2010. április 23., péntek
Dabarski Kukovi & Brsec aprilis17-21 /3
19.én este 9 felé értünk Brsecbe, ahol váratlan vendégként fogadtak minket a 4 csillagos apartmanban, mivel sms helyett e-mailt vártak. Enyhén sejpítő,ámbár magabiztos angoljával sikerült megértettük hogy mi ott fogunk aludni, méghozzá két éjszakát. Felcuccoltunk, majd amig készült a carbonara addig lezuhanyoztam a hegyvidéki koszt és izzadságot. Egy kilo tésztából készült a cucc, sonkából és mindenféle jóból.
A templom, melyet a képen is lehet látni reggel 6:30 kor ébresztett minket, így kis mosdás után egyből lementünk a tengerpartra egy kis deep water solo-ra. De csak óvatosan... 8:30 körül felmentünk...nagy kajálás,aztán vissza a vizhez napozni és mászni. Elég óvatosra vettem a figurát, dolozott a para, nameg a viz sem volt melegebb mint 16 fok. Este borozás, alvás... Másnap sikerült egy kicsit tovább aludni, de aztán megint a tengernél kötöttünk ki, immár nagyobb lendülettel és bátorsággal. Videó is készült, aminek a hang anyaga elég mókásra sikeredett... ez egy szólássá nőtte ki magát: ZAKÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!!!!!!!!!! :D
Hazafelé megálltunk Opatiába egy fél órát, aztán indulás haza...Este 9 re érkeztünk meg... Íme a képek:
A templom, melyet a képen is lehet látni reggel 6:30 kor ébresztett minket, így kis mosdás után egyből lementünk a tengerpartra egy kis deep water solo-ra. De csak óvatosan... 8:30 körül felmentünk...nagy kajálás,aztán vissza a vizhez napozni és mászni. Elég óvatosra vettem a figurát, dolozott a para, nameg a viz sem volt melegebb mint 16 fok. Este borozás, alvás... Másnap sikerült egy kicsit tovább aludni, de aztán megint a tengernél kötöttünk ki, immár nagyobb lendülettel és bátorsággal. Videó is készült, aminek a hang anyaga elég mókásra sikeredett... ez egy szólássá nőtte ki magát: ZAKÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!!!!!!!!!! :D
Hazafelé megálltunk Opatiába egy fél órát, aztán indulás haza...Este 9 re érkeztünk meg... Íme a képek:
Dabarski Kukovi & Brsec aprilis17-21 /2
Na szóval az egész történetből kimaradt,hogy Dabarskiba vannak viperák... Béci utána is nézett milyen kígyók laknak arra felé.
Az elsőt Gabó látta. Jelzett neki hogy ott van és ne közelitsen,majd Béci következett, óriásit sikitott és ugrott...mindezt 150-200 méterről sikerült lekövetnem...igy is hangos volt...
Utána a Via Manuela beszállójához közelitve találkoztunk egy példánnyal. Igazából nagyon csalódott lettem volna ha nem sikerül találkozni eggyel sem. Nekem nagyon bejött...nem paráztam inkább megnyugtatott a tény hogy nem egy fenevad, igaz a marása 2 órán belül halált okoz.
A párzási időszak április közepe-május vége. Íme ez a két fajta lakik a Velebitekben:
Az elsőt Gabó látta. Jelzett neki hogy ott van és ne közelitsen,majd Béci következett, óriásit sikitott és ugrott...mindezt 150-200 méterről sikerült lekövetnem...igy is hangos volt...
Utána a Via Manuela beszállójához közelitve találkoztunk egy példánnyal. Igazából nagyon csalódott lettem volna ha nem sikerül találkozni eggyel sem. Nekem nagyon bejött...nem paráztam inkább megnyugtatott a tény hogy nem egy fenevad, igaz a marása 2 órán belül halált okoz.
A párzási időszak április közepe-május vége. Íme ez a két fajta lakik a Velebitekben:
2010. április 21., szerda
Dabarski Kukovi & Brsec: április 17-21 /1
Április 17-én reggel 4:30 kor volt találkozó. Útra keltünk öten két autóval: Zoli,Dia,Béci,Gabó és jómagam. Semmi nem egyszerű... Már a Balatonnál jártunk, amikor Gabó észrevette hogy a kabátja otthon maradt, benne a pénztárcájával és a személyiével. Így mi visszafordultunk... megegyeztünk hogy a határon találkozunk. Így is lett. A GPS természetesen rossz irányba vitt minket. Olyan hegyi utakon jártunk ahol körülbelül még egy méteres volt a hó, de az út viszonylag tiszta volt. Az utunk végét egy olyan szakasz jelentette, ahol esélyünk nem volt átkelni, mivel nem volt letakaritva a hó. (20 km-re a cél előtt). Így visszafordulás, majd 200 km kerülő olyan szerpentinen,ahol mindenkinek hányingere volt már. Végül oda is értünk olyan 750 km megtétele után. Teljesen zombi állapotban voltam, mert végig én vezettem. Úgy volt hogy esélytelen vagyok már bármire aznap, de szerencsére Gabó rábeszélt hogy szálljunk be egy útba (Velebit express 120 méteres út). Az első kötélhosszat Gabó kezdte. Ez térképészeti szempontból egyszerű volt,mivel szinte csak egyenesen felfele kellett mászni. Majd a második kötélhosszt én másztam. Itt egy traverz volt a kunszt (6-).
Eléggé kitett volt, mivel egy táblán 40 méter magasan első nagyfalas utamon kerülgetett a para. Elnéztem egy akasztás, igy már nem másztam vissza...csak előre. Olyan 15 méteren egyet sem akasztottam. Majd nem találtam az utat...térkép elő és had menjen. Végül egy kényelmes standba érkeztem.Innentől már sima volt a következő 2 kötélhossz. Az utolsó rész végét szólóztuk, mivel könnyű volt az út.
Felérve nagy megkönnyebbülés... és gyönyörű látvány fogadott.
Második nap elindultunk közösen hogy beszállunk egy útba, de mire a beszálláshoz értünk,sajnos konstatálnunk kellett hogy esélyünk nincs, mert szakadt az eső, igy egy kis túrát szerveztünk a szikla rengetegben. Visszafelé tartva a csúszós köveken óriásit zakóztam, bedagadt a sípcsontom és a zománc is lejött rólam :). Aznap esélyem nem volt már mászni, de délután Gabó és Zoli kitoltak egy utat (185 méter).
Harmadik nap gondoltuk Crazy horse (megvadult ló) testvéremmel, hogy kicsit nehezebb utat választunk (Via Manuela 145 méter: 6+,6+,6+,7,6-,5). Én kezdtem ami simán ment, majd jött Gabó. Nem volt egyszerű, mert a 6+ fogalmazzunk úgy nem volt ajándék szakasz. a harmadik kötélhosszt nem tudtam elkezdeni...egyszerűen olyan parás volt, hogy az adott pillanatban úgy gondoltam hogy képtelen vagyok megcsinálni,de ő mint tapasztalt emberke kitolta, majd jött a 7es út,amit szintén ő tolt előlbe. következett a 6-. Itt annyira nehéz dolgunk volt...el sem hittem...sosem másztam előlbe még ilyen nehéz utat 6- ért. a nittalés elég szellős volt és egy vizfolyáson kellett felmenni... fejbe dőlt el...de megcsináltam, a vége meg már ajándék volt.
Este kis szeszelés és beszélgetés volt.
A többit meg majd folytatom holnap, mert most értünk haza és fáradt vagyok... na meg persze képek is lesznek mihelyst hozzájutok...
Eléggé kitett volt, mivel egy táblán 40 méter magasan első nagyfalas utamon kerülgetett a para. Elnéztem egy akasztás, igy már nem másztam vissza...csak előre. Olyan 15 méteren egyet sem akasztottam. Majd nem találtam az utat...térkép elő és had menjen. Végül egy kényelmes standba érkeztem.Innentől már sima volt a következő 2 kötélhossz. Az utolsó rész végét szólóztuk, mivel könnyű volt az út.
Felérve nagy megkönnyebbülés... és gyönyörű látvány fogadott.
Második nap elindultunk közösen hogy beszállunk egy útba, de mire a beszálláshoz értünk,sajnos konstatálnunk kellett hogy esélyünk nincs, mert szakadt az eső, igy egy kis túrát szerveztünk a szikla rengetegben. Visszafelé tartva a csúszós köveken óriásit zakóztam, bedagadt a sípcsontom és a zománc is lejött rólam :). Aznap esélyem nem volt már mászni, de délután Gabó és Zoli kitoltak egy utat (185 méter).
Harmadik nap gondoltuk Crazy horse (megvadult ló) testvéremmel, hogy kicsit nehezebb utat választunk (Via Manuela 145 méter: 6+,6+,6+,7,6-,5). Én kezdtem ami simán ment, majd jött Gabó. Nem volt egyszerű, mert a 6+ fogalmazzunk úgy nem volt ajándék szakasz. a harmadik kötélhosszt nem tudtam elkezdeni...egyszerűen olyan parás volt, hogy az adott pillanatban úgy gondoltam hogy képtelen vagyok megcsinálni,de ő mint tapasztalt emberke kitolta, majd jött a 7es út,amit szintén ő tolt előlbe. következett a 6-. Itt annyira nehéz dolgunk volt...el sem hittem...sosem másztam előlbe még ilyen nehéz utat 6- ért. a nittalés elég szellős volt és egy vizfolyáson kellett felmenni... fejbe dőlt el...de megcsináltam, a vége meg már ajándék volt.
Este kis szeszelés és beszélgetés volt.
A többit meg majd folytatom holnap, mert most értünk haza és fáradt vagyok... na meg persze képek is lesznek mihelyst hozzájutok...
2010. április 14., szerda
2010. április 8., csütörtök
Tatatbánya
Kedden délután gondoltuk ha már rossz az idő, menjünk ki Tatabányára bulderezni. Eddig soha nem voltam még itt... nagyon bejött a hely. Toltunk egy gyönyörű plafon kunsztot. Óriási volt. A barlangról a kép:
2010. április 3., szombat
Annyi eszem van amennyi látszik :)
Ma este kaptam egy telefont Gabótól hogy mi volt nekem kiirva a blogra? Mármint hogy mikor megyünk Horváto.-ba. 10-14 volt nekem kiirva, és már ki is vettem a szabit a hétvégére...erre meg kiderül hogy egy héttel később tudta mindenki.... áááh nem hiszem el hogy van ilyen... na mindegy... megyünk...meg legalább tudok pihenni :) jó sokat meg persze mászni...
Április 17-21
Április 17-én reggel ismét célba vesszük Horvátországot. Tervek szerint első állomás Dabarski Kukovi, ahová a több kötélhosszas utak miatt megyünk. Igazság szerint egyszer másztam egy két kötélhosszas utat, onnan csak a para maradt meg bennem, mivel életem első ereszkedés ekkor történt meg 40 méterről. Végülis itt kell gyakorolni :)
Kicsit úgy vagyok ezzel az úttal mint egy kisiskolás gyerek aki versmondó versenyre készül. Várom is, valamint tartok is egy kicsit tőle. Felmerülnek kérdések bennem, hogy vajon milyen érzés lesz belemenni egy erősebb kunsztba mondjuk úgy 100 méter masagan, vagy úgy egyáltalán a magasság, a szikla milyensége, a kitettség érzése. Remélem nem lesz gond,sőt biztos vagyok benne hogy nem. Előre látom mikor felérkezünk a csúcsra, arcomra az adrenalintól majd széles mosoly ül ki.
MIVEL EZÉRT MEGYÜNK ODA!!!!!!!!!! Ez jut mindig eszembe amikor egy kicsit félve gondolok az útra. De persze a kihivás, mire vagyok képes stb gondolatok is vannak most a fejemben. Lényeg a lényeg hogy 3 napot fogunk tölteni egy óriási katlanban, ahol nincsen semmi, csak egy menedékház, ahova valószinűleg nem lehet majd bemenni.
A negyedik napon a cél Brsec, ahol deepwater solozni akarunk a maximum 17 fokig melegedő tenger felett. Ha bele esünk (márpedig bele fogunk), akkor nem lesz kellemes :)
Itt a harmadik és a negyedik éjszakát már apartmanban fogjuk tölteni, mert azért öt nap zuhanyzás nélkül elég meredek lenne. Meg hát persze a kényelem se elhanyagolható szempont.
Négy csillagos apartman 10euro/éjszaka, szerintem teljesen korrekt ár...főleg nekünk.
Képek vannak Dabarski Kukoviról egy régebbi bejegyzében, valamint videó is van, igaz Vela Draga most nem kerül teritékre:
Kicsit úgy vagyok ezzel az úttal mint egy kisiskolás gyerek aki versmondó versenyre készül. Várom is, valamint tartok is egy kicsit tőle. Felmerülnek kérdések bennem, hogy vajon milyen érzés lesz belemenni egy erősebb kunsztba mondjuk úgy 100 méter masagan, vagy úgy egyáltalán a magasság, a szikla milyensége, a kitettség érzése. Remélem nem lesz gond,sőt biztos vagyok benne hogy nem. Előre látom mikor felérkezünk a csúcsra, arcomra az adrenalintól majd széles mosoly ül ki.
MIVEL EZÉRT MEGYÜNK ODA!!!!!!!!!! Ez jut mindig eszembe amikor egy kicsit félve gondolok az útra. De persze a kihivás, mire vagyok képes stb gondolatok is vannak most a fejemben. Lényeg a lényeg hogy 3 napot fogunk tölteni egy óriási katlanban, ahol nincsen semmi, csak egy menedékház, ahova valószinűleg nem lehet majd bemenni.
A negyedik napon a cél Brsec, ahol deepwater solozni akarunk a maximum 17 fokig melegedő tenger felett. Ha bele esünk (márpedig bele fogunk), akkor nem lesz kellemes :)
Itt a harmadik és a negyedik éjszakát már apartmanban fogjuk tölteni, mert azért öt nap zuhanyzás nélkül elég meredek lenne. Meg hát persze a kényelem se elhanyagolható szempont.
Négy csillagos apartman 10euro/éjszaka, szerintem teljesen korrekt ár...főleg nekünk.
Képek vannak Dabarski Kukoviról egy régebbi bejegyzében, valamint videó is van, igaz Vela Draga most nem kerül teritékre:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)