A
Nemzeti Együttmüködési Alap-nak köszönhetően egyesületünk idén nagyobb összegű
támogatást kapott, melybol 3 szakmai programunk is magas színvonalon valósulhat
meg. Ebből az első az egyesületi mászótábor volt, melyet idén Erdély szikláinak
"felfedezésével" párosítottuk. Az eseményen végül sajnos csak 1
autónyi ember, azaz Páti, Tündi, Éva és Én tudtunk részt venni. Sajnálom, hogy
a teljes üzemanyagköltség visszatérítés és a szállások részleges visszatérítése
sem motiválta a csapatot. Talán majd jövőre... Nade lássuk mivel is telt a 4,5
napunk Erdélyben...
2016.06.30. Csütörtök
Kávézás és pakolás, majd 15:00-kor sikerül elstartolni Fehérvárról. A mai cél
Kolozsvár. (400 km) Az odavezető út szinte végig 2 sávos főút. Szóval elég
lassan haladunk. Ha jól emlékszem román idő szerint 11-kor vesszük át a
szállást a belvárosban, egy hangulatos magyarok által üzemeltetett hostelben (http://www.etnotour.ro/heltai_panzio).
Lefekvés előtt még sétálunk egyet a belvárosban és megiszunk egy jó sört a
kedvenc sörözőmben, a Klausen Pub-ban, ahol több mint 100 féle sörből
választhatunk. :)
2016.07.01. Péntek
A reggelit a szálláson fogyasztjuk el. Ez benne van a szállásdíjban, bár a
májkrémes kenyértől nem vagyok elájulva. :) Még egy gyors városnézés és indulás
Torockóra, hogy végre közelebbről is szemügyre vegyük Székelykő szikláit.
Székelykő egyedülállóan magaslik ki a tájból, mint egy "szigetet
formálva" 600 méterrel Torockó fele. A szektor kiválasztását hosszas
egyeztetések előzték meg a helyi falmesterrel, mivel a neten talált topo nem
túl sok infóval szolgál. (http://www.amunteanu.go.ro/escalada.html). A srác
javaslatára hallgatva a 2008-as szektort céloztuk meg. A 30 perces gyaloglásból
1,5 óra kaptatás lett a tűző napon. Először egy tisztást kereszteztünk, majd jött
az erdő, ahol elfogyott az "ösvény". Ezt csalános követte és a végére
kb 200 méter szint moréna. :) A szektor kb 100 méter szintre volt Székelykő
csúcsától, tehát 500 métert kellett caklatni a lehető legrosszabb terepen.
Ezekután kellett egy kis idő, mire rá tudtunk hangolódni a mászásra. Sajnos az
is kiderült, hogy a legszebb falrészt süti a nap és ebben a kánikulában
normális ember nem fog beszállni egy 30 méteres útba. Így végül egy 8-as útban
kötünk ki. Szép, technikás és hosszú mászás. Zia- és cipőfoltnak nyoma sincs a
falon. Úgy látszik nem sokan koptatják errefele a sziklákat. Mondjuk ilyen
feljövet után abszolút megértem. Az egyetlen dolog ami a szektor mellett szól,
hogy gyönyörű a kilátás. Végül délután 5 kor indulunk meg lefele. Ha lehet
ilyet mondani a lefele út még rosszabb, mint a felfele... Kimerülten és rommá
izzadva érünk a kocsihoz. Egy kis forrásnál frissítjuk fel magunkat. Szükség
van rá, mert ma még 200 km-ert kell utaznunk a Békás-szoroshoz. Útközben
Parajdon egy hangulatos étteremben állunk meg vacsizni. A kaja isteni finom és
olcsó! Nagyon ajánlom mindenkinek! (Telegdy étterem). A szállásra éjfél körül
érkezünk.
2016.07.02. Szombat
Hosszú pihi kellett az előző nap után. 9-kor ébredezik a csapat. Szállásunk
ablakán kitekintve a Nagy Cohárd sziklái tekintenek le ránk. A másik oldalon a
Posta fal kb. 100 méteres sima táblája köszönt. Gyönyörű látvány. Rögtön megjön
a kedvünk a mászáshoz, de előtte még leugrunk a Gyilkos-tóhoz egy kicsit
"turistáskodni". A Békás szorosban is rengeteg szektor van, de sajnos
közel sem annyi, mint amennyire lehetőség lenne. Illetve a szektorok kiépítettsége
is igen hiányos. Mi pl. a Súgó-szoros szikláit kerestük fel, ahol kb. 30 út
található, (4A-8C?-ig) de túlzás nélkül kijelenthetem, hogy 150 út is nyugodtan
lehetne. A meglevő utak kiépítettsége és minősége kifogástalan. Szerencsénkre
sikerült belebotlani az utak építőjébe is, aki a mászás végén egy kávéra és egy
dinnyére is meginvitált a hegyimentők faházába. 6 óra körül végzünk a Sugó-ban
és átmegyünk a szállás fölötti Posta falra, hogy az ottani mászásba is
belekóstoljunk. A falat a rejbung mászást kedvelők mekkájának is mondhatnánk.
