Június 28.-án kezdődött minden. Megbeszéltük a
találkozót Jociéknál, majd a villánál lesz a következő megálló. Annyi cucc jött
össze hármunktól, hogy már Márk csatlakozása kérdéseket vetett fel bennünk.
Vágül a galeottinál kidobáltunk minden feleslegesnek tartott, vagy vélt dolgot. Igy este hétkor elindult a járat. Még be kellett ugrani fehérvárra Csutorás úrhoz, aki megszponzorált minket egy nagy sátorral és az egyesületi kemping szettel.
Röpke 13 óra és 1300 km megtétele után már Franciaországban voltunk. Az utat nem részletezném...teljes megőrülés és ortósági bajnokság vette kezdetét... :)
Bevásárlás a gapi szupermarketban, majd kajálás a Decathlon parkolóban, majd indulás a kempingbe. Annyira fáradt volt már mindenki, hogy Márk, aki a navigátor szerepét töltötte be, két mondat között elaludt, a hátsó régióról (Bálint és Joci) nem is beszélve, hiszen felakadt szemekkel szörcsögtek.
Én is egyre hosszabbakat pislogtam a kanyargós úton felfelé. A megérkezésre nem is nagyon emlékszem, csak arra hogy mondták hagyjam a sátrat, majd ők megoldják, majd egy kirakott polifoamon elájultam a napon. Mire magamhoz tértem, állt a sátor...igy már vidámabban láttam a helyzetünket.
Még javában sütött a nap mikor korán lefeküdtünk, majd 14 órás alvás után magunkhoz térve, megindult a hegymenet a sziklához. Nem tudtam mi vár rám. 500 méter szint és 5 km-es táv. Kötelekkel, vasakkal teli zsákkal nekivágtunk. Elég rosszul viseltem. Körülbelül egy óra alatt érhettünk fel, majd ugyanennyit az árnyékban töltve pihegtünk. Aztán megkezdődött a mászás.
Gyönyörű, hatalmas sziklák, kicsi és nagy lyukakkal...áthajlókkal, függőleges táblákka és rejbungtáblákkal. Egyik legmonumentálisabb sziklatömbje volt előttem, ami úgy néz ki mintha 2000 méter magasságba a régi istenek elhelyeztek volna egy "kavicsot".
Gyönyörű utakat másztunk... Az első napokban máris két hírességgel találkohattunk. A számomra kevésbé hires Alice (remélem jól irom a francia 9a mászó lányt), majd Arnaud Petit (általam csak Mr. Bean) is tiszteletét tette. Ő mászta clean a Black Bean nevezetű utat- 8b.
http://www.youtube.com/watch?v=-TeTejh1ebs
Bálint a minnél több 7a OS-re ment rá. Márk Megmászott egy 8a+ utat, majd egy 8b+-al próbálkozott. Joci még az ujjsérülésével küszködött. Én is megtaláltam a számomra tetsző utat/utakat.
Volt hogy napi 5-6 utat másztunk... Így nem tűnik olyan soknak, de a felgyaloglás és az utak hossza miatt egész sok.
Első pihenőnapon Nizzába mentünk, hogy tiszteletünket tegyük a Tour-on. Itt a csapatidő futam ment, ami nagyon látványos volt és rengeteg nézőt csalogatott a városba. A srácok aláirást is szereztek Contadortól, valamint egy kulacs és egy BMC sapka is a gyűjteménybe került.
Miután lecsengett a verseny kifeküdtünk a "plázsra" és természetesen a tengert sem hagyhattuk ki. Miután ezt is meguntuk, Monte Carlo felé vettük az irányt. Ezt a helyet kicsit felháborítónak tartottam.. akkora itt a gazdagság és a pazarlás, hogy egyáltalán nem ragadott magával a város.
Mivel már lecsúszott egy kis bor, nem akartunk messze menni, hogy fekhelyet keressünk... Igy pár km-rel arrébb egy tengerparti mólón tértünk nyugovóra. Álmunkat csak a hajnalban visszatérő halászok és a sirályok korzózása zavarta csak meg.
Reggel korai kelés, majd irány visszafele.Utunkat egy kávé és egy szabadtéri vásár szakitja meg, ahol a helyi gazdág saját készitésű termékeket árultak... sajt, sonka, kolbász, bor, stb. Bálint végigkóstolt mindent, azt mondta nem rossza :).
Majd beszabadultunk egy vöröskeresztes adományboltba, ahol hatalmas kincsekre bukkantunk. Egy mechanikus mérleg, kesztyű, adidas trikó, napszemüveg, és egy hippi pulóver szerepelt a listán a boltból elindulván.
Az estéket mindig nagyon vártuk már, hála Joci chef kiváló főztjeinek... Minden vacsoránál a nyálunk csorgott..alig tudtuk megvárni hogy kész legyen. Sokszor mint a gyerekek, megettük a hozzávalót, mielőtt még belekerült volna az ételbe. A szeményes kedvencem a kiani tésztával tálalt hús...babbal és még sokminden jóval, de a camamberrel és szilvával töltött csirkemell sem volt semmi.
Köszönjük Joci!!!
Ezután ismét mászós napok következtek. Megszerettem ezeket a sziklákat. a 2-3 ujjas nyitott fogásokat, a tájat, a repülőket amik velünk egy magasságban repülnek, vagy néha alacsonyabban is. Tetszettek a szemben lévő havas hegycsúcsok is...és a mászás közbeni kitettség érzése, valaminek a néhol 5-6 méteres köztestávok is. Ez az a hely, ahol mászni kell, nem remegni. Erre rájöttem, és helyenként sikerült is ezt tennem.
Következő pihenésnél elmentünk az embruni-tóhoz. Kb 15 km hosszú lehet, és hegyek veszik körül... ebből adódóan sosem meleg a víz, ahogy most sem, de ezt a közel 40 fokban nem is bántuk
Innen hazaérvén a többiek már a vadkempingben heverésztek.. próbálták túlélni a napot... hiszen ők huszon valahány órát jöttek Svájcon keresztül. Az ottani csapat: Bobi, Bubu, Geri és Bence voltak.
Ahogy megjöttek, megjött a rossz idő is. Soha nem látott idő csapott le ránk 2000 méteren. 15 cm jég esett le, hol borsó, hol dió nagyságban. A villámok nemsokkal mellettünk értek célba. Mi bálinttal egy kis sziklahasadékba menekültünk. Be kell valljam néha féltem is. A Biography szektor is elázott...az út vizeséssé változott a 30-40 mm csapadéktól. Lefelé az úton vízesésként zúdult le az égi áldás. Mint a gyerekek futottunk le, csaptuk fel a vizet magunkra és egymásra…
Reggel minden rendben volt… nap, meleg, stb. Minden ruha, cipő, sátor megszáradt… A délutánt a kocsiban töltöttük, mert ismét leszakadt az ég.
Pókereztünk, majd pingpongoztunk a románokkal és a franciákkal.
Két mászónap maradt… a három nap rosszidő keresztbe tett nekünk…meg kellett nyomni a végét. Másztam 6 utat, ami annyit jelentett, hogy már a kempingig lemenni is alig tudtam, ott már hatalmas fáradtság lett úrrá rajtam…kajálni is alig tudtam, aztán irány az „ágy”.
Következő nap sem sikerült megmásznunk a „giga-projektet” ami nekem egy 7b, Márknak egy 8b+ lett volna… Na igen, mindenki a saját szintjén nyomorog J.
A hazafelé vezető út sima volt. Fél 10kor indultunk el Gapból… Bálintot Veronánál kiraktuk, hiszen a nyáron Nürnbergben fog munkálkodni és mászni. Az egész utat egybe levezettem, így este 11 re már én is itthon voltam miután a többieket kiraktam.
Összességében nagyon jó volt, de ezen a helyen két hét nem elég. Jövőre vagy Spanyolország vagy ide, de egy hónapra!!
Üdv
Vágül a galeottinál kidobáltunk minden feleslegesnek tartott, vagy vélt dolgot. Igy este hétkor elindult a járat. Még be kellett ugrani fehérvárra Csutorás úrhoz, aki megszponzorált minket egy nagy sátorral és az egyesületi kemping szettel.
Röpke 13 óra és 1300 km megtétele után már Franciaországban voltunk. Az utat nem részletezném...teljes megőrülés és ortósági bajnokság vette kezdetét... :)
Bevásárlás a gapi szupermarketban, majd kajálás a Decathlon parkolóban, majd indulás a kempingbe. Annyira fáradt volt már mindenki, hogy Márk, aki a navigátor szerepét töltötte be, két mondat között elaludt, a hátsó régióról (Bálint és Joci) nem is beszélve, hiszen felakadt szemekkel szörcsögtek.
Én is egyre hosszabbakat pislogtam a kanyargós úton felfelé. A megérkezésre nem is nagyon emlékszem, csak arra hogy mondták hagyjam a sátrat, majd ők megoldják, majd egy kirakott polifoamon elájultam a napon. Mire magamhoz tértem, állt a sátor...igy már vidámabban láttam a helyzetünket.
Még javában sütött a nap mikor korán lefeküdtünk, majd 14 órás alvás után magunkhoz térve, megindult a hegymenet a sziklához. Nem tudtam mi vár rám. 500 méter szint és 5 km-es táv. Kötelekkel, vasakkal teli zsákkal nekivágtunk. Elég rosszul viseltem. Körülbelül egy óra alatt érhettünk fel, majd ugyanennyit az árnyékban töltve pihegtünk. Aztán megkezdődött a mászás.
Gyönyörű, hatalmas sziklák, kicsi és nagy lyukakkal...áthajlókkal, függőleges táblákka és rejbungtáblákkal. Egyik legmonumentálisabb sziklatömbje volt előttem, ami úgy néz ki mintha 2000 méter magasságba a régi istenek elhelyeztek volna egy "kavicsot".
Gyönyörű utakat másztunk... Az első napokban máris két hírességgel találkohattunk. A számomra kevésbé hires Alice (remélem jól irom a francia 9a mászó lányt), majd Arnaud Petit (általam csak Mr. Bean) is tiszteletét tette. Ő mászta clean a Black Bean nevezetű utat- 8b.
http://www.youtube.com/watch?v=-TeTejh1ebs
Bálint a minnél több 7a OS-re ment rá. Márk Megmászott egy 8a+ utat, majd egy 8b+-al próbálkozott. Joci még az ujjsérülésével küszködött. Én is megtaláltam a számomra tetsző utat/utakat.
Volt hogy napi 5-6 utat másztunk... Így nem tűnik olyan soknak, de a felgyaloglás és az utak hossza miatt egész sok.
Első pihenőnapon Nizzába mentünk, hogy tiszteletünket tegyük a Tour-on. Itt a csapatidő futam ment, ami nagyon látványos volt és rengeteg nézőt csalogatott a városba. A srácok aláirást is szereztek Contadortól, valamint egy kulacs és egy BMC sapka is a gyűjteménybe került.
Miután lecsengett a verseny kifeküdtünk a "plázsra" és természetesen a tengert sem hagyhattuk ki. Miután ezt is meguntuk, Monte Carlo felé vettük az irányt. Ezt a helyet kicsit felháborítónak tartottam.. akkora itt a gazdagság és a pazarlás, hogy egyáltalán nem ragadott magával a város.
Mivel már lecsúszott egy kis bor, nem akartunk messze menni, hogy fekhelyet keressünk... Igy pár km-rel arrébb egy tengerparti mólón tértünk nyugovóra. Álmunkat csak a hajnalban visszatérő halászok és a sirályok korzózása zavarta csak meg.
Reggel korai kelés, majd irány visszafele.Utunkat egy kávé és egy szabadtéri vásár szakitja meg, ahol a helyi gazdág saját készitésű termékeket árultak... sajt, sonka, kolbász, bor, stb. Bálint végigkóstolt mindent, azt mondta nem rossza :).
Majd beszabadultunk egy vöröskeresztes adományboltba, ahol hatalmas kincsekre bukkantunk. Egy mechanikus mérleg, kesztyű, adidas trikó, napszemüveg, és egy hippi pulóver szerepelt a listán a boltból elindulván.
Az estéket mindig nagyon vártuk már, hála Joci chef kiváló főztjeinek... Minden vacsoránál a nyálunk csorgott..alig tudtuk megvárni hogy kész legyen. Sokszor mint a gyerekek, megettük a hozzávalót, mielőtt még belekerült volna az ételbe. A szeményes kedvencem a kiani tésztával tálalt hús...babbal és még sokminden jóval, de a camamberrel és szilvával töltött csirkemell sem volt semmi.
Köszönjük Joci!!!
Ezután ismét mászós napok következtek. Megszerettem ezeket a sziklákat. a 2-3 ujjas nyitott fogásokat, a tájat, a repülőket amik velünk egy magasságban repülnek, vagy néha alacsonyabban is. Tetszettek a szemben lévő havas hegycsúcsok is...és a mászás közbeni kitettség érzése, valaminek a néhol 5-6 méteres köztestávok is. Ez az a hely, ahol mászni kell, nem remegni. Erre rájöttem, és helyenként sikerült is ezt tennem.
Következő pihenésnél elmentünk az embruni-tóhoz. Kb 15 km hosszú lehet, és hegyek veszik körül... ebből adódóan sosem meleg a víz, ahogy most sem, de ezt a közel 40 fokban nem is bántuk
Innen hazaérvén a többiek már a vadkempingben heverésztek.. próbálták túlélni a napot... hiszen ők huszon valahány órát jöttek Svájcon keresztül. Az ottani csapat: Bobi, Bubu, Geri és Bence voltak.
Ahogy megjöttek, megjött a rossz idő is. Soha nem látott idő csapott le ránk 2000 méteren. 15 cm jég esett le, hol borsó, hol dió nagyságban. A villámok nemsokkal mellettünk értek célba. Mi bálinttal egy kis sziklahasadékba menekültünk. Be kell valljam néha féltem is. A Biography szektor is elázott...az út vizeséssé változott a 30-40 mm csapadéktól. Lefelé az úton vízesésként zúdult le az égi áldás. Mint a gyerekek futottunk le, csaptuk fel a vizet magunkra és egymásra…
Reggel minden rendben volt… nap, meleg, stb. Minden ruha, cipő, sátor megszáradt… A délutánt a kocsiban töltöttük, mert ismét leszakadt az ég.
Pókereztünk, majd pingpongoztunk a románokkal és a franciákkal.
Két mászónap maradt… a három nap rosszidő keresztbe tett nekünk…meg kellett nyomni a végét. Másztam 6 utat, ami annyit jelentett, hogy már a kempingig lemenni is alig tudtam, ott már hatalmas fáradtság lett úrrá rajtam…kajálni is alig tudtam, aztán irány az „ágy”.
Következő nap sem sikerült megmásznunk a „giga-projektet” ami nekem egy 7b, Márknak egy 8b+ lett volna… Na igen, mindenki a saját szintjén nyomorog J.
A hazafelé vezető út sima volt. Fél 10kor indultunk el Gapból… Bálintot Veronánál kiraktuk, hiszen a nyáron Nürnbergben fog munkálkodni és mászni. Az egész utat egybe levezettem, így este 11 re már én is itthon voltam miután a többieket kiraktam.
Összességében nagyon jó volt, de ezen a helyen két hét nem elég. Jövőre vagy Spanyolország vagy ide, de egy hónapra!!
Üdv
Jocz chef
kétpofára..
Lafa
Céüse landscape
Mi legyen?
Tour 1
Tour 2.
Bálint a touron
Tour 4.
Albertoék levezetnek
Saxo Bank Team
Plázs
Monte Carlo
Monte Carlo
Pihinap
1 eurós pulcsi
Team 2.
Ashima 8a+
