Hétvégi progi

minden így kezdődött (Lóránt és Patrick)

Amíg otthonról azt hallani úton út félen,hogy ez olyan márka ez amolyan márka,addig itt leszarjuk,és hódolunk annak a sportnak,amiben már nem kevés energiánk,időnk benne van.
Az első részét a mondatnak nyugodtan lehet fikázásnak venni,a második részét viszont önfikázásként írtam.
Mivel nem jön az eredmény.
Igaz többféle oka lehet.
Egy: nem kéne másnaposan mászni.
Kettő:lehet ha nem határon másznék,akkor lenne pozitívum,viszont nem lenne fejlődés.
Három: lehet nem kéne másnaposan mászni. Vagy lehet ezt már írtam.
Szó-szó,mi kimentünk ma Achleitenre. Hármasba. Eleinte meghitt kettes lett volna,egy magyar nyelvű vajdasági sráccal Lóránttal,aki egyébként Kufstein-ban lakik. Később hívott Patrick,Rosenheimből,16 éves 8a+-a már van,és 8b a célja idén re,hogy ő is jönne.
Így hát hárman mentünk ki. Nem törődve semmivel. A hóval,ami a héten esett(de utólag láttam,hogy már elolvadt),az időjárással, a márkákkal és a másnapossággal.
Patrick egy 8b t próbált
Lóránt egy 7b+-t
Ezt én is egy 7a+ társaságában.
Megfogadtam,hogy amíg nem sikerül kimásznom egy 7b-7b+-t ,addig le kell szarnom,hogy szét van hullva a balos cipőm. Mivel a jobbosból van kettő. Még nyáron elhagytam a cipőm balos felét. Ezért esett ez így rám.