Enyhén belefele dőlő tükörsima tábla, miniatűr fogáskészletek. 1-1 mászás után
jobbnak látjuk befejezni a napot. :) Vacsoránkat közvetlenül a Gyilkos-tó
feletti székely srácok által üzemeltetett étteremben fogyasztjuk el. Itt csak
grillezett ételek kaphatóak. Bátran mondhatom, hogy mindenki elégedett volt a
hellyel!
2016.07.03. Vasárnap
Reggel ismét nem lopjuk a napot sokáig. 8-kor kelés és pakolás, hogy minél
előbb az Egyeskő-höz érjünk. Balánbánya innen 65 km. Ez kb 1 óra kocsikázást
jelent szerpentinen. Balánbányán még egy kis boltozás és kávézás, majd
12:00-kor sikerül elindulni az Egyeskő-re. Egyeskő 1609 méterrel emelkedig a
tengerszint fölé. Közvetlenül a lábánál taláható egy menedékház, ahol a
vasárnap estét tölteni fogjuk. Szerencsénkre a csíki hegyimentők pont erre a
hétvégére szervezték a "Lonely rock" sziklamászó- és highline
fesztivált, így nem voltunk egyedül mikor 1,5 óra kaptatás után (a zuhogó
esőben) a menedékházhoz értünk. Néhány ismerős arcba is belefutottam. Gyuri
Kolozsvárról es Előd Csíkszeredából már péntek óta itt vannak. Az eső elállta
után pillanatok alatt megszárad a fal. Gyorsan meg is célozzuk az első tömböt.
Egy 30 méteres gyönyörűséget sikerül abszolválnom. Mászás közben azonban
ismét felhőbe burkolózik a hegy. Az utolsó métereknél már hideg szél és szitáló
eső nehezíti a mászásom. A sűrű felhőben nem látom a biztosító embert sem.
Igazi alpesi körülmények. Mentális training a javából. :) Sajnos kis időre
félbe kell szakítsuk a mászást ezen a tömbön. Egy aprócska 6 méteres sziklára
húzódunk le. Az itteni utak "tömörsége" nem igazán nyeri el a
tetszésem és szerencsére kis idő elteltével az idő ismét naposra fordul. Vissza
az első toronyhoz. A következő út egy 30 méteres repedés. A mászást egy
váratlan esemény szakítja félbe. Ádám egyszercsak egy tőlünk 50-70 méterre
nyugodtan cammogó barnamedvére hívja fel a figyelmet. Egy pillanatra mindenki
lefagy. A medve ránkpillant, egy darabig bámul, majd továbbáll. Szerencsére
Évának sikerult 2 képet is készíteni róla. :) Mindannyian nagyon örülünk a találkozónak
és annak, hogy ennyivel megúsztuk. :) Később a helyiektől megtudtuk, hogy
valoszínűleg egy 2 éves bocsot láttunk. Lassan közeledik a naplemente, melyet egy
kimagasló szikláról csodálunk. Egyszerűen nem tudok betelni a látvánnyal.
Gyönyörű a panoráma. Látni a Csíki-medencét, Csíkszeredát és Csíksomlyót, az
Öcsém-tetőt, a Nagyhagymást és a távolban a Békás-szoros szikláit. Már csak
ezért a látványért is bőven megéri ide feljönni, de a sziklák minősége is
nagyon nagyon jó! Kár, hogy kb. 80 méter magas tornyokon alig alig van
kiépített út. Reméljük ez idővel másképp lesz és az utak számát a sokszorosára
fogják növelni. Az estét a menedékház üzemeltetőivel mulatjuk át. A kellő
mennyiségű alkohol elfogyasztása után éjjelig tartó népdaléneklő verseny következik.
:) Nem is tudom voltam-e valaha olyan buliba, ahol a zenét nem egy magnó szolgáltatta,
hanem mi magunk.
2016.07.04. Hétfő
Felhős, nyirkos reggelre ébredünk. A hőmérő előző éjjel 9 fokot mutatott és
most sincs sokkal több. Sajnos el kell induljunk haza. Hosszú út áll előttünk
Székesfehérvárig. Lefele elég gyorsan haladunk. Fél óra alatt már az utolsó
tisztásnál vagyunk. Itt betárazunk szegfűgombával és pöfeteggel. A közeli
fenyvesben pedig korlátlan mennyisegű rókagomba és vargánya van. Fél óra alatt
le is szedjük a kivánt mennyiséget. :) Hazafele Csíkszeredán Éva édesapjánál a
kiadós reggeli megadja az energiát a 750 kmeres hazaúthoz. Szerencsére
"sima" utunk van. Ha jól emlékszem este 11-re, 11 óra vezetés után
Fehérváron vagyunk.
Összesen 1650 km-et tettünk meg és több hegyet is megmásztunk megtömött
hátizsákokkal. A sziklamászás kb pihenés volt ezek mellett. Az elmúlt 5 nap
sűrű és velős volt, de egy cseppet sem bántam meg. Remélem így vannak vele a
többiek is.
Köszönöm, hogy részt vehettem!
Uff!
Gabó