2011. szeptember 25., vasárnap

Újra itthon a német külképviselet

Már hetek óta tervben volt, hogy Barni barátom hazalátogat Mo-ra egy "hosszabb" (1,5 hét) időre. Péntek délben jött a telefon, hogy átlépte a határt és jött is a kérdés: "Holnap hova megyünk mászni?" Arra gondoltam, hogy a mostanában általunk sokat látogatott, festői szépségű Kő-árokba kellene menni. Nem kellett sokat győzködnöm Barnit, gyorsan Áment mondott az ötletre.

Másnap reggel Tündivel kiegészülve indultunk útnak Csesznek felé. Tündi útközben Dudar előtt kiugrott a kocsiból, hogy a hátralevő távot futással tegye meg. Ezúton is gratula a teljesítményért! Mi Barnival maradtunk a kényelmesebb autós megoldásnál..:) A sziklákhoz érve kellemes hűvös levegő és napsütés fogadott. Gyorsan bemelegítettünk és jöhetett is az első út. A szokásos 7-al kezdtük, amit Barni könnyedén on-sight mászott. Ezután Én másztam a ballra mellette levő 7+-os utat, majd Barni a 4 bagatelt. Ügyesen megoldotta a kunsztot, de sajnos egybe nem lett meg az út. Sebaj nem projektelni jött haza haladunk is tovább... Időközben Tündi is befut és ő is sorra mássza az utakat...

Gondolkodom-gondolkodom mit is kellene mászni. Ekkor beugrik! Zöld hullám! Ááá igen! Ezt még sosem másztam és ahogy elnézem még a kiépítettsége is rendben van. (Ha jól emlékszem végig nittekkel biztosított.) Belemegyek és a nehézkes beszállás után viszonylag simán átmászom a középső falrészt. Tetején egy ismerős táblával találkozom. ( A jobb oldalát tavaly több ízben is másztam.) Akasztok rázok, majd próbálok tovább haladni. Próbálom balról, próbálom jobbról, de sehogy sem adja. Ami különösen zavar, hogy nem látom a biztosító partnerem, csak annyit hallok, hogy folyamatosan beszélget Barnival. Sikerül egy idétlen pózba beszorulnom amiben kb. 1,5 percet töltök abban a hitben, hogy innen se előre se hátra. Hála istennek még is csak volt előre és nagy nehezen sikerül lestandolnom. Nagy kő esik le a szívemről és már lefele menet eldöntöm, hogy még ma megmászom.

Barni is szemet vet az útra, most ő következik. A beszállásnál Ő is elidőz egy pár percet mire megtalálja a számára megfelelő bétát, de végül összerakja. Jön a 2. akasztás ez sima, kis rázás majd (A következő események kb. 10 másodperc alatt zajlott le!) jönNE a 3. Azonban ekkor egy szokatlan csörömpölés zaja töri meg a mászás ritmusát. Barni lenéz én fel és rémülten látjuk hogy a 2. nitt szépen le esik a tőcsavarról és köztessel együtt az első nittben landol. Barni pont az áthajlásban van egy jónak nem nevezhető fogáson szanaszét pukkanva. Rám néz és azt mondja ugrik. Én megijedek és kérlelem ne tegye, mert nyilván való, hogy földig esik! A következő pillanatban már jön lefelé én még egy utolsót rántok a kötélen! Barni segge a föld felett 10 cm-el az enyém 1,5-el. Hirtelen megfagy a levegő. Gyorsan kikötözzük magunkat, majd hálát adunk istennek, hogy ennyivel megúsztuk.

Miután mindketten megnyugodtunk, Barni arra az elhatározásra jut, hogy a tőle ballra levő 8-os úton kerüli ki az alsó részt, majd a 3. akasztástól folytatja az utat. Sajnos itt sem megy minden simán. Egy fejnyi nagyságú követ ránt le, hála istennek itt sem történik baj, egy szép zakót leszámítva. Végül csak feljut a standig, kiszereli a közteseket, majd lefele jövet a kiesett nittet egy kötéllel köti a tőcsavarhoz. ( Az anyát nem találtuk meg!) Ezután Tündi és Én is másszuk toprope az utat, majd egy hosszabb pihenőt tartunk.

Pihi után átmegyünk a Bal oldali szektorba, ahol egy gyönyörű 7-est mászunk mind hárman. Később egy kb 5ös bevágáson viszem fel a kötelet, hogy hozzáférjek egy számomra teljesen új falfelülethez. Egy eddig teljesen szűz gyönyörű kompakt reibung tábla. Sikerül standot építenem és toprope ezt is mindhárman átmásszuk. Közösen azt a döntést hozzuk, hogy kb 6os nehézségű lehet. Ezzel az úttal és sok-sok tanulsággal zárjuk a mászást. Összepakolunk, visszajövünk fehérvárra, ahol éjjelig sörözünk...

Nem tudom, mi is lenne a megfelelő végszó. Ezt a részt inkább meghagynám Barninak, hisz Ő is része volt ennek a "kalandnak"!

Uff! Gabó

ui: Sajnos képek ismét nem készültek, mert nem találtam sehol a fényképezőm. A jó hír viszont, hogy előkerült!:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése