A
Nemzeti Együttmüködési Alap-nak köszönhetően egyesületünk idén nagyobb összegű
támogatást kapott, melybol 3 szakmai programunk is magas színvonalon valósulhat
meg. Ebből az első az egyesületi mászótábor volt, melyet idén Erdély szikláinak
"felfedezésével" párosítottuk. Az eseményen végül sajnos csak 1
autónyi ember, azaz Páti, Tündi, Éva és Én tudtunk részt venni. Sajnálom, hogy
a teljes üzemanyagköltség visszatérítés és a szállások részleges visszatérítése
sem motiválta a csapatot. Talán majd jövőre... Nade lássuk mivel is telt a 4,5
napunk Erdélyben...
2016.06.30. Csütörtök
Kávézás és pakolás, majd 15:00-kor sikerül elstartolni Fehérvárról. A mai cél Kolozsvár. (400 km) Az odavezető út szinte végig 2 sávos főút. Szóval elég lassan haladunk. Ha jól emlékszem román idő szerint 11-kor vesszük át a szállást a belvárosban, egy hangulatos magyarok által üzemeltetett hostelben (http://www.etnotour.ro/heltai_panzio). Lefekvés előtt még sétálunk egyet a belvárosban és megiszunk egy jó sört a kedvenc sörözőmben, a Klausen Pub-ban, ahol több mint 100 féle sörből választhatunk. :)
2016.07.01. Péntek
A reggelit a szálláson fogyasztjuk el. Ez benne van a szállásdíjban, bár a májkrémes kenyértől nem vagyok elájulva. :) Még egy gyors városnézés és indulás Torockóra, hogy végre közelebbről is szemügyre vegyük Székelykő szikláit. Székelykő egyedülállóan magaslik ki a tájból, mint egy "szigetet formálva" 600 méterrel Torockó fele. A szektor kiválasztását hosszas egyeztetések előzték meg a helyi falmesterrel, mivel a neten talált topo nem túl sok infóval szolgál. (http://www.amunteanu.go.ro/escalada.html). A srác javaslatára hallgatva a 2008-as szektort céloztuk meg. A 30 perces gyaloglásból 1,5 óra kaptatás lett a tűző napon. Először egy tisztást kereszteztünk, majd jött az erdő, ahol elfogyott az "ösvény". Ezt csalános követte és a végére kb 200 méter szint moréna. :) A szektor kb 100 méter szintre volt Székelykő csúcsától, tehát 500 métert kellett caklatni a lehető legrosszabb terepen. Ezekután kellett egy kis idő, mire rá tudtunk hangolódni a mászásra. Sajnos az is kiderült, hogy a legszebb falrészt süti a nap és ebben a kánikulában normális ember nem fog beszállni egy 30 méteres útba. Így végül egy 8-as útban kötünk ki. Szép, technikás és hosszú mászás. Zia- és cipőfoltnak nyoma sincs a falon. Úgy látszik nem sokan koptatják errefele a sziklákat. Mondjuk ilyen feljövet után abszolút megértem. Az egyetlen dolog ami a szektor mellett szól, hogy gyönyörű a kilátás. Végül délután 5 kor indulunk meg lefele. Ha lehet ilyet mondani a lefele út még rosszabb, mint a felfele... Kimerülten és rommá izzadva érünk a kocsihoz. Egy kis forrásnál frissítjuk fel magunkat. Szükség van rá, mert ma még 200 km-ert kell utaznunk a Békás-szoroshoz. Útközben Parajdon egy hangulatos étteremben állunk meg vacsizni. A kaja isteni finom és olcsó! Nagyon ajánlom mindenkinek! (Telegdy étterem). A szállásra éjfél körül érkezünk.
2016.07.02. Szombat
Hosszú pihi kellett az előző nap után. 9-kor ébredezik a csapat. Szállásunk ablakán kitekintve a Nagy Cohárd sziklái tekintenek le ránk. A másik oldalon a Posta fal kb. 100 méteres sima táblája köszönt. Gyönyörű látvány. Rögtön megjön a kedvünk a mászáshoz, de előtte még leugrunk a Gyilkos-tóhoz egy kicsit "turistáskodni". A Békás szorosban is rengeteg szektor van, de sajnos közel sem annyi, mint amennyire lehetőség lenne. Illetve a szektorok kiépítettsége is igen hiányos. Mi pl. a Súgó-szoros szikláit kerestük fel, ahol kb. 30 út található, (4A-8C?-ig) de túlzás nélkül kijelenthetem, hogy 150 út is nyugodtan lehetne. A meglevő utak kiépítettsége és minősége kifogástalan. Szerencsénkre sikerült belebotlani az utak építőjébe is, aki a mászás végén egy kávéra és egy dinnyére is meginvitált a hegyimentők faházába. 6 óra körül végzünk a Sugó-ban és átmegyünk a szállás fölötti Posta falra, hogy az ottani mászásba is belekóstoljunk. A falat a rejbung mászást kedvelők mekkájának is mondhatnánk. Enyhén belefele dőlő tükörsima tábla, miniatűr fogáskészletek. 1-1 mászás után jobbnak látjuk befejezni a napot. :) Vacsoránkat közvetlenül a Gyilkos-tó feletti székely srácok által üzemeltetett étteremben fogyasztjuk el. Itt csak grillezett ételek kaphatóak. Bátran mondhatom, hogy mindenki elégedett volt a hellyel!
2016.07.03. Vasárnap
Reggel ismét nem lopjuk a napot sokáig. 8-kor kelés és pakolás, hogy minél előbb az Egyeskő-höz érjünk. Balánbánya innen 65 km. Ez kb 1 óra kocsikázást jelent szerpentinen. Balánbányán még egy kis boltozás és kávézás, majd 12:00-kor sikerül elindulni az Egyeskő-re. Egyeskő 1609 méterrel emelkedig a tengerszint fölé. Közvetlenül a lábánál taláható egy menedékház, ahol a vasárnap estét tölteni fogjuk. Szerencsénkre a csíki hegyimentők pont erre a hétvégére szervezték a "Lonely rock" sziklamászó- és highline fesztivált, így nem voltunk egyedül mikor 1,5 óra kaptatás után (a zuhogó esőben) a menedékházhoz értünk. Néhány ismerős arcba is belefutottam. Gyuri Kolozsvárról es Előd Csíkszeredából már péntek óta itt vannak. Az eső elállta után pillanatok alatt megszárad a fal. Gyorsan meg is célozzuk az első tömböt. Egy 30 méteres gyönyörűséget sikerül abszolválnom. Mászás közben azonban ismét felhőbe burkolózik a hegy. Az utolsó métereknél már hideg szél és szitáló eső nehezíti a mászásom. A sűrű felhőben nem látom a biztosító embert sem. Igazi alpesi körülmények. Mentális training a javából. :) Sajnos kis időre félbe kell szakítsuk a mászást ezen a tömbön. Egy aprócska 6 méteres sziklára húzódunk le. Az itteni utak "tömörsége" nem igazán nyeri el a tetszésem és szerencsére kis idő elteltével az idő ismét naposra fordul. Vissza az első toronyhoz. A következő út egy 30 méteres repedés. A mászást egy váratlan esemény szakítja félbe. Ádám egyszercsak egy tőlünk 50-70 méterre nyugodtan cammogó barnamedvére hívja fel a figyelmet. Egy pillanatra mindenki lefagy. A medve ránkpillant, egy darabig bámul, majd továbbáll. Szerencsére Évának sikerult 2 képet is készíteni róla. :) Mindannyian nagyon örülünk a találkozónak és annak, hogy ennyivel megúsztuk. :) Később a helyiektől megtudtuk, hogy valoszínűleg egy 2 éves bocsot láttunk. Lassan közeledik a naplemente, melyet egy kimagasló szikláról csodálunk. Egyszerűen nem tudok betelni a látvánnyal. Gyönyörű a panoráma. Látni a Csíki-medencét, Csíkszeredát és Csíksomlyót, az Öcsém-tetőt, a Nagyhagymást és a távolban a Békás-szoros szikláit. Már csak ezért a látványért is bőven megéri ide feljönni, de a sziklák minősége is nagyon nagyon jó! Kár, hogy kb. 80 méter magas tornyokon alig alig van kiépített út. Reméljük ez idővel másképp lesz és az utak számát a sokszorosára fogják növelni. Az estét a menedékház üzemeltetőivel mulatjuk át. A kellő mennyiségű alkohol elfogyasztása után éjjelig tartó népdaléneklő verseny következik. :) Nem is tudom voltam-e valaha olyan buliba, ahol a zenét nem egy magnó szolgáltatta, hanem mi magunk.
2016.07.04. Hétfő
Felhős, nyirkos reggelre ébredünk. A hőmérő előző éjjel 9 fokot mutatott és most sincs sokkal több. Sajnos el kell induljunk haza. Hosszú út áll előttünk Székesfehérvárig. Lefele elég gyorsan haladunk. Fél óra alatt már az utolsó tisztásnál vagyunk. Itt betárazunk szegfűgombával és pöfeteggel. A közeli fenyvesben pedig korlátlan mennyisegű rókagomba és vargánya van. Fél óra alatt le is szedjük a kivánt mennyiséget. :) Hazafele Csíkszeredán Éva édesapjánál a kiadós reggeli megadja az energiát a 750 kmeres hazaúthoz. Szerencsére "sima" utunk van. Ha jól emlékszem este 11-re, 11 óra vezetés után Fehérváron vagyunk.
Összesen 1650 km-et tettünk meg és több hegyet is megmásztunk megtömött hátizsákokkal. A sziklamászás kb pihenés volt ezek mellett. Az elmúlt 5 nap sűrű és velős volt, de egy cseppet sem bántam meg. Remélem így vannak vele a többiek is.
Köszönöm, hogy részt vehettem!
Uff!
Gabó
2016.06.30. Csütörtök
Kávézás és pakolás, majd 15:00-kor sikerül elstartolni Fehérvárról. A mai cél Kolozsvár. (400 km) Az odavezető út szinte végig 2 sávos főút. Szóval elég lassan haladunk. Ha jól emlékszem román idő szerint 11-kor vesszük át a szállást a belvárosban, egy hangulatos magyarok által üzemeltetett hostelben (http://www.etnotour.ro/heltai_panzio). Lefekvés előtt még sétálunk egyet a belvárosban és megiszunk egy jó sört a kedvenc sörözőmben, a Klausen Pub-ban, ahol több mint 100 féle sörből választhatunk. :)
2016.07.01. Péntek
A reggelit a szálláson fogyasztjuk el. Ez benne van a szállásdíjban, bár a májkrémes kenyértől nem vagyok elájulva. :) Még egy gyors városnézés és indulás Torockóra, hogy végre közelebbről is szemügyre vegyük Székelykő szikláit. Székelykő egyedülállóan magaslik ki a tájból, mint egy "szigetet formálva" 600 méterrel Torockó fele. A szektor kiválasztását hosszas egyeztetések előzték meg a helyi falmesterrel, mivel a neten talált topo nem túl sok infóval szolgál. (http://www.amunteanu.go.ro/escalada.html). A srác javaslatára hallgatva a 2008-as szektort céloztuk meg. A 30 perces gyaloglásból 1,5 óra kaptatás lett a tűző napon. Először egy tisztást kereszteztünk, majd jött az erdő, ahol elfogyott az "ösvény". Ezt csalános követte és a végére kb 200 méter szint moréna. :) A szektor kb 100 méter szintre volt Székelykő csúcsától, tehát 500 métert kellett caklatni a lehető legrosszabb terepen. Ezekután kellett egy kis idő, mire rá tudtunk hangolódni a mászásra. Sajnos az is kiderült, hogy a legszebb falrészt süti a nap és ebben a kánikulában normális ember nem fog beszállni egy 30 méteres útba. Így végül egy 8-as útban kötünk ki. Szép, technikás és hosszú mászás. Zia- és cipőfoltnak nyoma sincs a falon. Úgy látszik nem sokan koptatják errefele a sziklákat. Mondjuk ilyen feljövet után abszolút megértem. Az egyetlen dolog ami a szektor mellett szól, hogy gyönyörű a kilátás. Végül délután 5 kor indulunk meg lefele. Ha lehet ilyet mondani a lefele út még rosszabb, mint a felfele... Kimerülten és rommá izzadva érünk a kocsihoz. Egy kis forrásnál frissítjuk fel magunkat. Szükség van rá, mert ma még 200 km-ert kell utaznunk a Békás-szoroshoz. Útközben Parajdon egy hangulatos étteremben állunk meg vacsizni. A kaja isteni finom és olcsó! Nagyon ajánlom mindenkinek! (Telegdy étterem). A szállásra éjfél körül érkezünk.
2016.07.02. Szombat
Hosszú pihi kellett az előző nap után. 9-kor ébredezik a csapat. Szállásunk ablakán kitekintve a Nagy Cohárd sziklái tekintenek le ránk. A másik oldalon a Posta fal kb. 100 méteres sima táblája köszönt. Gyönyörű látvány. Rögtön megjön a kedvünk a mászáshoz, de előtte még leugrunk a Gyilkos-tóhoz egy kicsit "turistáskodni". A Békás szorosban is rengeteg szektor van, de sajnos közel sem annyi, mint amennyire lehetőség lenne. Illetve a szektorok kiépítettsége is igen hiányos. Mi pl. a Súgó-szoros szikláit kerestük fel, ahol kb. 30 út található, (4A-8C?-ig) de túlzás nélkül kijelenthetem, hogy 150 út is nyugodtan lehetne. A meglevő utak kiépítettsége és minősége kifogástalan. Szerencsénkre sikerült belebotlani az utak építőjébe is, aki a mászás végén egy kávéra és egy dinnyére is meginvitált a hegyimentők faházába. 6 óra körül végzünk a Sugó-ban és átmegyünk a szállás fölötti Posta falra, hogy az ottani mászásba is belekóstoljunk. A falat a rejbung mászást kedvelők mekkájának is mondhatnánk. Enyhén belefele dőlő tükörsima tábla, miniatűr fogáskészletek. 1-1 mászás után jobbnak látjuk befejezni a napot. :) Vacsoránkat közvetlenül a Gyilkos-tó feletti székely srácok által üzemeltetett étteremben fogyasztjuk el. Itt csak grillezett ételek kaphatóak. Bátran mondhatom, hogy mindenki elégedett volt a hellyel!
2016.07.03. Vasárnap
Reggel ismét nem lopjuk a napot sokáig. 8-kor kelés és pakolás, hogy minél előbb az Egyeskő-höz érjünk. Balánbánya innen 65 km. Ez kb 1 óra kocsikázást jelent szerpentinen. Balánbányán még egy kis boltozás és kávézás, majd 12:00-kor sikerül elindulni az Egyeskő-re. Egyeskő 1609 méterrel emelkedig a tengerszint fölé. Közvetlenül a lábánál taláható egy menedékház, ahol a vasárnap estét tölteni fogjuk. Szerencsénkre a csíki hegyimentők pont erre a hétvégére szervezték a "Lonely rock" sziklamászó- és highline fesztivált, így nem voltunk egyedül mikor 1,5 óra kaptatás után (a zuhogó esőben) a menedékházhoz értünk. Néhány ismerős arcba is belefutottam. Gyuri Kolozsvárról es Előd Csíkszeredából már péntek óta itt vannak. Az eső elállta után pillanatok alatt megszárad a fal. Gyorsan meg is célozzuk az első tömböt. Egy 30 méteres gyönyörűséget sikerül abszolválnom. Mászás közben azonban ismét felhőbe burkolózik a hegy. Az utolsó métereknél már hideg szél és szitáló eső nehezíti a mászásom. A sűrű felhőben nem látom a biztosító embert sem. Igazi alpesi körülmények. Mentális training a javából. :) Sajnos kis időre félbe kell szakítsuk a mászást ezen a tömbön. Egy aprócska 6 méteres sziklára húzódunk le. Az itteni utak "tömörsége" nem igazán nyeri el a tetszésem és szerencsére kis idő elteltével az idő ismét naposra fordul. Vissza az első toronyhoz. A következő út egy 30 méteres repedés. A mászást egy váratlan esemény szakítja félbe. Ádám egyszercsak egy tőlünk 50-70 méterre nyugodtan cammogó barnamedvére hívja fel a figyelmet. Egy pillanatra mindenki lefagy. A medve ránkpillant, egy darabig bámul, majd továbbáll. Szerencsére Évának sikerult 2 képet is készíteni róla. :) Mindannyian nagyon örülünk a találkozónak és annak, hogy ennyivel megúsztuk. :) Később a helyiektől megtudtuk, hogy valoszínűleg egy 2 éves bocsot láttunk. Lassan közeledik a naplemente, melyet egy kimagasló szikláról csodálunk. Egyszerűen nem tudok betelni a látvánnyal. Gyönyörű a panoráma. Látni a Csíki-medencét, Csíkszeredát és Csíksomlyót, az Öcsém-tetőt, a Nagyhagymást és a távolban a Békás-szoros szikláit. Már csak ezért a látványért is bőven megéri ide feljönni, de a sziklák minősége is nagyon nagyon jó! Kár, hogy kb. 80 méter magas tornyokon alig alig van kiépített út. Reméljük ez idővel másképp lesz és az utak számát a sokszorosára fogják növelni. Az estét a menedékház üzemeltetőivel mulatjuk át. A kellő mennyiségű alkohol elfogyasztása után éjjelig tartó népdaléneklő verseny következik. :) Nem is tudom voltam-e valaha olyan buliba, ahol a zenét nem egy magnó szolgáltatta, hanem mi magunk.
2016.07.04. Hétfő
Felhős, nyirkos reggelre ébredünk. A hőmérő előző éjjel 9 fokot mutatott és most sincs sokkal több. Sajnos el kell induljunk haza. Hosszú út áll előttünk Székesfehérvárig. Lefele elég gyorsan haladunk. Fél óra alatt már az utolsó tisztásnál vagyunk. Itt betárazunk szegfűgombával és pöfeteggel. A közeli fenyvesben pedig korlátlan mennyisegű rókagomba és vargánya van. Fél óra alatt le is szedjük a kivánt mennyiséget. :) Hazafele Csíkszeredán Éva édesapjánál a kiadós reggeli megadja az energiát a 750 kmeres hazaúthoz. Szerencsére "sima" utunk van. Ha jól emlékszem este 11-re, 11 óra vezetés után Fehérváron vagyunk.
Összesen 1650 km-et tettünk meg és több hegyet is megmásztunk megtömött hátizsákokkal. A sziklamászás kb pihenés volt ezek mellett. Az elmúlt 5 nap sűrű és velős volt, de egy cseppet sem bántam meg. Remélem így vannak vele a többiek is.
Köszönöm, hogy részt vehettem!
Uff!
Gabó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése