanfolyamot hegymászó oktató is tarthat. Idővel az egyesületem, a Gerecse Sziklamászó Se is fog tanfolyamot tartani, addig nyugodt szívvel ajánlom oktató kollégáimat. – Ahhoz hogy megtanulj esni és végül leküzdd a félelmet több dologra is szükség van:
- Az első és legfontosabb a megbízható és képzett társ. Hiába tudunk mi esni, ha a társunk nem tud biztosítani. A jól képzett biztosító ember tudja mikor kell dinamikusabban biztosítani, azt az eszközt amelyet használ maximálisan tudja kezelni (ne használjunk számunkra ismeretlen eszközt), figyelmét a mászótársára összpontosítja és nem könnyebb nálunk 10 kg-nál többel (testről biztosítás esetén).
- A második a megfelelő felszerelés. Statikus kötéllel nem szabad előre mászni, de még felsőzni sem ajánlott, mert nem rendelkezik a megfelelő nyúlási tulajdonságokkal és gerinc sérüléshez vezethet. Azt remélem nem kell mondanom, hogy a fater húszéves, egérrágta cuccai már elavultak és használatuk veszélyes. Szóval erre a célra való és jó állapotú felszerelést vegyünk igénybe. A biztonság az első és csak aztán jön minden más.
- A harmadik, hogy tudjuk és alkalmazzuk az előre mászás szabályait. Mik ezek? A megfelelően felvett beülő alap. (az újabbakat már gyors csattal látták el, ezek befűzését nehéz elrontani, a régebbieket vissza kell fűzni). Jól és jó helyre bekötött csomó (perec).
Tudnunk kell, gyorsan és a mászás irányának megfelelően akasztani a nitffülbe a köztest/expresszt/slinget.
Ha a nittől balra haladunk tovább akkor a köztest úgy akasszuk, hogy a karabinerek szára balra nézzen. Ha jobbra haladunk tovább, akkor a karabinerek szára jobbra nézzen. Ellenkező esetben a kötél vagy a köztes kiakadhat és nekünk az életveszélyes.
A kötélnek a lábunkhoz képest megfelelően kell elhelyezkednie. Itt a legfontosabb, hogy ne kerüljön a kötél a lábunk mögé, mert esés esetén hanyatt fordít minket, és ha viselünk sisakot még akkor is maradandó sérüléseket szenvedhetünk. Lehet a fejünk megússza, és csak széttörik rajta a sisak de a csigolyáinkat porrá törhetjük.
Ne hagyjunk ki akasztásokat, különben földig eshetünk. A jól kiépített mászóhelyeken, minden út nittelése optimális. Vigyünk magunkkal elég köztest, mert egy nagy esésben is meg lehet sérülni, még ha nem is esünk földig.
- A negyedik feltétel csoport, hogy ismerjük az esés mechanizmusát és tudjunk esni. Másként kell esni reibung (befelé dőlő falon), függőleges falon és áthajló falon. Reibung fal és reibung fal között is van különbség. Ha a dőlése a függőlegeshez képest nagy akkor inkább elveszítjük az egyensúlyunkat és csúszunk, nem is esünk. Ez is elég kellemetlen, de nem törjük össze magunkat, kivéve ha megcsúszik az egyik lábunk és lefejeljük a falat (sisak és kicsi bólintás, hogy a sisak koccanjon ne a homlok). Ha ilyen falon csúszunk meg akkor a két lábunkkal próbáljunk meg terpeszben a cipőnkön csúszni lefelé és a kezeinkkel meg mintha hátra felé akarnánk szaladni. Elég idióta mozgás forma és kivitelezni is ritkán sikerül, de ez a legkevésbé sérülésveszélyes technika. Van az a reibung fal is ami már majdnem függőleges. Ezt a típust kezeljük a függőleges falakkal együtt. Tehát akasztottunk, fölé másztunk – kezdők nem nagyon mernek, inkább bele ülnek és ezért fogja őket vissza a fejlődésben az eséstől faló félelem, ezért írom a bejegyzést – a harmadik feltételnek megfelelően csináltunk mindent, de a mászó technikával elrontottunk valamit vagy elfáradtunk és esünk. Ilyenkor kicsit el kell lökjük magunkat a faltól, hogy ne akadjon fel semelyik testrészünk. Az adrenalin felszökik az emberben mert általában érezzük, hogy valamit elrontottunk, nem tudunk korrigálni és tudjuk, hogy nem ússzuk meg esés nélkül. Ritkán lecsúszik a kezünk vagy a lábunk és mire észrevesszük, hogy esünk már meg is fogott a kötél. Ilyenkor nem tudunk helyezkedni ezért nagyon fontos, hogy mindig a harmadik pontnak megfelelően másszunk. Az adrenalinnak megvan az a hatása, hogy az ember megfeszíti az izmait és úgy esünk le mint a kő.
Merev testtel a falhoz csapódás is merev lesz, és nem tudunk tompítani, úgyhogy próbáljunk meg nyugodtak maradni és lazítsunk, take it easy!
Kézzel ne szorítsunk rá a kötélre mert nem a kezünk tart meg, hanem a kötél. Inkább tompítsuk az érkezést kézzel és lábbal is. Sokakkal előfordul, hogy vissza akarnak nyúlni a köztesre és azon megtartani magukat. Ne tegyük, mert jobb esetben csak meghúzzuk a vállunk, rosszabb esetben a fal és a karabiner közé szorul a kezünk és eltörjük a saját ujjunkat, még rosszabb esetben kiakasztjuk a köztesünket :( Ha nem lökjük el magunkat a faltól, csak hanyatt dőlünk merev testtel, akkor ugyan úgy át tudunk fordulni, mintha a lábunk a kötél mögött lenne. Áthajló falnál csak egy kis lökés és repülünk a semmibe. Ha már esünk akkor nagyon jó érzés.
Attól, hogy ezeket leírtam van aki még jobban fél, van aki meg nem lett okosabb, mert tudta ezeket eddig is de a félelem megvan. Tehát gyakorolni kell esni. Ez az egyetlen megoldás. Ehhez a termet javaslom első körben. Keressünk egy áthajló utat mert kisebb eséllyel csapódunk a falhoz, másszunk fel a 4-5. köztesig (5-6 méter) és először csak üljünk bele úgy hogy az utolsó akasztott köztes a fejünk mellkasunk magasságában van, a biztosító ember pedig behúzott. Olyan mintha felsőznénk Apró mellék száll, hogy a hosszú hajúak fogják össze a hajukat a mászáshoz és biztosításhoz, mert ciki ha a karabiner és a kötél vagy a biztosító eszköz betépi . . . na meg fájhat is. Így megszokjuk, hogy milyen ha a beülő tart. Aztán másszunk addig ameddig az utolsó akasztott köztes a beülőnk vonaláig kerül. Ekkor már a biztosító ember ne húzzon be annyira így fékezve esünk fél-egy méter. Ha ez is megy, akkor lehet a köztes fölé mászni és onnét esni. Nem szabad behúzatni magunkat, mert a kötél a falhoz vág áthajlásnál is, függőlegesnél meg pláne és nem tudunk tompítani. Ha jó a biztosító emberünk és mi is minden eddig leírtat jól csinálunk akkor az esés puha lesz, mi meg egész nap ugrálni akarunk mint a gyerekek :) Nagyobb esést azért magasabbról 8-10m-ről, 5-6. köztestől dobjuk, nehogy elszámoljunk valamit és földig essünk. A pszichénket a magasság is megterheli.
Ehhez a gyakorláshoz, meg a mászáshoz is tudnunk kell, hogy „x” kiengedett kötél esetén és „y” utolsó köztestől való távolságnál mekkora lesz az esés hossza. A kiengedett kötelet a biztosító eszköztől számoljuk. A példánk a következő:
Az elölmászó a biztosító embertől 10 m-re van (kiengedett kötél hossza), az utolsó akasztástól pedig 2 m-re. Akkor vissza esik az akasztásig majd valahol az utolsó akasztása alatt 2-3 m-rel fogja meg a kötél, tehát 2+2-3m=4-5 m-es esés. 10 m-ről indult így körül-belül 5 m-rel a biztosító feje felett állna meg. Azért 2-3 méterrel az utolsó köztes alatt mert a kötél nyúlik, a csomó összébb szorul stb. vagyis a biztosítási láncban (biztosító ember, biztosító eszköz, köztesek, kötél, mászó) elmozdulás, súrlódás, nyúlás keletkezik. A biztosítónak így is marad pár métere, hogy dinamikusan fogja meg az elölmászót illetve ne ejtse párkányra élre stb. Ehhez sok tapasztalat kell, úgyhogy ha tegnap biztosítottunk először akkor fogjuk meg keményen az elölmászót, de mindenképp megfogjuk.
Ha az elméletben leírtakkal tisztában vagyunk akkor bízzunk magunkban. Hogyan bízhasson bennünk a társunk ha mi sem bízunk magunkban? Ez a megalapozott önbizalom adni fog egy kis nyugalmat. Ha a nyugalom megvan, akkor tudunk koncentrálni a mászásra és kevesebb technikai hibát vétünk, kevesebbet esünk. De azt ne gondoljuk, hogy megússzuk esés nélkül a sportmászást, sőt. Ha sosem esünk akkor sosem mászunk a határunkon. Halmozottan fontos a gyakorlás! Mind mentálisan mind testileg meg kell szokjuk az esés körülményeit. Nem mindig tudunk fizikailag is gyakorolni, de fejben mindig, akár a villamoson ülve is.
Csukjuk be a szemünket és képzeljük el egy út mászását. Csicseregnek a madarak, a kellemesen perzselő nap hatását gyenge szellő enyhíti. Jó a banda hangulata, mindenki motivált, túl vagyunk a bemelegítésen, poénkodás egy-két sztori, mindenki nyugodt, de van egy kis izgalom. Sikerül-e a kinézett út? Beülőt felvesz, közteseket kiszámol és felakaszt, csomót megköt, biztosítót ellenőriz, biztosító ellenőriz, cipő, zia, indulhatok? Indulhatsz. Három nagy levegő, számolj egy-kettőre beszív, háromra kifúj. Na még kétszer. Látom magam ahogy mászok, kéz tart, sarok akad, melléfogok, bal láb átfordít, jobb kéz lendülettel nyúl, rázár, bal láb belép, bal kéz mellézár, pontosan mozgok, jól bírom. Jobb láb fellép és leforgat, jobb kéz pontosan rázár, bal láb fellép, bal kéz mellé a szemét fedelesre zár, jobb láb, bal láb leforog, behúz bal kéz nyúl és akad, jobb mellé tart, jobb láb-bal láb jobb láb-bal láb, lendület és jobb kéz tart, bal láb eljön és lép, jobb is mozdul rá gugol, bal kéz segéd, ránt és bal kéz megvan a cupák, jobb kéz-jobb láb majd akaszt. A Top ten egyike megvan. Pihen ráz, alkar király, meg lesz. Zia és fújás na még háromszor. Három, kettő, egy na csapjuk, jobb láb ráül, jobb kéz tart, bal láb teker, jobb láb, bal kéz lenyom, jobb láb ráül, huh jobb kéz megvan, balkéz segéd, jobb láb ellógat, bal kéz csap és tart. Jobb láb fel, bal láb balra, jobb kéz mellé zár. Második kunszt zsír, ráz-ráz akaszt, pihi kéz rendben, meg lesz. És jobb láb-bal láb, jobb kéz-jobb láb, bal kéz nyomós zseb durranok, bal láb, jobb láb ráül, akasztás, jobb kéz alsós beleáll szétszakadok, bal láb mellé, jobb láb kilép, bal kéz reibung csipi és nagyujj tart, jobb láb, bal kéz perem, csípő jön, ááááááááá huh megfogom, jobb kéz mellé bal láb-jobb láb fel és leteker, akasztás sima, bal kéz szemét lyuk, bal láb be, jobb láb fel, bal láb kicsi semmi, jobb kéz csap csípő kijön, de a kéz akad és tart, többiek elhalkulnak, bal kéz csipit szorít, jobb láb-bal láb, bal kéz repedésbe behúz, bal láb behoz, jobb láb fel a csücsire, Viktor reibung beton, meg lesz már tudom, bal nyúl, bal ráül, jobb kereszt stand akaszt. Megmásztam. Jó érzés elégedett vagyok. Mindenki mosolyog. Na ez még nem sikerült a gyakorlatban, de fejben sokszor vizualizáltam. Kiestem a szemét lyuk után nem sokkal a balos repedésből. Vagy 40-50-szer.
Ez nem volt más mint egy mentális edzés. Sportpszichológusosan imagináció. Az ember tenyere izzad, feszülnek az izmai, érez mintha ott lenne csak a fáradtság marad el. Képzeljük el magunkat hogyan akasztunk, érezzük a magnézia szárítását, a cipő tapadását, a karabiner fémes hűvös tapintását, hogyan vezetjük a kötelet, hogyan helyezkedik el a kötél a lábunkhoz képest, hogyan figyel a biztosító ember. Aztán ugrás. Ellökjük magunkat, esünk lazán, kellemes felszabadító érzés: a stressz az eséstől való félelem egy pillanat alatt megszűnik, repülünk . . . a kötél feszül, a beülő szorul, láb kéz tompít megálltunk. Megyek még egyet érzés lesz rajtuk úrrá, mint a kis gyerek a dodzsemnél a vurstliban. Hop-hop le kell szállnom az egyesről, elkések a munkából.
Elmélet alapos ismerete, jó gyakorlati kivitelezés, megfelelő partner, kiváló eszközök, mentális tréning és sok gyakorlás. Ezek szükségeltetnek, hogy emlék legyen számunkra az eséstől való félelem.
Na megyek gyakoroloni :)
2010. február 20., szombat
Áprilisban Dabarszky Kukovy
Most érkezett felém egy megkeresés Gabó által,hogy menjünk már horvátba nagyfalazni...
Pár kép...nekem megjött a kedvem...nyugodtan velünk lehet tartani...
Nem is olyan rosszak :)
Pár kép...nekem megjött a kedvem...nyugodtan velünk lehet tartani...
Nem is olyan rosszak :)
2010. február 19., péntek
2010. február 17., szerda
Február 17. (szabadhét)
Na akkor a beígért képek. Szoba-mászás... megőőőrülsz:
Teljesen jó volt, valamint a mászás új alfaját gyakoroltuk. fix lépés, fix fogás peremeken, majd ki meddig birja így... tudom tudom...soha nem voltunk normálisak :D
Teljesen jó volt, valamint a mászás új alfaját gyakoroltuk. fix lépés, fix fogás peremeken, majd ki meddig birja így... tudom tudom...soha nem voltunk normálisak :D
2010. február 16., kedd
És akkor a szabadhét...:)
Unokatesómnál függünk.... képek az előző bejegyzésben....
Itt bemelegítés, majd irány a Factory, végül esti levezetés ugyanitt.
képek még este...
Itt bemelegítés, majd irány a Factory, végül esti levezetés ugyanitt.
képek még este...
2010. február 14., vasárnap
Unokatesóm (kis)szobája
Unokatesóm vitt bele engem is a "mászó életbe". Ebből adódóan akkora függő mint én :)
Sőt... Pár képet mellékelek a szobájáról.
Itt már kész állapotban tekinthető meg:
Így készült:
Akinek van affinitása nyugodtan valósitsa meg... nagyon jó. Én is teszteltem már, valamint a jövő héten ott csüngök majd. kivéve ha jó idő kerekedik... akkor irány valamelyik szikla :)
Sőt... Pár képet mellékelek a szobájáról.
Itt már kész állapotban tekinthető meg:
Így készült:
Akinek van affinitása nyugodtan valósitsa meg... nagyon jó. Én is teszteltem már, valamint a jövő héten ott csüngök majd. kivéve ha jó idő kerekedik... akkor irány valamelyik szikla :)
Frenk és Cila
Itt szeretnék sok sikert és még több kitartást kívánni a srácoknak az angliai kalandjukhoz. Remélem annyira be fog jönni ott az élet hogy, soha többet nem fogtok hazajönni, csak látogatóba:)
Aztán majd ha tehetjük mi is kimegyünk hozzátok.
Üdvözlet fehérvárról!!!!
Sok sikert!!!
Aztán majd ha tehetjük mi is kimegyünk hozzátok.
Üdvözlet fehérvárról!!!!
Sok sikert!!!
2010. február 12., péntek
Egy igazán tehetséges szlovén leányzó
Maja Vidmar egy szlovén mászó lány, nagyon tehetséges. 24 éves, 12 éves korától mászik.
Egy rövidebb interjú van vele angolul:
WEBOLDALA: http://www.majavidmar.com/
Egy rövidebb interjú van vele angolul:
WEBOLDALA: http://www.majavidmar.com/
My name is Maja Vidmar. I am 22 years old and I live in Škofja Loka since the day I was born. I was a little girl when I started to practice different sports. After jumping from one sport to another I found climbing. I was 12 years old at the time when I started to visit climbing school in my hometown. I liked the sport immediately and after a few months Roman Krajnik, started to train me. This is how my climbing career started. The first year (1998) I competed in national competitions in youth categories and even end up second on one of them. After that my results and my climbing only got better.
After two years in 2000, I started to compete in European youth cup with the Slovenian youth team. My first year was surprisingly successful. I became the winner of the European youth cup in the youngest category. That was a big encouragement for me to continue working hard with my coach, who saw some potential in me since the beginning.
After finishing prime school I went to high school and learned for graphic designer. I was always interested in designing but climbing had and still has the first place in my life.
When I was old enough I started to compete in world cups. That was a big challenge for me. I always liked competing, meeting new places and people. On my second world cup in 2002 I made it to the final and on the next in l’Aprica I climbed even better and did my best result with amazing second place.
From that point my climbing career only went up. In world cup I made it few times to the podium and in 2003 I was second on the youth world championship. For those two years I was competing and getting some important experiences. And then the year 2005 came. I didn’t only felt strong physically but also mentally. In Shanghai I won a world cup for the first time. Apart from that big victory I was standing on the podium five more times and finished second in overall world cup ranking. I like competing in world cup but I especially enjoy climbing in Serre Chevalier and Rock Master in Arco. On both masters I have already stood on the podium, but winning is still a big challenge for me.
In a season 2006 I realized my most important goal when I came back from European Championship, which took place in Ekaterinburg, with bronze medal. Besides that I won my favorite competition in Kranj.
Then the amazing year 2007came. It didn’t start very good, but after first winning on World Cup in Chamonix I was climbing in that style till the end of the season. I won six World Cups in a row, which brought me a title of the World Cup winner 2007. In this amazing year the World Championship in Aviles (Spain) also took place. I realized my big goal by reaching bronze medal. All those achievements were also recognized by Slovenian public. I was proclaimed as a second best sportsman in Slovenia for the year 2007. Beside that I won the Lasportiva competition award on Arco Rock Legend awards.
Even though I achieved so much in 2007, I had big expectations for the new coming season; there were still many goals in my head. Everything turned around when I injured my finger during training. I had to rest for 3 months and at that time I thought my season was lost. But when I started to train again I was full of energy and I was so motivated to come back. At the end this season was very successful for me. I was second in the European Championship in Paris and I was also second in the overall world cup for the year 2008.
Beside competitions I really like climbing outdoors. Every year, I visit some climbing places in abroad where I mostly climb on sight. I on sighted many 8a – s and some 8a+ -es. Apart from that I like to work on hard routes as well. I already climbed 3 routes graded 8c, which is quite an accomplishment for a girl.
This is shortly written my climbing career so far, but it’s not going toward the end yet. I still have a lot of goals and dreams to realize.
Because of climbing I don’t have much time to do other things. Luckily I am employed in Slovenian armed forces. My life is all about climbing at the moment and I hope it will stay like this for some more time. After that I will see where it will take me.
Remélem tetszett
2010. február 8., hétfő
Székesfehérvár climbing rulez:
2010. február 7., vasárnap
2010. február 5., péntek
Elmaradt képek a borsodi kiruccanásról:
(nagy)Dédes: 60 méteres sziklafal:
Lillafüred, befagyott vízesés:
Bükk fless:
Kis-Dédes:
Miskolci mászóterem (factory):
Lillafüred, befagyott vízesés:
Bükk fless:
Kis-Dédes:
Miskolci mászóterem (factory):
2010. február 3., szerda
visszatérés
Nagyon fáradt vagyok. Ez a harmadik nappalos itt melóba... 5 kor kelek. Végkimerülés... bár nem szakadok meg mert ülő munkát végzek, éppen ezért is hiányzik a mászás. már 10 napja nem másztam. Ez sajnos új negatív rekord :(.
2010. február 3 van. Betegségemből felépülve mászást tervezünk egy általános iskolában. 10 méter körüli falak, áthajló, plafon. Van minden. Sajnos este 6 ig melózok, igy csak a többiek után tudok menni. Sebaj jó lesz mozogni 1,5 órát kb....
2010. február 3 van. Betegségemből felépülve mászást tervezünk egy általános iskolában. 10 méter körüli falak, áthajló, plafon. Van minden. Sajnos este 6 ig melózok, igy csak a többiek után tudok menni. Sebaj jó lesz mozogni 1,5 órát kb....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)