Hétvégi összefoglaló

Így készült:



Lui az Őrült ló mászása közben:



Egy kis erdő:




Péntek este kissé szomorkodva vettem tudomásul, hogy szombaton ismét Shunt barátommal leszek kénytelen mászni. Egy váratlan telefonhívástól azonban pillanatok alatt jobb kedvem lett. Lui volt a vonal másik végén, és Kő-árokba invitált egy kis nittelésre és mászásra. Nem kellett kétszer mondania...:)

Szombat:

11:00-kor az árokba érkezve gyönyörű napsütés és néma csend fogadott. Gyors egyeztetés Luival: "Mindjárt ott vagyunk az SZHSK-s csapattal, addig esetleg szerelj be a nittelni kívánt útba." Nem pöcsölök, öltözködés, pakolás, majd irány a fal teteje. Az utacska felett egyetlen fa árválkodik, az sem túl bizalomgerjesztő, de Nekem elég...:) Le ereszkedek és alaposan kipucolom az alatta elterülő meredek gazos részt. Miután ez megvan jöhet a bemászás shuntel és a leendő nittek bejelölése. Időközben befut Lui is egy szép létszámú (kb 20-30 fő) csapattal. Megmutatom neki az utat, majd hátramegy és beszerel jó néhány útba az SZHSK-s csapat részére. Addig is, hogy ne unatkozzak berakom a kötelem a Frankeinstenbe és a jobbra mellette levő könnyebb útba. Egyiket sem másztam még. Ideje megismerkedni velük. Mindkettőt viszonylag könnyen átmozgom, bár a frankeinstein kiszállását jó néhány beleülés árán.

Lui visszatér kezdőthet a nittelés... Ő is átmozogja az utat és megbeszéljük a nittek végleges helyét. Pár percel később már bent is a 2 pontos láncos stand és sorra lefelé a nittek is. Nittelés után mindketten megmásszuk és olyan 6-6+ körüli nehézségűre értékeljük. Összesen 4 nitt + stand. Hossza kb 15 méter és az Őrült Ló nevet kapta.

Később egy másik új projekt bemászása történik. A neve: Káosz Amígosz a nehézsége pedig 7-. Helyileg a brekekétől balra lévő áthajlások sorozatán egyenesen fel. Lui, mint szerző elsőként megmássza, majd Én is sikerrel veszem az akadályokat. Ez után még a jobb oldalon mászunk egy szép 6+os repedést, amit már csak a pakolás és indulás követ, hisz időközben ránk sötétedett.

Egy igazán szép napot zártam, élveztem Lui és az SZHSK-s csapat társaságát, a szép időt és környezetet.

Vasárnap:

Bandy haverommal reggel 9:00-kor találkoztunk a pályaudvaron. Kocsi híján kénytelenek voltunk tömegközlekedéssel lemenni Gesztesre, de ez minket nem rettent el egy kicsit sem. Az idő ma is hibátlan és mindketten a természetbe vágyunk. Kőhányástól gyalog folytatjuk az utunkat. 1 óra múlva már a Gesztesi kocsma espressojat kortyolgatjuk és a fallal szemezünk.

Bandy ma nem érzi a mászást így kénytelen vagyok egyedül veretni az utakat. Ma nem vagyok véresszájú, a nap mottója 1 szó: TRAD! Ez mostanában egyre többet van jelen mászásaimba, és egyre inkább kezdek beleszerelmesedni. A Zinne falnál kezdem egy 6os úttal, majd a Matematika környékén mászom a Simulóst és még két utat tőle ballra, majd a Kubut is sikeresen mászom ebben a stílusban.

Később átmegyünk a Bánya falra, bízván du. már csak oda süt a nap, de 2 órakor még szigorúan árnyékba burkolózva találjuk. Egy percig sem szomorkodom, elpakolom az ékeket és pár percel később már a Tojás fal alatt sompolygok, mígnem megakad a szemem a Bomeráng nevezetű 8- os reibungos őrületen. Emlékszem, hogy 1 vagy 2 évvel ezelőtt több ízben is próbálkoztam a megmászással, de nem vagyok biztos abban, hogy egyben sikerült-e. Hát itt az ideje pontot tenni az ügy végére... Az út 1 nittből + standból áll. Az akasztásom kb 4-5 méteren lehet a stand pedig 9-10 méteren. Annyiban hasonlít a többi tojásfalon levő hasonló kiépítettségű útra, hogy ott van a nitt ahol lennie kell. Szóval az út valahogy így néz ki: Könnyű-nehéz-könnyű. Emlékeimbe még él, hogy a legutóbbi próbánál még az az egy nitt is mozgott, de akasztáshoz érve megnyugodva tapasztalom, hogy időközben meghúzták a csavart. Sajnos első kísérletre rögtön lukra futok... Rögtön le is esik honnan jött a név, bomeráng. Na, de nem adom fel, összerakom a középső őrületet és újra nekifutok. Még 2 alkalommal visszadob starthelyzetbe az út, de végül csak feljutok egyben rajta. Nagy az öröm végre ez is meg van.

Bandyval felmegyünk a fal tetejére és ezúton világosba is meggyőződünk a tényről, hogy sem Tata sem pedig Környe nem látható innen. (Köszi a Tardosi halakat Bandesz!:) Végezetül a Torrente nevet viselő másik reibungos úttal zárjuk a napot és haza felé vesszük az irányt.Egy átszállással, viszonylag hamar haza is érünk. (16:00-17:30)

Azt hiszem ennyi lett volna...

Uff!