Szombaton Évivel karöltve a nyakunkba vettük a Velencei hg. egy részét. A -9 fok és a süvítő szél ellenére nem hátráltunk meg és feltérképeztük a Pákozd felett elhelyezkedő ingóköveket és környéküket. A túra hossza kb. 3 óra volt... Sajnos vadakat nem láttunk, csak a nyomaikat, de az élmény fantasztikus volt...
Íme néhány kép:
Az első kőnél:
Évi a másodiknál:
Évi a kupac tetején:
Szélviharban:
Vasárnapra egy dögölj meg túrát terveztem. Így is lett. Korai kelést követően a 9:00-ás busszal döcögtem Kőhányás felé. 10:00-kor már a templomnál állok startra készen. A cél Csókakő, a vértesen át. Már az első 10 perc után egy kb. 5 fős muflon csapatot van szerencsém közelről szemügyre venni. Persze mire előhalászom a fényképezőm, szépen odébb állnak. Folytatom utam elég kényelmes tempóban egészen az Oroszlánkő barlangig. Itt megnézem a szemközti dombtetőn elhelyezkedő várromot is és egy rövid pihenést és út elemzést követően folytatom az utam. Itt szembesülök azzal a ténnyel is, hogy ha nem kezdem el kapkodni a lábam, akkor bizony csúnyán rám fog sötétedni az erdőben. Hát elkezdtem kapkodni és fénysebességgel haladtam jelzésről jelzésre... Utam során láttam rókákat, őzeket és szinte testközelből 2 szarvast is. A fénysebesség hasznomra vált és sikerült még világosban Csókakőre érnem. Itt egyenesen Gildohoz megyek, és a cserépkályha melegénél fogyasztom el a jól megérdemelt teámat. Összegzem a napot... kb:35 km 6 óra alatt... A térdeim sajnos most is megérezték a távot, de remélem holnapra már kutya bajuk... :)
Íme néhány kép:
Úton:
Oroszlánkő barlang:
Kilátás a barlang tetejéről:
A mészárszék:
Szarvas gida:
Csomópont:
Gildo-cserépkályhája
Gabó voltam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése