Bejgli kupa '17

Nagyon orulok, hogy rendszeres resztvevoje lehetek ennek a rendezvenynek, ami iden is nagyon jo hangulatban zajlott (koszi Szabi es Aron a szervezest)
25 db kunszt volt feljelolve, ami 10 konnyubol, 5 kozepesbol, 5 nehezbol, es 5 spartai kunsztbol allt. Egesz heten nagyon beteg voltam, igy megfordult a fejemben hogy nem is megyek el... De aztan jol dontottem.
Par konnyuvel es kozepessel kezdtem melegiteni... Ment mindegyik szepen elsore. Eldontottem hogy a spartaiakba bele se megyek, mivel nem ereztem az erot es leserulni sem szerettem volna.
A nehezekbol 4 et sikerult megmaszni. Osszesen 25 bol 19 et... Ami a 4. helyre volt eleg. De ez szamomra sokadlagos volt.. Csak maszni szerettem volna.

A versenyt Balint nyerte, masodik Cse lett, a dobogo also fokara pedig Matusz Ricsi lepett fel. Hoff is maszot, nyilvan engem tuti megelozott, de a papirjat nem adta le...

Verseny utan porkoltet ettunk Szabiek kocsmajaban, ami mar meg is nyitott azota..

Eleg nagy kiralysag volt ez az esemeny, koszi sracok a szervezest!!!

Kepek hamarosan.

Pacsi

2017-es summa

A 2017 es evem kicsit felemasra sikeredett... Igaz a celomat elertem, amit megfogalmaztam magamnak a maszasom elkezdesevel, igy egyertelmuen inkabb pozitiv mint negativ evet zartam.

Az ev elejen felirtam magamnak celokat, amiket ki szerettem volna loni... hat ez annyira nem volt sikeres...bar ha mindent teljesitettem volna, ugy erezhetnem joggal, hogy alalottem.

• A 7a-7b onsight maszasok elmaradtak az elvartaktol
• A maszonapok szamat 120ban hataroztam meg, ami sikerult teljesitenem
• 8a es 7c utakbol is egyel-egyel kevesebbet masztam mint meghataroztam magamnak
• a konnyebb utakbol is csak felet masztam a tervezettnek
• viszont a moonboardon sikerult 7C-t maszni...nem is egyet
• Kulfondon sikerult 2 db 7c-t maszni
• 8a kulfoldon es 7c+ kulfoldon - ezekre nagyon buszke vagyok (egy tripen)
• a 3000 perc nyujtasbol sajnos csak 1124 lett...ez csak a lustasag miatt
• 8a.nu - n az elso tiz helyezett kozott szerettem volna lenni, ami sikerult is
• valamint az attorest a Sarlatan 8b megmaszasa jelentette. Nagy sikerkent konyvelem el

Tul sok megmaszasom nem volt iden (sem):

14 db 7a

  3 db 7a+

  2 db 7b

  4 db 7c 

  1 db 7c+

  1 db 8a

  1 db 8b

Nyilvan ehez hozzajonnek meg a konnyebb utak 25 db 6a - 6c+ ig.

Hogy mi lesz a kovetkezo evben?? Azt csak a jo isten tudja... De biztos jo kis ev lesz :)

BUEK!! :)

Istria - oktober 23

Ha harom napos hetvege, akkor irany Istria...lehetne ez a magyarok szlogenje. Iden oktober 23, hetfore esett.
Pentek este negyen indultunk utnak. Miskolcrol Moni es Gergo, majd pesten Balint csatlakozott hozzajuk, aztan engem vettek fel a hazunk elott.
Ejfel elott mar ott is voltunk a szallason...gyors welcome drink a tulajjal, aztan tettem is el magam holnapra.

Az idojaras nem sok jot igert... reggel felhos, borus ido volt, de szerencserenem esett, igy celbavettuk Kompanjt. Gergo projektje a Raspa - 7a volt, en a Powder wart 7b+/c  szerettem volna megnezni.... bemelegitesnek A0-al beszereltem az utba, majd osszerakosgattam a kunszt utani reszt... a kunsztot nem ertettem annyira mit is kene, mivel vegtelen fogas volt sa mintegy ket negyzetmeteres tablan.

Gergo a heten beteg volt...valami megfazas volt rajta, igy ereje nem sok volt, igy erre a napra jegelte is a projektet.
En nagy nehezen rajottem a kunszt reszre, hogy mit kene, igy dobtam ra ket eleset, de erom nem volt mar megmaszni.

Kovetkezo napra nagyon rossz idot mondtak, igy a Nugla (ez egy barlang) szektort neztuk ki. Sokan gyultunk ossze itt, igazi jam hangulat volt. Belemasztam egy 7a+ ba es egy 7c-be , de megmaszas nem szuletett. Meg kicsit pihenosre is akartam venni a dolgot, mivel kovetkezo nap vart a projekt.

Este grill csirke eves a vegtelensegig...aztan Gaboekhoz atneztunk kicsit.
Reggel hideg, tiszta ido fogadott minket...tudtam hogy ez lesz a mi napunk... igy is lett... a deli falakon nagyon jo ido lett. Beszereles utan siman meg is masztam az utamat, majd Gergo kinezett egy 7a-t. Ezt en masodikra, o harmadikra abszolvaltuk.

Delutan fel haromkor indultunk haza. Nyolckor mar otthon is voltam.

Folytatas a november 1-i heten!!

Hvar reloaded

Ot ev utan visszateres a szigetre... Nagyon vartam mar, mert sok emlek kot oda. Nagy tervekkel indultam el, hiszen 8 nap maszasra nem tudom mikor lesz legkozelebb lehetosegem.

Szombat hajnalban indultunk el Monival, Ritaval es Gergovel. A hosszu utanak delutan 5 korul lett vege...megerkeztunk a Cliffbasere, elfoglaltuk a szallasunkat, majd irany a tenger. Kellemes volt a viz, jo volt benne uszkalni.

Masnap reggel egybol maszni szerettem volna....masztunk egy hosszu 6c -t majd johetett az elso szamu tervem a Desert in you (7c+). Bekozteseltem, kitalaltam a betat. Majd dobtam ra 1 eleset meg este, de sajnos nem ment. Masnap kitalaltam egy uj betat, mert tul sok fogast kellett volna megfognom es ziazasra nem volt lehetoseg. Megszuletett az uj modszer, amivel masnap elegge hataron, de sikerult megmaszni az utat. Ezzel megszuletett az elso kulfoldi 7c+ megmaszasom.
Mellette kozvetlenul volt a masik kiszemelt, ami nagyobb falatnak bizonyult...Coyote 8a.

Beszereltem az utba, de az este mar az unneplese volt...Masnap reggel mar alig vartam hogy ramenjek es atnezzem van e esely a megmaszasra. A lenti kunszt ertelmezhetetlen volt szamomra elsore, pedig a stilusomba vagonak tunt. Volt meg egy nehez akasztas egy alsosbol, aztan meg a vegen egy kunszt, ami kulon nem nehez, csak frissnek kell maradni... Am ha elorol jossz, nem konnyu.

Gergo ezalatt a "budi utja"6c utat maszta meg, valamint egy 7a-t a stara Vojna-t. A Maestral-ra eltoltott harom nap nem volt a legtaktikusabb, igy mar nem maradt tul sok ideje projektelni...

Napi 2-3 probam volt ra... osszeallt a lenti kunszt, ami utan mar mindig ment. A projekt 3. napjan masztam ra egy nagyon jot... a pihi elotti utolso elotti mozdulatbol estem ki...teljesen eldurranva.
Nagyon elveztem ezt a probat... teljes flow volt es a sajat hataraimat is tulleptem vagy 2 mozdulatttal...igy nem voltam csalodott...szamomra ez egy magmaszassal ert fel, akkorat kuzdottem.
Majd volt meg egy nap amikor annyira nem ment jol, aztan jott az utolso nap...

...Egy fillert sem tettem volna fel arra hogy megmaszom az utat, de bemelegitettem...karkorzesek, logasok, stb, es elindultam... megvolt a kunszt, ahogy lenni szokott..jott a necces akasztas az alsosbol...hat eddig ezidaig egyszer sikerult eloszor... most ismert sikerult...majd mentem tovabb...
par nehez mozdulat utan (mindegyik utan azt ereztem h kiesek) elertem a pihibe... kb 4-5 percet lehettem ott....teljesen lepihentem magam, de feltem az utolso kunszttol...mivan ha nem sikerul... stb...de aztan annyira jol ment hogy teljesen lepihentem akasztottam meg a standot :)

Hatalmas volt az orom..Sikerult az elso, egyben az elso kulfoldi 8a nehezsegu utamat megmaszni.

Nagyon jo kis nyaralas volt..maszas, tenger, jo tarsasag... Rita is jol erezte magat..pihent, napozott.
Szamomra a megmaszasokkal 10/10 :)

Udv

Kazbek - kaland a javából (ahogy én éltem meg)

    Miért ide? Nem is tudom már. Legyen teljesen új hely, legyen magas, legyen kihívás, legyünk ketten. Legyen Grúzia. Legyen Kazbek! Úristen, de magas! Hónapokig lestem a repjegyet - Gabó egyszer nézett rá és máris megtalálta a legolcsóbbat :). Épp az évfordulónkra! Úúú, szuper lesz!

    Igyekeztünk készülni rá, majdnem a teljes szabadidőnket rászántuk. 3 hónap, 3 nagyobbacska hegy, és minden hétvégén túra - ezt beszéltük meg és nagyjából tartani is tudtuk. Nyilván, mindenik túra a maga módján gyönyörű és én annyira szeretem, de ez azért más lesz. Én még nem voltam 3000 fölött, fizikailag ha nagyjából felkészülök, akkor is ki tudja hogy bírom majd az oxigénhiányt. Máris izgulok! Aztán jött a sok videonézegetés, utánaolvasás, úúú, ez nem lesz könnyű, Gabó, ez menni fog? Menni fog, persze, lehet én nem bírom majd, kell kötél, kell jégcsákány, hágóvas, magashegyi bakancsot venni kell, összekötjük majd magukat, jó lenne gyakorolni a gleccsermászást, esést, csúszást - jó lesz! Gleccser? Összekötni?? Még sosem csináltam, még nem volt hágóvas a lábamon. Reméltük, h a Venedigeren majd kipróbálhatjuk, de sajnos a köd miatt senki nem indult aznap neki a csúcsnak. Mi nekiindultunk, de vissza kellett forduljunk. Szóval, ez a próba elmaradt, de néztem annál több youtube tutorialt, meg videot, ami inkább elrettentő volt számomra, mint tanító jellegű. Legalábbis akkor ezt éreztem.

    Egyre jobban vártam, már azon kaptam magam, h izzad a tenyerem ha rágondolok. :)

    Aztán csak elindultunk végre, júl. 28.-án, pénteken. Gabó anyuja felvitt a reptérre, aztán nem túl kényelmesen, nem túl sok alvással és nem túl jól, megérkeztünk Kutaisziba, hajnalban. Sebaj, majd jobb lesz! Átöltözésem és kötőzködéseim miatt szerencsésen lekéstük a nagybuszt, ami elvitt volna a fővárosba, de ezzel végül mégiscsak jól jártunk, mert a következő kisbuszba 3 ülést kaptunk ketten, úgyhogy így felváltva próbáltunk egymás ölében aludni. Kb 4 (?) óra utazás után arra ébredtem, hogy Gabó hangosan mondja h basszus, lehet le kellett volna már szállni. Megkérdi, igen, le kellett volna. Megállítjuk, leszállunk, taxizunk a buszállomásra. Káosz fogadott, ami mint később kiderült, teljesen megszokott itt, mindenki alkudozik, mindenki a saját nyelvén :) Lelkesen lőttem az első fotókat és legszívesebben mindent megvettem volna máris a megálló melletti piacról. Rengeteg gyümölcs volt, fillérekért. Gabó taxit választott, ami kicsivel drágább mint a marsutka (kisbusz), de megáll a szép helyeken, és mégsem annyira zsúfolt. Szerencsém volt, elöl ülhettem, míg Gabó beszorult a 2 idegen mellé hátul, és hányingerrel küszködött. Döbbenve konstatáltam, h milyen őrült gyorsan vezet itt mindenki, rezzenéstelen arccal fejezve be az előzéseket, hajszálnyira a másik autótól, kicsit sem lassítva, cikázva az úton álldogáló tehenek/lovak között. Nem is értettem, hogy miért nem kint állnak és legelésznek a végtelen domboldalakon, miért jobb nekik a hidakon, kanyarokban hesszelni. Ez az út sem volt rövid, de a megállók tényleg szép helyeken voltak, és végre bekerültünk a hegyek közé.

     A falu (Stephansminda), ahova késő délután érkeztünk, nem épp olyan volt amilyenre számítottam. A szállások meg még annyira sem :) Nem volt foglalásunk, próbáltuk megtalálni a nekünk megfelelőt. Az első amit megnéztünk, és amit a taxisofőrünk ajánlott, hát.. érdekes volt. Egy kis, éppen csak bevakolt ház, a szoba berendezve, de középre betéve 5 db kórházi ágy (több nem is fért volna), a fürdő meg jóindulattal sem nevezhető annak. :) Mondta a néni, hogy 15 lari, ennyiért nem kapunk mást, ami végül be is igazolódott. További keresgélés előtt inkább beültünk kajálni egyet. A grúz konyha meglepően finom! Máris megkóstoltuk a khachapuri-t és valami sajttal töltött galuskafélét. Aztán újabb szálláskeresések, a nagy zsákokkal, Gabó hullafáradtan, látszott ahogy egyre inkább veszít a türelméből. De szerencsére nem volt nagy a falu és aztán csak kaptunk egy normálisabb kis szobát (ami nekem is megfelelt). Végre zuhany és hatalmas alvás.

    Másnap úri reggeli, aztán irány a hegy! Pár cuccot lent hagytunk a szálláson, megegyezve a tulajjal, hogy jó esetben 3 nap múlva visszajövünk.

    A csúcs már a faluból látszott, de rettenetesen messzinek tűnt. Szintben is 3300 m választott el:), de aznapra csak a 3700 m-en levő menedékház volt a cél - mondjuk az is 2000 m szintet jelentett.

Egy hirtelen kaptató után, a 2200 m-en levő Sameba templomtól már viszonylag kényelmes terep és tempó következett. Vígan haladtunk, az idő is kedvezett, kicsit felhős volt, nem tűzött a nap. Aztán elértük a gleccser alját, én annak is vígan, félcipőben vágtam neki, mert ugye nem csúszik az annyira - gondoltam.  Aztán miután ugyanolyan vígan beleléptem a kb 1 fokos lefele zúduló gleccservízbe, egyből előkerült a baki, és már az sem számított, hogy h a zokni valahol kitudjaholvan a hátizsákban, mezítláb is jó volt, mindegy, csak meleg legyen. Aztán miután Gabó kétszer visszacsúszott, előkerültek a hágóvasak is és egyre ijesztőbbek lettek a hasadékok :) Mi meg már nem voltunk annyira vígak, eltevődött a fényképező, és egyre szótlanabbul haladtunk felfele. Közben besötétedett. Gabó egyszercsak a ház előtt nem sokkal rosszul lett. Nemcsak szarul volt, úgy is nézett ki, ott feküdt az ölemben, reszketett és nagyon fájt a feje. Ez nem volt túl bíztató. Próbáltam leplezni az ijedtségem, adni neki enni-inni, aztán várni, hogy jobban legyen. Összeszedte magát és végül felértünk a házba. Beérkezve a konyhahelyiségbe zeneszó, jó hangulat, meg egy tökrészeg tulaj fogadott. Megkönnyebültünk. Kaptunk egy szobát, és pár polifoamot, mert már csak a földön volt hely. Egész éjjel süvített a szél mellettünk, ezenkívül hangos ajtócsapkodások és beszédek, beázások, plussz Gabónak rettenetes fejfájás tarkította az éjszakát. Kb alig aludtunk valamit.

