Tatabánya 2010.05.27.

Csütörtökön délután 4 kor megindultunk kocsival Tbányára. Félúton lehettünk,amikor fekete felhő jelent meg felettünk. Kata bekapcsolta a rádiót, majd arra a mondatra lettünk figyelmesek hogy "aki teheti maradjon otthon". Korrekt, gondoltuk....de ha már elindultunk....
Megérkezésnél csöpögött az eső...ez még nem volt vészes. Barna megszólalt "itt nem fog esni" épp hogy kimondta leszakadt az ég :) :) :).
Futás a barlangba. Csillapodott az eső, majd elkezdünk mászni... igaz a fal elég vizes volt, de jobb volt mintha hazamentünk volna.
2 vagy 3 utat másztunk, megérte elmenni összességében.

Ezúton Szeretnék Katának és Barnának sok sikert kívánni németországi kalandjukhoz, mely ki tujda milyen hosszúra fog sikeredni.

Üdw néktek :)

Mixnitzben jártunk 10eseket másztunk (volna) :) Május 22-23-24

Az eredetileg 2 autónyira tervezett csapatból az indulás reggelére 4 fő lett. (Barni,Kata,Ági és Gabó) Szombat reggel 5-kor indultunk útnak Graz felé. Megvásároltuk a megfelelő turista térképet és kallert majd elindultunk az aznapra kiszemelt áldozat irányába!

Az áldozat neve : Serengeti (240 m 6-os) 12.30 kor már a beszállásnál találtuk magunkat és Ági kivételével 3-an nekivágtunk a mászásnak! A mászás elég simán ment, részemről igazi élmény mászás volt...18.00-kor lestandoltunk és megindultunk lefelé. Lefele menet találkoztunk egy zergével aki oly barátságos volt, hogy 4 méteres távolságból is hagyta magát fényképezni. Este felvertük a sátrakat a parkolóba, egy kis italozás, vacsi aztán tenti... Másnapra Barnival az Elk Medow nevü utat szemeltük ki. Ez egy 250 meteres 7-es út volt ami szinte végig 6 és 7-es nehézség között mozgott. Ez már mindkettőnk számára tartogatott izgalmas perceket, de megbirkóztunk vele...

Lejövet után átkocsikáztunk utolsó napunk helyszínére Mixnitzbe... Délután még túráztunk egyet a Medve ölő szurdokban , majd az estét a tegnapihoz hasonlóan zártuk... Másnap a sportmászásé volt. Mindannyian kíváncsian vártuk milyen látványt is fog nyújtani a Hires Mixnitzi Aréna. Hát amikor megláttam a falakat, hogy a Gabikácska szavaival éljek " Szétvitt a flash" A fal gyönyörű kompakt formákból állt és egy jókora részen iszonyat áthajló volt! Rögtön be is találtunk egy 10-es utat, amit elkezdtünk projektelni. Mikor 15 perc próbálkozás után is a 2-3 mozdulatnál tartottunk feladtuk a próbálkozást és maradtunk a kellemes 7-es utaknál. Sajnos ez a nap iszonyat gyorsan elment és mire bemelegedtünk és elkezdtük volna sorra pipálni a szebbnél szebb utakat, már indulhattunk is haza...

A haza út elég sima volt, 4 óra alatt itthon is voltunk... Az út oda-vissza 630 km volt és fejenként 5 rongyba fájt. Szerintem ez az összeg semmi, egy ilyen felejthetetlen hosszú hétvégéért. Remélem hamarosan újra visszatérünk és tovább projektelhetjük a 10eseket!:)

A viszont látásra! Gabó

Babcsán Gábor

Gabó vs. Maya 9-

Tegnap Várgesztesen Gabónak sikerült Maya (9-) RP. Gratula neki, ahogy ő mondaná "JÖHETNEK A 10ESEK!!!" sok sikert.
És a tegnapi nap hős Gabó a.k.a Crazy Horse:

Régen írtam már....

Régen írtam már...hát igen...lusta is vagyok, meg hát ugye elfoglalt voltam/vagyok.
Szóval amit idáig nem irtam le:
Tardosbánya--Április 25:
Reggel 8 kor indultunk egy autóval: Gergő,Barni,Gergő és én. Érkezésnél a battaiakkal találkoztunk, velük mentünk a falhoz.
Gergőék a Nagy-falon másztak, mi a rövidebb utakkal próbálkoztunk Barnival. Sörhas (6+); Táblás(6+), valamint sikerült kimásznom életem első 7es útját, ami a Dűne nevet viseli... Tehát a harmadik útnál elértem az aznapi célomat.
A Napfekete eső (8+) Gergőék projektelték...az ő szavával élve az út maga nem nehéz, csak egyben kimászni. Belepróbáltam énis...gondoltam mi bajom lehet...Ez egy nagyon tetszetős út apró peremekkel és egyben ez a legegyértelműbb is amit valaha másztam, minden adott volt.
Majd egy olyan mászást láttam,amit csak filmekben. Abonyi Károly vitte véghez Százhalombattáról az Aranykor (9-) flash mászását. Azaz életében először mászta,úgy hogy csak mondták neki mit kellene fogni. Az utolsó előtti köztesnél ült bele azt hiszem. Láttam can még hova fejlődni :).
Szóvátették, hogy mindig csak magamról írok... de sajna csak magamról tudok meg aki velem mászik, mert ennyit is elég megjegyeznem ...

És akkor a képek:

Dabarski Kukovi & Brsec aprilis17-21 /3

19.én este 9 felé értünk Brsecbe, ahol váratlan vendégként fogadtak minket a 4 csillagos apartmanban, mivel sms helyett e-mailt vártak. Enyhén sejpítő,ámbár magabiztos angoljával sikerült megértettük hogy mi ott fogunk aludni, méghozzá két éjszakát. Felcuccoltunk, majd amig készült a carbonara addig lezuhanyoztam a hegyvidéki koszt és izzadságot. Egy kilo tésztából készült a cucc, sonkából és mindenféle jóból.
A templom, melyet a képen is lehet látni reggel 6:30 kor ébresztett minket, így kis mosdás után egyből lementünk a tengerpartra egy kis deep water solo-ra. De csak óvatosan... 8:30 körül felmentünk...nagy kajálás,aztán vissza a vizhez napozni és mászni. Elég óvatosra vettem a figurát, dolozott a para, nameg a viz sem volt melegebb mint 16 fok. Este borozás, alvás... Másnap sikerült egy kicsit tovább aludni, de aztán megint a tengernél kötöttünk ki, immár nagyobb lendülettel és bátorsággal. Videó is készült, aminek a hang anyaga elég mókásra sikeredett... ez egy szólássá nőtte ki magát: ZAKÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!!!!!!!!!! :D

Hazafelé megálltunk Opatiába egy fél órát, aztán indulás haza...Este 9 re érkeztünk meg... Íme a képek: