Reggel kényelmesbe voltunk... bőséges reggeli, kávé, tea, majd olyan dél körül értünk a falhoz, majd egyből a márciusba vizesedés miatt nem megmászott utamat (Gorenjski - 7a) tudtam le másodjára, mint ahogy ezt Geri és Olivér is tette. Majd a birkózó (7a+) következett, amit Geri még aznap, Olivér másnap tudott le...én sajnos nem tudtam pihenni, mivel a sérült ujjamat nem nyomta a nagy fogás, igy ezt kihagytam. Nap végén még a Rodeo (7a) átmozgása volt porondon... de megmászás csak másnap következett.
Bobi megmászta a Flash Dance-t (7c), Vera egy 7c+ nehézségű (JSFK) utat abszolvált... Ezekután a Samsara-t (8a) projektelték, ami Bobinak ment is egy beleüléssel. Gyurca az Albanski-t ostromolta, de végül nem sikerült megmásznia, ahogy Ferinek a Popaj-t sem,bár nagyon közel volt hozzá...a tetejéből esett ki sajnos.
Hétfőn pihenőnapot tartott a brigád egyik fele. Feri és Gyurca a házban maradtak...aludtak, napoztak, stb.
Márk és én elindultunk Trieste-be hogy felfedezzük az olasz kisvárost. Eddig soha nem voltam még "digóföldön". Lenéztünk a tengerhez...szeretem ezt az érzést amikor egy tenger partján állok. Sós levegő, sirályok, hajók... szerencsésnek mondhatom magam hogy idén már harmadjára nézhettem végig a viz felületén, egészen a horizontig.
Ezután ettünk egy igazi olasz pizzát, majd a főtéren ittunk egy fantasztikus kávét. Életem legfinomabb koffeines itala volt... nem is értettem hogy mi is az valójában. 2,5 euro nem kevés érte, de elmondhatom hogy megérte.
Hazafele bevásároltunk még a koperi Lidlben, majd a bekötőúttól átvettem az autót, Márk pedig futni kezdett. 7,5 km a táv, de 90% ban emelkedik, és nem is akárhogyan... ki is volt eléggé mire visszaérkezett.
A többiek ezalatt bőszen másztak... és este 10 körül érkeztek haza...
Márk a következő két napban nagyon jó próbákat dobott egy "kan-áthajlásos" 8b/+ra, de sajnos a megmászás elmaradt. Ellenben szinte az út minden mozdulatát lencsevégre kaptam....
Másnap ismét mindenki a sziklákhoz indult... Én a lenti szektorban néztem ki egy nehezebb utat (Runo 7b+), de sajnos több próba után sem sikerült megmászni...nehéz még ez a fokozat egyelőre. Össze van rakva, remélem felerősödök rá őszre. Próbáltam még a Jumbo-t is, de a kunszt nem adta, így végül ezt is őszre halasztottam.
Szerdán délután 6 körül (de lehet hogy később) indultunk hazafelé. Az út sima volt... egészen Budaörsig, ahol az autóból furcsa kereplő hang jött ki, és mintha a kerék folyamatosan fékeződne... Lassan begurultunk a benzinkútra, ahová Bobi anyukája jött értünk, majd hazadobott minket. Valószínűleg kerékcsapágy a dolgok okozója...
KÖSZÖNJÜK Bobi anuykája!!!!!
Igy végül hajnal egyre értem haza. Nagyon jó kis trip volt, egy nagyon jó társasággal. Új embereket ismerhettem meg közelebbről... Remélem sok ilyen túrában lesz még részem!!
A trip zenéje:
Chill time
:)
Márk 1
Márk 2.
Trieste1
Trieste 2.
Gyurca is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése