- Hol is kezdjem...? Eljött a tavasz, csicseregnek a madarak és mi még többet mászunk... Jól kezdődik a szezonom, minden klaffol! Aztán egyik napról a másikra, azon kapom magam, hogy az erőlétem a béka segge alatt. Nagy lendülettel szállok be a tavaly év végén már simán kimászott Csókai utakba, és megdöbbenve tapasztalom, hogy hoppá ez nem megy! Gondolkodok, gondolkodok mi lehet az oka? Végül elintézem azzal, hogy biztos a Qva meleg az... Következő alkalommal már nemcsak az erőlétemnél jelentkeznek a problémák hanem a pszihém is romokban hever, és ez minden mászás után csak romlik. A végén addig fajulnak a dolgok, hogy Tardoson a bemelegítő úton (Moha és páfrány) köztes fogások, lábremegések és halálhörgések árán jutok fel! :(Haza jövök leülök és próbálom végig gondolni, hogy mi is történik velem? Gyorsan rájövök, hogy a pszihémmel vannak komoly gondok. Egyszerűen fosok elől mászni! Egész télen várgesztesen csapattan a már betanult utakat, és elszoktam a "bizonytalan" helyzetektől az os. mászás varázsától és minden erőm arra összpontosul, hogy jajj mindjárt bele esek jajj most mi lesz ... Végül megfogadtam, hogy holnaptól minden mászás alkalmával feljebb viszem a mércét, míg el nem jutok legalább a tavaly szintemre (pszihésen).
- Így hát egy szép szerdai napon fogtam magam és visszatértem Csókára Zitával. Elsőként a Kétkarossal kezdtem. Ha nem is a lehető legnagyobb nyugalommal, de felmentem mindenféle technika segítség nélkül! Ezután következett a Madár depresszió. A kunszt részbe párszor bele sültem, de nagy örömmel töltött el, mikor azon vettem észre magam, hogy olyan magasságból dobálom a zakókat, ahonnan még tavaly sem mertem. Ez a pár esés meg is hozta a lendületet, és ezek után már könnyedén másztam ki a Szfinxet, a Krokodilt és a Krokodil direktet...
- Másnap Tardos felé vettük az irányt! Gergő, Rita, Melinda, Zita és jómagam kicsit késve kb. 5.30kor indultunk el Fehérvárról. Falhoz érkezéskor Kicsit belém bújt a kis ördög ( hu de para huu mi lesz itt...), de az elszántságom erős volt, és elkezdtem felvinni a kötelet a moha és páfrányon. Akkora lendülettel vágtam neki az útnak, hogy az első akasztásnál meglepve tapasztaltam, hogy nincsen rajtam egy köztes se!:) Hát abban a pillanatban levert a víz és már temettem is magam! Végül csak, csak visszamásztam, megnyugodtam, felszerelkeztem köztesekkel és neki vágtam az útnak. Talán az előző napi felrántó mászásnak köszönhetően az út könnyedén, és ami a legfontosabb nyugodtan kiment. Ez után úgy érzem ideje feljebb tolni a mércét és bele megyek a csigavadászba. Ez az út is megvan igaz bele kell ülnöm, de ez az oldala nem is igazán mozgat, inkább a pszihémre koncentrálok... Ez után folytatjuk az Aranykór projektelését Gergővel. Mindketten felsővel másszuk (kunszt részen vizes lépés) . Ahogy jön a sötétség elő kerülnek a fejlámpák és csapatjuk, amíg van bennünk szufla... Mindenki elégedetten és jókedvűen zárja az aznapi mászást.
- Eljött a szombat és újra bizseregni kezdtek az ujjaim. 1 kor fogtuk magunkat és Ritácskával ismét Csóka felé vettük az irányt. Rita kissé másnapos volt, így nem vállalta az elől mászást. Beraktunk egy kötelet a kulcsosba, és azt mászta. Én a szokásos útjaimat másztam, majd rászántam magam, hogy megpróbálom a lebegést P.P. Nem árt tudni az útról, hogy a 3. akasztás egy iszonyat peremről kell kivitelezni, mely szinte semmit sem tart, és ha nem jön össze az embert egy szép zakó várja... Hát belementem... Sajna az akasztás csak köztes megfogással jön össze, de nem csüggedek, Nekem ez is eredmény...!
- Vasárnapra Ágikácskával terveztünk egy kellemes, egész napos Tardosi mászást. Az az 5letem támadt, hogy megpróbálom a pszihém erősíteni, mégpedig úgy, hogy a kis falon lévő 7-8-as utakat mászom o.s. r.p.... Itt is csupa sikerélmény ér, egy-egy beleüléssel, minden utat kimászok, és széles mosollyal az arcomon fekszem le este az ágyikómba. Végül csak eljutottunk a mai naphoz... Ma Gergő, Zita és jómagam mentünk ki Csókára. A terv ismét ugyanaz volt, bemelegítésnek a szokásos utak(Krokodil,Krokodil direkt), majd a Lebegés projektelése. A felállás megint ugyanaz. Az út 2 bele üléssel megvan, de az a Qva akasztás még mindig csak a köztes megfogásával jön össze. Ezt az egy csúfságot leszámítva nagyon elégedett vagyok magammal!:)
- Hát ez történt Velem az elmúlt egy héten... És, hogy mi ebből a tanulság kedves gyerekek? A tanulság az, hogy le a felsőzéssel!!! Ha az ember túlságosan, beskatulyázza magát egy mászóhelyre, vagy bizonyos utakra, akkor nagy valószínűséggel befog kulázni, amikor egy új út kunsztjába találja magát. Az én meglátásoma következő: Másszál Qva sokat!!! Mondjuk heti 4 alkalmat. Legyen minden mászóhelyen projekted, ami a szinted felett van, ha szükséges felsővel mászd, de ha lehetőséged van, MINDÍG válassz 1-1 új, vagy régen mászott utat amit szigorúan elöl mászol és nem szégyelsz egy-egy szép zakót elengedni bárhonnan. Szerintem ezzel az edzéssel, elég hamar stabil mászásra lehet szert tenni. Legalábbis én az elmúlt 1 hét alatt úgy érzem visszanyertem a tavalyi formám sőt... Na ennyi volt mára a szent evangélium... Csókai képek hamarosan...
alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5480478930833025554" />
