Csütörtökön Gergőnél aludtam Miskolcon, mivel péntekre mászóka volt tervezve.
3 személyre szólt a túra, de sajnos Máténak közbeszólt a munka... Az osztrák határ mellé szállitottak halat, igy péntek reggel ketten indultunk útnak Sólyomkőre...
Az idő tökéletes volt, zavartalan napsütés, szélcsend, 16 celsius.
Tavaly voltam itt úgyanigy áprilisban, de akkor egyetlen utat sem tudtunk mászni. mivel mikor felértünk, akkora hó esett, hogy látni sem lehetett, igy a tokaji picékben töltöttük el a nap hátralevő részét.
Most viszont minden tökéletes... a mászandó utak listáját Bendegúz elmondta...
Először ismerkedtem a kővel a Moha és Páfrányban (5+). Majd egy hosszabb útban indultam el 6+ért. Az első akasztás 2 méteren volt... a következő 12 méteren. Ez a fal még árnyékos volt, igy sikerült belefagynom a kisebb peremekbe...
A következő a variációk egy operációra...rövid bulderes út...miniatűr fogásokkal és rejbungokkal... Másztunk még pár utat, amelyeknek sajnos most kaller nélkül nem tudom a nevüket... de lényeg hogy OS élmények sorozata volt... a tervezett utak közül egyre sem mentem rá, mivel meglepő módon hamar a sütőlap érzése ért el...nem tudtam fogni egyszerűen.
Az új python nagyon jól teljesitett...bár szoknom kell még... Lényeg a lényeg, hogy nagyon jó napot zártunk. Legközelebb nem kell ennyi "könnyű" utat mászni, mert a bőr az drága és fogy... jobban mint a nap.
Fidi voltam
üdv
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése