Kezdődött az egész azzal, hogy még Fidiék szinte alig értek haza Kotecnikről, én meg Olaszországból, mikor már nekem szegezték a kérdést: "miiihhhh Kotcnik, miihhh?"
Lehet erre nemet mondani? Pláne mióta nyáron belebuzultam a helybe. Osztottam, szoroztam
és arra jutottam, hogy még talan van esélyem kisírni a nagy hajrá előtt a főnökömtől két
szabadnapot. Meg is adta! Hála az égnek, mert isteni élményekkel gazdagodtam a hétvégén. Az indulás előtti napokban az időjárásra való tekintettel nem Kotecniket, hanem Ospt céloztuk meg, mondván verjen inkabb szet minket a nap így november vége felé...
Nos a melóbol elszabadulva, már már rohanva Pest felé vettem az irányt, hogy jól lekessem
a déliben a csatlakozást. Sebaj,még igy éjjel érkezve is tárt karokkal várt Fidi és lakótársa Szabi.
Náluk este még beszélgetés, laza veretés (whisky), viszonylag korán fekvés, majd másnap mégkorábbi kelés. Jóformán még magamról se tudtam, mikor már úton voltunk Gabó felé.
Ő se húzta sokáig a bepakolást, 6 kötül már rajta voltunk a pályán. Az utunk 5 óra volt oda,
kényelmesbe, nem kapkodva.
11körül már a falnál voltunk. Szétfolytam a fal alatt, hatalmas nagy, rengeteg úttal. Ez volt az első látogatásom ide, de korántsem az utolsó!
Itthon hosszabbnak, ott rovidebbnek mondott 20-25 méteres utakat másztunk. Az időt tényleg eltaláltuk, rövidujjus, megsülős időnk volt. Nem másztunk nehezeket, 6a-6b kötülieket összesen háromat. (srácok nálatok a kaller, ha úgy van egészítsétek már ki a nevekkel,mert én elfelejtettem)
Ezen a nap a második út tetszett a legjobban. Az út harmadik harmadánál egy 4-5 m-es cseppkőlefolyáson ment fel. Első ízben másztam ilyen képződményt. Rabul is ejtett, úgyérzem előszeretettel fogok mászni a jövőben ilyesmiket. Itt a mászóélményt nagyban fokozza az, hogy kitett a hely. A fenti szektor tövéből pedig meseszép kilátás nyílik Osp falujára.
Laza kedvhozó elsőnapi mászásunk nem nyújtottuk el, hiszen azért az utazás is elfárasztott minket, nameg vártuk még két társunk, Barnit és kedvesét, Katát. Ők Németországból utaztak eme csodás helyre, de egy kis kommunikációs malőrnek köszönhetően délután 2 magasságában Misja Pecről (gyakorlatilag a szomszédból) telefonaltak, hogy megérkeztek, de mi hol is vagyunk. Elmondtuk, hogy hol is valójában, de nem jöttek át, maradtak, csak a mászás végén találkoztunk a fal alatt. Szinkronban voltunk, hiszen mikor mar indultunk fel hozzájuk, jöttek is szembe velünk. A találkozás örömére, nameg Kata névnapjára kortyoltunk is rögvest egy kis pálinkát. Kis beszélgetés és séta után megcéloztuk a szálláshelyünket (ezúton köszönet a tippért Kovács Tamásnak), ami nem is volt oly messze az ostromolandó falunktól.
Este 6ra már komfortosan a kandalló tüzénél tömtük a búránkat oly módon, mint akik sosem láttak még ételt. Az este többi része beszelgetéssel, élménybeszámolókkal telt, aztán mindenki lepihent.
Viszonylag korai kelést követően egész hamar sikerült magunk haptákba vágni és elindulni újra Osp sziklái felé. Kata nem tartott velünk, Ő túl volt a héten két hegymászáson, azt pihente ki, meg beszerezte a vacsorára szánt marhapörkölt alapanyagait.
A négy fiú, Barni, Gabó, Fidi és én pedig már kora délelőtt a fal alatt toporogtunk, de korántsem mi voltunk az elsők! Utánnunk érkezett a nagyja...sajnos ez rá is tette a bélyegtét a szombati napra. Legalábbis nálam. Egymás szájába mászott a rengeteg parti. Sosem láttam még ennyi embert a fal alatt. Nade sebaj, törtünk magunknak utat. Gabó és Barni az előző napi cseppköves gyönyörűséget büntette, Fidivel egy lazább, de annál hússzaggatóbb utat ostromoltunk. Utánna megvárva Gabóékat áthúzódtunk egy akkor még kevésbé forgalmas szektorba. Aztán az is hipp hopp telelett. Itt egy, ha jól emlékszem 6b+ -t neztünk ki Fidorral, Barniék mellettünk közvetlen egy ugyan eme nehézségi kategóriába sorolt megint csak cseppköves szépséget. A miénk kissé tardos fless volt, ezekkel a nagy tört kövekkel. Fidinek beleüléssel, nekem beleeséssel sikeült túlesni rajta. Az esés az én hibám, türelmetlen és meggondolatlan voltam. Nekem bejött az út, Fidinek annál kevésbé. Gabó megszenvedett a cseppkövessel, de mentégére váljék, hogy irdatlan rosszul volt, elkapta vmi nyavaja. Vagy a -6ban való biciklizés mégse tesz jót? :P ezúton is üzenem neked testvérem, hogy februárban makkegészségesen szeretnélek látni!!! Barni belenézett, ha jól emlékszem egy 7a+ -ba. Igen kemény volt, csak vért izzadva sikerült felmennie rajta.
Nos mivel itt is beállt a zsufi, hiszen még ez is a kitett napsütötte részen volt, úgy döntöttünk, hogy lemegyünk a lentebbi szektorokba, hátha kevesebben vannak. Aztán igen. VALAMIVEL kevesebben voltak, de még így is a másik holmiját kerülgetve kellett közlekednünk.
Lent megtaláltunk egy 7a-t. Nekem tetszett, fincsi eleje, közepe volt, de utánnna kezdődött a kálvária. Öt méter olyan szakasz, mivel se Gabó se Fidi és én se tudtunk mit kezdeni. Csak A0-val tudtam átvekengeni magam rajta. De a kiszalloja meseszep. Nem kényelmes ugyan de nekem tetszik. Már eme út miatt is megéri majd visszatérnem.
Ekkor Barni levált rólunk, mert Katávalmentek a tengerpartra. Szóval egy paartiba maradtunk hárman. Az előző út mellett választottunk egyet. A fokozatára nem emlékszem, 6b körüli lehetett. Szép volt ez is, megérte belemenni. Kissé komótossá és kényelmessé váltunk már, uh befejeztük aznapra a mászást. Igaz én még beakartam szallni egy gyönyörű bevágásba, de pont rajta kempeltek a helyi rasztak. Nem vártuk meg a végét, mert már lassan sötétedés előtt álltunk, és még felakartunk menni a misjai falhoz.
Végül így is tettünk. De mien jól! Sikerült elkapni, ahogy egy tag laza könnyedséggel kimászott egy 8b+ ! Száj tátva maradt...talan majd 10-15 ev mulva nekünk is közünk lehet ilyenhez. Ez a falrész gyönyörű, csak mi még sztem igen kevesek vagyunk oda. Nagy csodálkozások után megindultunk a szállásra.
Kata és Barni már serénykedtek a konyhában. Ezúton is köszönném meg nekik a fenséges vacsorát. Amíg készült a marhapörkölt addig beszélgetéssel, sörözéssel múlattuk az időt. Vacsora után is sztorizgattunk,majd megallapodtunk, hogy marad Osp harmadik napra is, majd nyugovóra tértünk.
Másnap ismételt korán kelés, az előző naphoz képest vmivel lassúbb összeszedelőzködés után megindultunk a falhoz. Gabó rábeszélt egy 5 kötélhosszas 6b+ -ra (3 -6b+ -6b+ -6b+ -6b+). Fidiék egy 6c-t néztek ki maguknak a lenti szektorba.
A fal tövében elváltunk, majd megindultam Gabóval a 110 méteres őrölet felé. Mivel árnyékban volt, nem gondoltam volna, hogy majd sorakozni kell a beszállásért. De csak azért,mert egy másik útnak is az első hossza megegyezett a miénkkel. Hála égnek mindenki azt mászta, utánnunk nem szálltak be. Akkor nem értettük még, hogy miért mindenki azony nyomul. Aztán a második kötélhossz után leesett a tantusz. Ekkora gennyes bevágást...pedig én szeretem az ilyesmit, de ez készrerakott. Rám esett volna az a hossz, de az út legaljan kiestem belőle, még az első köztes előtt. Már egy áthajlóval kezdett. Aztán Gabó hősiesen teljesítette azt a hosszt. Utánna kínkeservesen is de megcsináltam én is. Lényegében ez volt a legnehezebb hossz sztem. Na meg a legcsúnyább is! Utánna örömmászás következett, mindenféle formákkal, bevágás, repkó, áthajló. Egy izgalmas áthajlót ém kaptam úgy 80 méteren. Hatalmas élmény volt mászni. Eddigi legklasszabb mászós élményem.
Túltéve magunk az öt hosszon, éppen csúcscsokit majszolva nyugalomba ültünk a sziklafal tetején, mikor vonyítások közepedte felénk rohan egy őz, nyakáról meg egy kutya fityeg. Követte egy ember is, aki annyit kérdezett tőlünk, hogy van e még lent valaki. Mondtuk, hogy nincs, erre elővette maroklőfegyverét és tőlünk 4 méterre fejbelőtte az állatot. Ilyet én még nem láttam, de nem is akarok soha.
Gyorsnak nem mondható, de kalandos leereszkedést követően a parkolóban találkoztunk Fidiékkel. Lebüntették a 6c-t!!! Kis élménybeszámoló után indultunk is haza. 9körül már Fehérváron voltunk.
Összességében igen jó hétvégénk volt, annál is jobb idővel. Megbeszéltük, hogy februárban jövünk is vissza, hiszen szemeltünk ki áldozatokat! Az ezévi utölsó köves élményem nagyszerűen sikeredett. Köszönöm srácok!
üdv, mate
Képek:
Lehet erre nemet mondani? Pláne mióta nyáron belebuzultam a helybe. Osztottam, szoroztam
és arra jutottam, hogy még talan van esélyem kisírni a nagy hajrá előtt a főnökömtől két
szabadnapot. Meg is adta! Hála az égnek, mert isteni élményekkel gazdagodtam a hétvégén. Az indulás előtti napokban az időjárásra való tekintettel nem Kotecniket, hanem Ospt céloztuk meg, mondván verjen inkabb szet minket a nap így november vége felé...
Nos a melóbol elszabadulva, már már rohanva Pest felé vettem az irányt, hogy jól lekessem
a déliben a csatlakozást. Sebaj,még igy éjjel érkezve is tárt karokkal várt Fidi és lakótársa Szabi.
Náluk este még beszélgetés, laza veretés (whisky), viszonylag korán fekvés, majd másnap mégkorábbi kelés. Jóformán még magamról se tudtam, mikor már úton voltunk Gabó felé.
Ő se húzta sokáig a bepakolást, 6 kötül már rajta voltunk a pályán. Az utunk 5 óra volt oda,
kényelmesbe, nem kapkodva.
11körül már a falnál voltunk. Szétfolytam a fal alatt, hatalmas nagy, rengeteg úttal. Ez volt az első látogatásom ide, de korántsem az utolsó!
Itthon hosszabbnak, ott rovidebbnek mondott 20-25 méteres utakat másztunk. Az időt tényleg eltaláltuk, rövidujjus, megsülős időnk volt. Nem másztunk nehezeket, 6a-6b kötülieket összesen háromat. (srácok nálatok a kaller, ha úgy van egészítsétek már ki a nevekkel,mert én elfelejtettem)
Ezen a nap a második út tetszett a legjobban. Az út harmadik harmadánál egy 4-5 m-es cseppkőlefolyáson ment fel. Első ízben másztam ilyen képződményt. Rabul is ejtett, úgyérzem előszeretettel fogok mászni a jövőben ilyesmiket. Itt a mászóélményt nagyban fokozza az, hogy kitett a hely. A fenti szektor tövéből pedig meseszép kilátás nyílik Osp falujára.
Laza kedvhozó elsőnapi mászásunk nem nyújtottuk el, hiszen azért az utazás is elfárasztott minket, nameg vártuk még két társunk, Barnit és kedvesét, Katát. Ők Németországból utaztak eme csodás helyre, de egy kis kommunikációs malőrnek köszönhetően délután 2 magasságában Misja Pecről (gyakorlatilag a szomszédból) telefonaltak, hogy megérkeztek, de mi hol is vagyunk. Elmondtuk, hogy hol is valójában, de nem jöttek át, maradtak, csak a mászás végén találkoztunk a fal alatt. Szinkronban voltunk, hiszen mikor mar indultunk fel hozzájuk, jöttek is szembe velünk. A találkozás örömére, nameg Kata névnapjára kortyoltunk is rögvest egy kis pálinkát. Kis beszélgetés és séta után megcéloztuk a szálláshelyünket (ezúton köszönet a tippért Kovács Tamásnak), ami nem is volt oly messze az ostromolandó falunktól.
Este 6ra már komfortosan a kandalló tüzénél tömtük a búránkat oly módon, mint akik sosem láttak még ételt. Az este többi része beszelgetéssel, élménybeszámolókkal telt, aztán mindenki lepihent.
Viszonylag korai kelést követően egész hamar sikerült magunk haptákba vágni és elindulni újra Osp sziklái felé. Kata nem tartott velünk, Ő túl volt a héten két hegymászáson, azt pihente ki, meg beszerezte a vacsorára szánt marhapörkölt alapanyagait.
A négy fiú, Barni, Gabó, Fidi és én pedig már kora délelőtt a fal alatt toporogtunk, de korántsem mi voltunk az elsők! Utánnunk érkezett a nagyja...sajnos ez rá is tette a bélyegtét a szombati napra. Legalábbis nálam. Egymás szájába mászott a rengeteg parti. Sosem láttam még ennyi embert a fal alatt. Nade sebaj, törtünk magunknak utat. Gabó és Barni az előző napi cseppköves gyönyörűséget büntette, Fidivel egy lazább, de annál hússzaggatóbb utat ostromoltunk. Utánna megvárva Gabóékat áthúzódtunk egy akkor még kevésbé forgalmas szektorba. Aztán az is hipp hopp telelett. Itt egy, ha jól emlékszem 6b+ -t neztünk ki Fidorral, Barniék mellettünk közvetlen egy ugyan eme nehézségi kategóriába sorolt megint csak cseppköves szépséget. A miénk kissé tardos fless volt, ezekkel a nagy tört kövekkel. Fidinek beleüléssel, nekem beleeséssel sikeült túlesni rajta. Az esés az én hibám, türelmetlen és meggondolatlan voltam. Nekem bejött az út, Fidinek annál kevésbé. Gabó megszenvedett a cseppkövessel, de mentégére váljék, hogy irdatlan rosszul volt, elkapta vmi nyavaja. Vagy a -6ban való biciklizés mégse tesz jót? :P ezúton is üzenem neked testvérem, hogy februárban makkegészségesen szeretnélek látni!!! Barni belenézett, ha jól emlékszem egy 7a+ -ba. Igen kemény volt, csak vért izzadva sikerült felmennie rajta.
Nos mivel itt is beállt a zsufi, hiszen még ez is a kitett napsütötte részen volt, úgy döntöttünk, hogy lemegyünk a lentebbi szektorokba, hátha kevesebben vannak. Aztán igen. VALAMIVEL kevesebben voltak, de még így is a másik holmiját kerülgetve kellett közlekednünk.
Lent megtaláltunk egy 7a-t. Nekem tetszett, fincsi eleje, közepe volt, de utánnna kezdődött a kálvária. Öt méter olyan szakasz, mivel se Gabó se Fidi és én se tudtunk mit kezdeni. Csak A0-val tudtam átvekengeni magam rajta. De a kiszalloja meseszep. Nem kényelmes ugyan de nekem tetszik. Már eme út miatt is megéri majd visszatérnem.
Ekkor Barni levált rólunk, mert Katávalmentek a tengerpartra. Szóval egy paartiba maradtunk hárman. Az előző út mellett választottunk egyet. A fokozatára nem emlékszem, 6b körüli lehetett. Szép volt ez is, megérte belemenni. Kissé komótossá és kényelmessé váltunk már, uh befejeztük aznapra a mászást. Igaz én még beakartam szallni egy gyönyörű bevágásba, de pont rajta kempeltek a helyi rasztak. Nem vártuk meg a végét, mert már lassan sötétedés előtt álltunk, és még felakartunk menni a misjai falhoz.
Végül így is tettünk. De mien jól! Sikerült elkapni, ahogy egy tag laza könnyedséggel kimászott egy 8b+ ! Száj tátva maradt...talan majd 10-15 ev mulva nekünk is közünk lehet ilyenhez. Ez a falrész gyönyörű, csak mi még sztem igen kevesek vagyunk oda. Nagy csodálkozások után megindultunk a szállásra.
Kata és Barni már serénykedtek a konyhában. Ezúton is köszönném meg nekik a fenséges vacsorát. Amíg készült a marhapörkölt addig beszélgetéssel, sörözéssel múlattuk az időt. Vacsora után is sztorizgattunk,majd megallapodtunk, hogy marad Osp harmadik napra is, majd nyugovóra tértünk.
Másnap ismételt korán kelés, az előző naphoz képest vmivel lassúbb összeszedelőzködés után megindultunk a falhoz. Gabó rábeszélt egy 5 kötélhosszas 6b+ -ra (3 -6b+ -6b+ -6b+ -6b+). Fidiék egy 6c-t néztek ki maguknak a lenti szektorba.
A fal tövében elváltunk, majd megindultam Gabóval a 110 méteres őrölet felé. Mivel árnyékban volt, nem gondoltam volna, hogy majd sorakozni kell a beszállásért. De csak azért,mert egy másik útnak is az első hossza megegyezett a miénkkel. Hála égnek mindenki azt mászta, utánnunk nem szálltak be. Akkor nem értettük még, hogy miért mindenki azony nyomul. Aztán a második kötélhossz után leesett a tantusz. Ekkora gennyes bevágást...pedig én szeretem az ilyesmit, de ez készrerakott. Rám esett volna az a hossz, de az út legaljan kiestem belőle, még az első köztes előtt. Már egy áthajlóval kezdett. Aztán Gabó hősiesen teljesítette azt a hosszt. Utánna kínkeservesen is de megcsináltam én is. Lényegében ez volt a legnehezebb hossz sztem. Na meg a legcsúnyább is! Utánna örömmászás következett, mindenféle formákkal, bevágás, repkó, áthajló. Egy izgalmas áthajlót ém kaptam úgy 80 méteren. Hatalmas élmény volt mászni. Eddigi legklasszabb mászós élményem.
Túltéve magunk az öt hosszon, éppen csúcscsokit majszolva nyugalomba ültünk a sziklafal tetején, mikor vonyítások közepedte felénk rohan egy őz, nyakáról meg egy kutya fityeg. Követte egy ember is, aki annyit kérdezett tőlünk, hogy van e még lent valaki. Mondtuk, hogy nincs, erre elővette maroklőfegyverét és tőlünk 4 méterre fejbelőtte az állatot. Ilyet én még nem láttam, de nem is akarok soha.
Gyorsnak nem mondható, de kalandos leereszkedést követően a parkolóban találkoztunk Fidiékkel. Lebüntették a 6c-t!!! Kis élménybeszámoló után indultunk is haza. 9körül már Fehérváron voltunk.
Összességében igen jó hétvégénk volt, annál is jobb idővel. Megbeszéltük, hogy februárban jövünk is vissza, hiszen szemeltünk ki áldozatokat! Az ezévi utölsó köves élményem nagyszerűen sikeredett. Köszönöm srácok!
üdv, mate
Képek:
Mikulásba :)
Máté a pihenőben
Gabó
Cseppkő 1
Cseppkő2.
Fidi
Barni 6c
Madárka
The wall
5 kötélhosszas őrületben
Headpoint & beer
fasza kis bejegyzéssel debütáltál Máté... grat :)
VálaszTörlés