    Kábán indultunk másnap akklimatizációs túrára. Gabó noszogatásomra bevette az algopirint, és jobban is lett tőle. Bevallotta, hogy eléggé be volt szarva éjszaka, annyira fájt a feje. Nem vicc ha már 3700-on így van. Én is gyengének éreztem magam, nagyon lassan haladtunk, valamikor 3900 fele pattantam kicsit helyre, amikor Gabó meg újra le. :) Bár én aztán teljesen jól lettem, és úgy tűnt h az algopirin is jó béta, aggasztó volt Gabó folyamatos fejfájása. Úgy döntöttünk, hogy aznap éjjel nem kellene elindulni a csúcsra. Szóval még egy nap akklimatizálódás, aztán meglátjuk... Ételünk nagyon kevés volt, 1 zabkása és 1 zacskósleves 1 napra, plussz a kimondottan szar ízű, émelyítő, mindenféle ízesítésű energiaszeletek és zselék. Visszaérve a házba, láttuk h a cuccaink össze vannak hányva egy kupacba, és a szoba, ahol eddig ketten voltunk, totál káosz, kb 10-12 orosz (?) új arccal. Átcuccoltunk egy kisebb szobába, kaptunk ágyat (ha lehet azt annak nevezni). Kb 5 négyzetméteren egy emeletes ágy, 4 ember fent + 4 lent + az egerek. Szuper :) Amúgy a menedékházat még a  németek építették 1939-ben, azóta sem nyúlt hozza senki. Összesen 10 szobahelyisége lehetett, az első emeleten, alul meg gusztustalanul összeszarva, szemetelve. Ez sem volt kellemes éjszaka. Kb élére fordulva fértünk el 4en, Gabóra teljesen rátelepedett a mellette levő ukrán pasi, bónuszként meg kaptunk egy kis orosz horkolást is.

    Másnap jobban ment a túra, nekem semmi bajom nem volt, Gabónak már csak 4300-ról lefele jövet volt a nagyobb fejfájás. A kaja viszont egyre nagyobb gonddá vált. Nyálcsorgatva néztük ahogy a fizetett csoport majszolta a lapos grúz kenyeret, mindenféle jóval. Aztán az egyik helyi arc megszánt, adott nekünk pár zacskóslevest :)), végül meg az is kiderült h van rá esély h 10 dollár/főért betársuljunk a csoport vacsijához. Nyámi! Főtt, meleg kaja, leves, laska, saláta, sajt ! Micsoda dőzsölés! Már bántam h reggel loptam egy teafiltert Gabónak, magamnak meg egy kanál kávét.

A guide-ok szerint éjszaka szuper idő lesz a csúcstámadásra. Voltak akik már 5 napja várták a jó időt. Menjünk!! Eldöntöttük, éjjel 2kor indulás! Gabó füldugóval aludt kicsit, én lehúnyni sem bírtam a szemem, annyira izgultam. Arra gondoltam milyen emberek vannak itt, milyen kevés nő, mindenki full izmos, mindenféle hightech cuccokkal felszerelkezve. Már akkor is mosolyogva mértek végig amikor mondtuk, hogy a faluból jöttünk, cuccokkal, ketten. Ugyanis, mint kiderült sokan lovakkal hozatták fel a zsákjaikat, befizettek kajára, guide-ra, vagy félúton sátraztak egy éjszakát a menedékház előtt. És mi van a hegyi betegséggel? Mikor jön? Nem lesz durvább, ha eddig semmit nem éreztem? Csíki vagyok, bírni fogom!!- próbáltam mondogatni magamnak. Alig vártam, h induljunk. 1-kor kelt az orosz-ukrán melletünk alvó páros. Költöttem Gabót, menjünk mi is velük, jobb lesz ha többen megyünk. Gabó erre csak egy nyugi!-t válaszolt, aztán aludt tovább. :)

    Fél 2-kor keltünk, 2-kor léptünk ki a házból, akkor vettük észre h épp akkor indul egy 11 fős csoport. Gondolkodni se volt idő, egyből beálltunk utánuk. Nagyon gyors tempóban mentek. Minden erőmet össze kellett szednem, hogy tudjam tartani velük a lépést. Egyszer sem álltunk meg a gleccserig, ameddig aznap kb 4, előtte levő nap meg vagy 7 pihenőt tartottunk (a saját kis tempónkban).

Menni kell, menni, menni! Inni is csak menetközben tudtam, egyszerűen a legkisebb megállást sem lehetett megengedni magunknak, mert tudtuk, hogy nem tartozunk hozzájuk, nem várnak meg, és a sötétben rettenetesen nagy segítség ha megy valaki elöl. Azt sem tudtuk milyen csapat, kik ők. Tizenhárom fejlámpa a sötétben, szótlanul. Egy halk "büszke vagyok rád" hallatszott hátulról. Mennyire ismer :) Ennyi kellett és máris bírtam tovább. Hallom ahogy ő is egyre hangosabban szuszog, de ha kérdem csak azt mondja minden oké. Figyelem az előttem levő lábát. Már sok órája nem is néztem mást. Gleccser alja. Akkor már 4100-200 m körül vagyunk. Nagyon fáztam. Nincs mese, menni kell, hágóvas fel. Ketten kötöttük össze magunkat. A sötétben tátongó hasadékok még ijesztőbbek mint nappal, de most nem volt idő ógabótutihogymegbír? , úvárjlassíts, énittnemmerek kijelentésekre. Menni kell, tartani a lépést. Gombóc a torkomban. Kezem nem érzem. Gondoljvalamiszépre! Dúdolok magamban, de 2 sornál több nem jut eszembe egy számból sem. Nem baj, mindjárt felkel a nap, megmelegít, mindjártmindjárt, deszpászitóó, csodálatosvilááág, korog a gyomrom, félek, de haladunk. Elérjük a nagyon hasadékos rész végét. Dejóó! Gyönyörű az ég alja, micsoda színek! Mostmár lemaradhatunk. Megpihenünk, iszunk. 4300 m - vagyis még 750 m szint. Haladunk tovább, serceg a hágóvas, jégcsákány. Az utolsó 300 m nagyon nagyon lassan megy. Már jobban fáj a hátam, mint fázok. Gabó előttem úgy tűnik mintha már inkább kézből vonszolná magát felfele. Nem jó látvány, segítenék, de nem tudok. Még 100 méter szint! 55 fokos teljesen jeges emelkedő. Alig merek lepillantani magam mellé, a több száz méteres völgyre. Hihetetlen érzés végig úgy menni, h egyetlen rossz lépés az életedbe kerül. Még nyomasztóbb, hogy nem csak a tiedbe, de a társadéba is, valószínűleg, hisz mindketten tudtuk, hiába ott a kötél, nem biztos hogy meg tudjuk tartani egymást.

    Aztán egyszercsak: Felértünk!!! Megcsináltuk!!! Csodálatos látvány tárul elénk. Mindenféle érzés kavarog bennem. Hegyi betegségnek nyoma sincs, helyette egyszerre sírok és nevetek. Micsoda érzés!! Milyen parányiak vagyunk! Mérhetetlen völgyek vesznek körül, veszélyek, szépségek, csodák! Megcsináltuk Gabó, ketten!! Annyira boldog vagyok! Gabó ennyire nem tudja kimutatni a boldogságát. Összeroskadva ül a hóban, hasít a feje, újabb algopirint vesz be, és már a lefelemenethez gyűjti az erejét. Kedvemért azért még beáll pár fotóra, de nem sokáig gyönyörködtünk a Kaukázus panorámájában. A lefelemenet kezdete gyorsan kizökkentett a mámorból, ugyanis a már felfele is ijesztő, nagyon meredek, jeges rész most még ijesztőbbnek hatott, annyira, hogy én már majdnem guggoló pozícióban haladtam iszonyú lassan, mert nem mertem felegyenesedni, minden lépésnél amennyire csak tudtam belemélyesztve a hágóvasam a jégbe. Aztán, konstatálva, hogy nem nagyon van vizünk (kb fél liter össz), igyekeztem amennyire csak tudtam gyorsan haladni, de ez kívülről inkább lassított felvételnek látszódhatott. Letudva a nehezebb, meredek részt, újabb és újabb megpróbáltatások jöttek. Még a hágón, a C1 fennsík előtt, épp egy pihenőt akartunk tartani, amikor azzal a lendülettel, ahogy levettem a zsákom a hátamról és letettem az arasznyi kis kitaposott ösvényre, az csúszott is tovább, lefele, nem hagyva időt, hogy utánakapjak. Döbbenve néztük ahogy gurul-gurul, mintha kicsit sem veszítene a sebességéből. Már csak egy kis fekete pötty látszott, amikor megállt egy gleccser szélén. Becsusszant Oroszországba:) Basszus, mi legyen, mi van benne, le tudunk menni, megéri? Tanácstalanul ültünk a kis ösvényen, mígnem jött két arc, az egyik "helyinek", vagy legalábbis a szétbarnult arcát alapul véve tapasztaltabbnak tűnt. Persze csak oroszul beszéltek.:)  Igyekeztünk megértetni magunkat, végül nagy nehezen mutogatva, megértetettek, meg mi is azt, h lemehetünk. Kimentettük a zsákot, de Gabó egy teljesen bizonytalan gleccserhasadék szélén kellett lavírozzon, és a 2 arc is mozdulatlanul nézte azért fentről, tudatosítva bennünk, hogy azért nem veszélytelen művelet. Meghatódva szipogok vissza az ösvényre, hogy megtette ezt értem és szégyenlem is magam, hogy ilyennek tettem ki még plusszba. A szikrázó napsütés folytatódott, csendben haladtunk, erőnk egyre csak fogyott, de ereszkedve Gabónak legalább múlt a fejfájása. Szemtanúi voltunk egy hasadékba zuhanásnak, ami szerencsére végül jól végződött, de ez is csak erősítette bennünk, hogy igyekezni kell, olvad minden, szemmel láthatóan szélesednek a hasadékok, ahol hajnalban még teljesen kemény felületen jöttünk, az most már nagyon olvadós, egyre több hasadék tárul elénk, és már nem attól félek, h húúdemély-nek néz ki amikor átugrom, vagy kikerülöm, hanem, hogy megtart-e ahova lépek a szélén. Elértük a gleccser alját, de még itt sem lehetett felszusszanni: mint egy várostromnál, a hóolvadás miatt megindultak a kövek a mellettünk levő hegyoldalról, néha iszonyatos robajt csapva. Szerencsére ezek jóval az ösvényünk előtt lelassultak, és megálltak.  De nem tudhattuk, hogy mindenik-e. Pár száz méter szintnyire előkerül a zsák aljából még egy üveg víz, amiről addig nem tudtunk, erőt adva a továbbiakhoz, így összesen 16 óra után újra leértünk a menedékházhoz. Megkönnyebbülés. Mostmár Gabó arcán is látni a boldogságot :) Zacskós leves és alvás, másnap még újra 2000 szint ereszkedés várt ránk. 

    Reggel háromszor akkora szájjal ébredtem, mint ahogy lefeküdtem. Gabó félálomban, szerintem nem is látva még rendesen, megjegyzi: "hát, kicsim,a  botox nem áll jól". Rettenetesen fájt, szétrepedezve, vastag sárgás genny folyt belőle. Hát, máskor ne csak az arcunkat kenjük be napvédővel!

    A lefele út sem volt kalandmentes, bár teljesen nyugisnak tűnt. Vígan, fényképezkedve mentünk lefele, végig a lenti gleccseren. Aztán egyszercsak egy gyors sodrású, agyagszínű patak keresztezte utunkat. A gleccser alatt, felett, mindenhol lezúduló víz itt összegyűlt és nem lehetett kikerülni. Itt bizony át kell ezen valahogy jutni. Felfele látszott hogy jön a grúz hadsereg, gondoltuk várjuk meg, ők biztos tudják a járást. Hát, ők is azt tudták amit mi láttunk, ki bakancsban, ki bakancs nélkül, átkeltek a vizen. Szerencsénkre, segítettek nekünk (talán viszonozva, hogy az azelőtti nap mi segítettünk nekik, egyik pihenőnknél, mutatva, hogy merre folytatódik az ösvény). Eléggé bátortalanul vágtam neki, a néhol térdig érő jéghideg víznek, mezítláb, hátamon a zsákkal, látva hogy az egyik katona lábát simán kisodorta maga alól a víz, teljesen, fejestől beleesve a patakba (vagy nevezzük folyónak). Gabó is meg- meginogva ment előttem, nem érezve a lábát a túlparton. Késő délután értünk a faluba, a régi szálláson új szobával vártak, bár 2 napot késtünk a tervezettnél. Végtelen zuhanyzás, grúz kajákban való dőzsölés és otthoni bejelentkezések után bezuhantunk a pihepuha babarózsaszín selyemágyba.

A grúz főváros, tengerpart és ottani élmények már csak ráadás volt.

Életem legnagyobb fizikai teljesítménye volt, Dél-Oszétia, Abbházia, és Csecsenföld között, ahol a természet egyszerre gyönyörű és kegyetlen arculatát mutatta.

Azt gondolom, hogy sok mindenre tanít meg a hegy. De legfőképpen kitartónak lenni, hálásnak és alázatosnak.

Sok mindenkinek köszönhetem ezt az életre szóló élményt, legfőképpen: Gabónak, aki végig bízott bennem (bennünk) és aki társam volt (ebben is); Anyunak aki biztos vagyok benne, hogy Fentről nagyon sokat intézkedett, hogy minden így összejöjjön; Apunak és Csabinak, akik végig leplezve, hogy mennyire aggódnak, nagyon vártak haza.

Puszi: Éva

Képek:
 Tbilisi, alkudozás a taxissal:

Útközbeni látnivalók:

Útközbeni finomságok:

Állatok a főúton, autópályán, mindenhol: 

Arcok:

 (aki majdnem megvert, mert lefotóztam), 

Bealudt: :) 

Szálláslehetőség Stephansmindában: :) 

a gyümölcsterítő : 

végül a választott szállásunk a falucskában: 

biztosan jól számoltak: :)

életkép a faluból: 

indulás: 

felfele:

(alsó gleccser túracipőben), 

menedékház, első szobánk: 

 menedékház: 

akklimatizálódás:

                                                                          (kőzuhanások)

                                                                                   (salewa)

második szobánk: 

csúcstámadás:

lefele:

                                                                            (a gruz hadsereg)

,

grúz ízek: 

Tbiliszi:                                                                       (szállás)

boldogság: 

Sztálin szülőháza, Goriban: 

Sziklaváros, Uplistsikhe: 

tengerpart, a modernkor és a szegénység keveredése:

                                                                      (török tea, grúz kaja)

                                                                      (Gabó a borbélynál)

                                                                           (dohányhegyek)

                                                           (szállásunk bejárata) és az utcája: