Egy hét eseményei...

Vasárnap már leléptem melóból 4 órakor, hogy minnél hamarabb Miskolcon lehessek és tervezzük a másnapi mászást. Az idő nem fogadott kegyébe minket... az este folyamán ömlött az eső, de reggel ennek ellenére elindultunk... jól is tettük. Mászóidő volt a javából.
Máté, Gyökér és én ugyanazokat az utakat másztuk, ki több ki kevesebb sikerrel vette az akadályokat. Gyönyörű hely Dédes, de nagyon kemény az út odáig...de MEGÉRI!!!!!
Az utak hosszúak és velősek... Nagy megmászások nem voltak, nem is szaporitom tovább a szót..

Máté action

Fidi action

Szerdán egy átmulatott éjszaka után csörgött a telefonom... Máté volt:
-10 kor Hámor?
-Lehet erre nemet mondani?! - megyek!
Lacit felvettem és útnak indultunk... Az eső esni kezdett, de nem számitott az áthajló falak alatt... 2-3 utat másztunk, aztán végül a kiszálló fogások vizesek lettek... nem láttam értelmét OS mászni az utakat... para lett volna. Ekkor eszembe jutott hogy ott a factory, ha már úgyis bejöttem Miskolcra, akkor csapassuk ott.
Egyből rámentünk a legnagyobb áthajlásra, plafonnal együtt... nagyon jó volt... Azt kell megtanulnom hogyan pakoljam a lábamat a plafonba... nem sok rutinom van ebben...sebaj...majd egyszer ...
Bobby is a teremben volt mint mindig. Beszédbe elegyettem vele, és valahogy (nem is értem hogy :D) szóba jött a hétvége, hogy ki mit csinál. Mondta hogy mennek Turniskára, és hogy lenne e kedvem velük menni... a választ le sem irom, mindenki tudja mit kell ilyenkor mondani...
Megbeszéltük, hogy pénteken este elmegyünk, hogy a miénk legyen az egész szombat...

Factory 1.

Factory 2.

Így is lett. 6 kor bementem a terembe. Csináltunk indulás előtt egy pár jóga gyakorlatot, és kipróbáltam a kettlebell-t. Nagyon kemény sport, vagyis inkább testedzési módszer... Gyors zuhany, aztán indulás...
Zoli, Emma (Zoli felesége), és gyerekük a 3 éves Örs társaságában startoltunk Diósgyőrből. Szinte egyből odataláltunk térkép segitségével. Kallerünk nem volt, de biztam Bobbyban... Pár infót szerzett Zengő Márktól, aki gyakran látogatja a helyet.
Este 10 re értünk a parkolóba... Emma és örs a kocsiban, mi pedig a szabad ég alatt hajtottuk álomra a fejünket... Mielőtt elaludtunk volna egy hatalmas varangy ugrált át rajtunk... elég ijesztő volt az 1 kilo körüli hüllő.
Reggel 6kor keltünk, gyors kaja, pakolás, és 7kor elindultunk az egy óra hosszas kaptatóra. Nagyon durva volt a menetelés... Én úgy lőném be az út nehézségét, mintha felmennénk 3x kis-geribe... 8 kor már a falnál voltunk, és indult is a csapatás... könnyű utakkal kezdtünk, majd egyre nehezebbek következtek...
A táj gyönyörű... hatalmas szikla tornyok nőnek az ég felé, amerre a szem ellát.
Délután 2 kor álltunk meg enni pár falatot, majd megnéztünk egy két kötélhosszas őrületet, melyet a fal alján lévő irás alapján 7- -ra értékeltek... az első kötélhossz olyan 20 méter lehetett... itt tényleg nem volt para, max a köztestáv miatt aggódhattunk egy kicsit (4 akasztás). A második kötélhossz valami eszméletlen volt... Zoli keményen küzdött az úttal, de lenyomta, majd felbiztositott engem... Gyönyörködtünk pár percet, majd ment az ereszkedés... kis kaja megint, aztán rövidebb utak után néztünk. Zoli nyomott egy 8- OS, én A0-val oldottam meg... nagyon bitang fogások voltak a kunsztban... Gyors pakolás, aztán indulás a közeli hegyi tóhoz, ahol úszás után hazafele vettük az irányt.

Összességében nagyon jól éreztem magam, és örültem hogy megismerhettem ezt a nagyszerű családot... remélem lesz még alkalmam velük mászni...