Hétvégi Tardos és Várgesztes

Szombat reggel hármasban (Évi, Ádám, Én) indultunk Tardosra, hogy másszunk egy kellemeset. Viszonylag késői indulással 12:00-kor értünk a bányába, ahol csak 4 ember lézengett. Nem sokat teketóriáztunk, gyorsan nekiláttunk a mászásnak. Nyomtam a szokásos bemelegítőket... Moha+Zergevadász, amíg Éva és Ádám a napos falon másztak 2-2 utat. Ezután megpróbáltam a Takonykórt összerakni felsővel... Hellyel közzel sikerült is. Évi és Ádám is egybe mássza felsővel a Sörhast, majd a Solymást is. Én nyomok egy Aranykórt végül egy Csigabigát és egy Csigavadászt. Időközben szépen megtelik a katlan és a falakon pókhálóként csüngenek a kötelek. Szerencsére mindenki tiszteletben tartja a többi mászót és a tömeg ellenére viszonylag csönd van. :) Mindannyian elégedetten indultunk haza. A hűvös levegő és a kipihentség meghozta a gyümölcsét... :) Jóóóó volt!!!! Hazafelé kőhányásnál elbúcsúztam a többiektől és Várgesztes felé vettem az irányt, (gyalog) ahol az éjszakát a Tojás fal feletti kilátón (Zsignom-kő) töltöttem. 

Ádám csapatja a napos falon

Toprope rajolás a Takonykórban

Évi és a Sörhas 1

Évi és a Sörhas2

Ádám és a Solymász

 Vasárnap reggel 7-kor ébredtem kellemesen kipihenve, nyugodt éjszakát nyugtázva. A levegő még igencsak hűvös volt, így nem kapkodtam el az összepakolást. Lassan előbújt a nap és már nem kellett nagy kabátban rendezkednem. Elfeküdtem a szivacsomon és elolvastam néhány fejezetet a Fehér felhők útján című remek könyvből. Lassan befutottak a kollégák a parkolóba. (Éva, Andris, Bölény, Ádám, Norbi) Lementem én is, hogy ott köszöntsem őket, majd együtt újra fel a sziklákhoz, ahol egy gyors körbevezetés után a Kristály-fal alatt telepedtünk le. Percekkel később már be is szőttük a falat, ami az idő előrehaladtával csak tetőzött. Volt, hogy 6-8 útban csüngtek a köteleink egyszerre. Időközben Tündi, Levi és Gyuszkó is befutott, hogy még "teljesebb" legyen a csapat. Majdnem mindenki 10 db utat mászott, ami szerintem nem rossz teljesítmény. Napnyugtával  mi is befejeztük a mászást és egy süti kávé kombó után haza felé vettük az irányt. Ezt a napot is nagyon élveztem és minden percét imádtam. Ismét jó volt Veletek srácok...

Uff!
Gabó

És akkor beszéljenek a képek:

Andris a Kalcitosban

Bölény és Éva

Bölény Rambóba

Topppon

Éetkép

Patyonkin

Szinkronban másztunk

Levi pity-puttyol

Az a bizonyos kőrözött

Pókháló

Levi 2

Kotta-man

Bölény a Pszihében

Éva csapatja

Tündi és Éva

Arco II.

Tudom,hogy lassan egy fél éve nem jelentkeztem,de el voltam foglalva a kis tervem kivitelezésével,másodszor meg nem volt net.
A tervem a következő volt,minél több utat a 7c s skálához közel mászni,hiszen jövőre szeretnék 8a. Elég jól haladok,hiszen ez évben másztam: 5db 7b t,egy O.S,egy sec go,4db 7b+ t,egy sec go,és 1db 7c t,7.re. Ezek közül 6 német országi,4 viszont ,,külföldi" trófea.
Sec go 7b La Miracle Ötztal ból,és O.S. 7b Bernardi(kb 7a/a+) Garda tó környékéről, Comano ból.
És itt kanyarodok vissza a címhez,hiszen Arco.
Uwe val a haza út előtt terveztünk egy 3 napos mászást,Franken vagy Arco? Németországban esőt mondott,délen max szerdáig,így maradt Arco.
4-5 órát utazni szakadó esőben,háááááttt..... Az ember besavanyodik. Szerencsénkre ismertem egy barlangot,30m, ahol lehet esőben is mászni. Itt táboroztunk este.

 Átmozogtunk egy 7a+ t a barlangba,majd este fejlámpával egy 7b+ t.
Csütörtök kelés,kaja híján elmentünk egy hotelbe reggelizni,7 eur per fő. Szó szerint szarásig ettük magunkat,majd irány vissza a 7b+.
Gyors bemelegítés egy 6b n,aminek az lett a vége,h be sem melegedtünk. Így ellőttem a 3. próbámat a ? es útra. Aminek a neve ? és 7b+. 4.re meglett,majd Uwe ismételt,majd barlang,Uwe itt is aratott,majd pizza a főtéren,Arcoba. Sör és pihi. Annyira szétestünk e nap,hogy Massone vergődés volt csak.
Péntek reggel kelés Massone mellett

,majd reggeli 3 hagyma,szalonna,sajt 8 tojás, rá fekete tea és pálinka. Jó későn kezdtünk mászni,hiszen a nap már hevített a szektorokban.

 Gyors bemelegítés 7a Aladin. Uwe O.S. én leflesseltem. nem volt nehéz hiszen áthajlás és 15 m. Majd mászik O.S. egy 7b+ t Duracell,én meg beleolvadok az útba. Nem lesz meg,de le sem szarom,hiszen annyira hevít a 35 fok,hogy hülye aki itt mászik.Megjegyezném,van pár hülye. Szerencsére találunk egy észak keleti falat a kalaúzban. Nagy választék van nem déli falon mászni Arco környékén. 2. Nem is értem,na de mindegy.
Kocsiba be,irány Comano.

 Isten hozott az Alpokban!!!! Gyönyörű fal,peremekkel,nem csepkövek és jobbnál jobb reibungok. Kissé áthajlik 2-5 fok,18m ben van max 2 m. Na itt senki nincs. Tökéletes vadkemping hely,mászó hely. Kis szektor,de 8b ig van minden.

 a nehezebb 7b a sárga csík felett megy,a könnyebb attól balra eggyel.

Itt mászom az O.S.  Bernardi 7b t,majd egy másikat 3.ra,L' Aderena,amit elég jól leflessel Uwe,majd egy két fisfos még levezetésnek. És go haza.
Most szombat van éppen írok és pakolok,hiszen megyek még hazább 2 hétre,ebből 2nap mászás  kis Geriben,nem voltam még,és utána pihi.

Németországi kalandozások I.

Jelentem július elsején megkezdődött németországi száműzetésem, bár ezt nyilván sokan tudjátok. Bejegyzésemben igyekszem összefoglalni az elmúlt bő két hónap mászással kapcsolatos eseményeit. Mikor megtudtam, hogy hova jövök először megijedtem, tekintve hogy Németország északi részéről csak a nagy alföldek és mély-földek jutottak eszembe, maga lett volna a rémálom... :) szerencsére nem így történt, történik sőt... Na de, hogy hol is vagyok, Hannovertől délre egy kis városba Hildesheimban székelek, csendes, nyugodt olyan éppen optimális, 100km-en belül kb 6000 mászható út 3 féle kőzettel, mondhatni elegendő 2 évre..
Az első hónap viszonylag eseménytelenül zajlott, egyszer voltam Hannoverben az Escalodrom nevű boulder terembe, nem titkolt szándékom volt emberekkel ismerkedni, akik ismerik a helyi köveket, illetve felmérni, hogy milyen lehetőségek vannak. A terem maga nagyon tetszett, rengeteg izgalmas és fantázia dús út a kezdőtől a profiig mindenki megtalálja a számítását. Az, hogy miért nem egyből a hildesheim-i terembe mentem egyszerű oka volt, augusztus közepén nyitott a nyári karbantartás miatt. Az első adandó alkalommal el is mentem, pár napba beletelt míg megtaláltam pontosan hol van és hogyan lehet bejutni, de megoldódott:) A terem maga nem túl nagy, de nem is zsúfolt így edzeni illetve rossz idő esetén mászni tökéletes. A helyi mászók nagyon közvetlenek és barátságosak, gyorsan befogadtak és már az első mászás után elhívtak az egyik közeli mászóhelyre.

2 kocsival indultunk 8-an a kb 40km -re lévő Ith-hegységbe. Maga a hegy hosszan nyúlik el Hildesheimtól nyugatra megítélésem szerintem egy öreg mészkő-hegység lehet. 10-12 nagyobb területi egységre lehetne osztani mászás szempontjából, egy-egy egység körülbelül 10-12 hámor-örvény-kő méretű spotból áll egyszóval képzeljünk el egy akkora területet, ahol bő 120 hámori szikla fal van, nem kevés.. Ith hegységen kívűl van még néhány hasonló méretű nagyobb hegy-hegység nyugatra főleg mészkő, délen 60m-es gránit falak, 20m-es homok kövek.
Visszakanyarodva a mészkövekhez, a falak körülbelül 12-20m magasak, egyáltalán nem kitettek, tekintve, hogy a többsége az erdő közepén van. Nincsenek szétmászva, néhol murvás, poros, sisak kötelező mert vannak nem túl kompakt táblák, ahol pereghet a kavics. Sokféle mészkövön másztam már, de két egyformát még nem találtam, valahogy így volt ezzel is. Szokatlan volt, néhol poros, kicsit más fogású mint a megszokott, talán azért is mert eltelt 2 hónap szikla nélkül, de ennek ellenére viszonylag gyorsan alkalmazkodtam. A mászóstílusról: Amikor megérkeztünk a falhoz meglepődve tapasztaltam, hogy mindenki szedi elő a kutyaverő hexeket meg az ék sorokat, frendeket hát nem nyugtatott meg.. végig nézve a falakon megértettem a miértjét, finoman szólva nincsenek a falak szétlőve, ráadásul a többségét a 70es években nyitották és a számozáson nem sokat módosítottak. Azóta innen onnan ki-ki törtek fogások, valószínűleg ez is az oka, hogy néhol 5+ért is pittyputtyolni derekasan, persze ez nem baj inkább legyenek az utak alul számozva mint felül. 6+ felet már egészen jól vannak nittelve , ami kb annyit jelent, hogy ahova kell, jó pár 7 körüli útba a 6-os runoutok egyáltalán nincsenek biztosítva, így nem ritka a 7-8+ m runout. Ezeken a szakaszokon általában ékelnek, de tekintve, hogy soha nem másztam ékekkel, így én nem erőltettem a dolgot, de muszáj leszek megtanulni a technikáját mert beleszaladtam egy-két veszett dologba. 20m-es 6os út volt benne 3nitt meg két párkány, nem egy életbiztosítás :D
Kint létem során kétszer voltam Ith-be mászni az utak hasonló stílusúak, nem túl zsúfoltak összességében tetszenek, persze egyik hely sem veri Hámor vagy Fehér-kő szépségét, de van még bőven idő szép helyeket felfedezni, terv az sok van....

Végezetül pedig, tegnap este az egyik helyi mászó akivel megismerkedtem, meghívott a családjához vacsorázni, majd utána Hannoverbe vettük az irányt a boulder terembe. Talán néhány sort megér a történet. Hannoverben gyakorlatilag ez az egy terem van, valószínűleg ezért is volt annyi ember lent. Hihetetlen, hogy mennyi ember mászik ebben a régióban  4-70évesig gyakorlatilag minden korosztály megtalálható.
Néhány kép:

Tömören összefoglalva ez a jelenlegi mászóhelyzet 1300km-re Miskolctól. Rengeteg felfedezni való van...
14.-én hazatérek röpke két hétvége erejéig, azt nem ígérem, hogy a dunántúli csapattal találkozok, de az szinte biztos, hogy visszatérek Hámorba úgyhogy lehet csatlakozni!

Kő-árok és egy másnapos Tardos :)

Szombaton reggel az eredeti terv szerint Kő-árok felé vettük az irányt. A kocsiban Gergő, Ádám és Én. Cseszneken még lecsúszik egy kávé, majd irány az árok. 11-körül érkezünk a falhoz, ahol szokás szerint egy lélek sincs. Az ösvénytől balra levő utakat célozzuk meg. Gergő és Ádám is megnézi az Őrült lovat, majd én a Mirage-t mászom. Sajnos elsőre nem jön össze, de a 3 próba már sikeres. Gergő is rámegy 2 szer toprope és mindketten egyetértően konstatáljuk, hogy gyönyörű utacska volt. Később Gergő és Ádám mászik még egy könnyebb utat a fal bal oldalán, majd a bükkfa alatt telepszünk le. Miután kibeszélgettük magunkat, megnéztem az If-et. Elég gyászos produkciót mutatok be. Igaz még sosem másztam, de többet vártam volna magamtól. Elég sok mozdulat hiányzik és egyenlőre nem látom át mit és hogyan kell csinálni. Azért a standot sikerül megakasztanom, így az aznapi célt teljesítettem… J Ádámék még másznak egy levezetőt, majd irány fehérvár, ahol a gyerekkori barátaim egy kellemes hajnalig húzódó kertipartyval várnak.

Másnap reggel 8-kor zombiba ébredek a telken. Gyors összepakolást és a romok eltüntetését követően, indulunk is haza, ahol Évi, Manó és Ádám már vár. Irány Tardos…

A kocsiban megpróbálok még pihenni kicsit, kisebb nagyobb sikerrel… A sorompóhoz érve hamar észrevesszük, hogy ma csúnya tömeggel kell majd szembenéznünk. A falhoz érve ez ismét tudatosodik bennünk. Időközben a bölénycsalád is befut, így együttesen vonulunk a hátsó falakhoz. Itt sorra másszuk az utakat. Mindenki mászik mindent, miközben a nagyfalnál egyre csak hízik a tömeg. J A nap vége fele mi is lemegyünk, hogy másszunk itt is néhányat. Én is sikeresen lefárasztom magam a nagyfalon, majd 16:30 magasságában megindulunk a halashoz, ahol mindenki elfogyasztja a jól megérdemelt vacsoráját. 18:30-ra érkeztünk fehérvárra és 21:00 magasságában már ágyban is voltam.

Uff!

Gergő ismerkedik az Őrült Lóval 6/6+

Továbbra is....

Ádám is vágtázott egyet

Szép kis peremke a kiszállás előtt

"Szerintetek el kellene mennem lábmodellnek?"

Én és a Mirage, (jobbsarokban a kép értékét megnövelendő lábfej)

Mirage- közel a kiszállás

Tardos-hátsó fal

Szinkronba pihi :)

Manó és Kis-bölény

5 nap a Gerecsében

A csapat + Gabi és Bölény

Sátracskám

Regina,Emma,Kisbölény

Gergő a teknőben

Bölény a teknőben

Regina a teknőben

Életkép

Gabival már Raxon megszületett a gondolat, hogy még szeptember első hetébe eltölthetnénk egy pár napot Tardoson és Kis geriben. Ebből végül 5 nap véresszájú csapatás lett…

Az egész kedden este kezdődött, mikor meglátogattuk Attit és Andit pákozdi otthonukba ahol kellemes italozás mellett megosztották velünk az utazás során szerzett tapasztalataikat és egy premier előtti vetítés szerencsés résztvevői is lehettünk.(Zimbabve video)

Másnap délelőtt kis fehérvári kitérővel Kis geri felé vettük az irányt. Itt mindig akad projekt számunkra. Én a metamorfózist Gabi a Küklopszot, Terit és Cara-t nézte ki magának. Érkezésünkkor a Geri-gang 4 tagján kívül senki sincs a bányában. Kis bemelegítés után én bele is megyek a Metába. (Toprope.) Miután a geri-gang megosztja velem a tuti betákat, már szépen kikristályosodik előttem az út, csak a kulcs mozdulattal nem megyek semmire. Gabi eközben beszerel a Küklopszba, és első próbára kis híján meg is mássza. A nap további felében még 2 szer átmozgom a metát, Gabi a küklopszot vereti, de megmászás nem születik. Nem mohóskodunk, tudjuk, hogy van még 4 nap hátra. Az éjszakát a malom völgyben töltjük, ahol az állatvilág cseppet sem alszik. Gabinak csúnyán meggyűlik a baja a rókákkal, akikkel szó szerint ökölharcot vív és az aznapi csatát meg is nyeri. Én az eszeveszett madárhangoktól nem tudok aludni, de végül csak átvészeljük az éjszakát.

Másnap korán kelünk, de annál komótosabban készülődünk. Nem sietünk sehova, kb 11-kor megyünk fel a Tardosi falhoz. Az itteni projekt nekem a Sabotage, Gabinak pedig a Zergevadász. Mohán melegítünk, majd nyomok egy egy zergét, de közben már a sabotage-val szemezem. Legutóbb csak egy hajszál választott el a megmászástól (Eszméletlen hangzavar.), és érzem, hogy most minden mellettem van. Csend, kellemes idő, jó erőnlét. Rámegyek, de az első próba balul sül el. Sajnos kiesem az ugrásból. Gondolkodom és még precizebbre finomítom a mozdulatot. A következőt már nem véthetem el, túl sokat kivesz… Gabi eközben a Zergevadászt tolja, de sajnos nincs ott fejben. A kunszt alól esik ki. L A következő próbám már sikeres, maximális a koncentráció és az ugrás is beakad. A többi rész még tartogat izgalmakat, de tudom, hogy nem hibázhatom. Szerencsére nem is hibázom. J Gabi több próbát is dob a zergére, de sajnos nem akad be. A nap végén úgy dönt, hogy egy időre jegeli ezt a projektet és más utakat néz meg. Még nyomunk már könnyebb utat a nagyfalon, csak hogy gyarapodjanak a méterek, majd visszatérünk a halashoz. Vacsira ünnepi hekket fogyasztunk és jéghideg sörrel öblítünk. J A sátrakat kb. 20 méterrel odébb verjük fel, de ez nem fog ki a rókákon akik aznap éjjel lenyúlják a fél pár túra cipőmet, amit azóta sem találtam meg! :)  

A délelőtt hasonló ütemben telik az előző napihoz. Kb 11-kor érkezünk ismét tardosra, ahol újabb áldozatokat keresgélünk a falakon. Én a Via mala mellett teszem le a voksom Gabi pedig a tőle jobbra levő falon néz ki egy 8-/8-as nehézségű utat. (Sajnos a nevére már nem emlékszem.) Időközben Tündi és Ádám is csatlakozik a csapathoz. Ádám első alkalommal találkozik a mászással, de meglepő dolgokat produkál. Szinte rohan felfelé az utakban. Kb. 6 utat mászik 5-ös és 6-os nehézségben mindenféle megerőltetés nélkül. Nyilvánvalóan tehetséges, remélem még sokat mászunk együtt. Gabival mindketten sikeresen megmásszuk a projekteket, így ezt a napot is „ünnepléssel” zárjuk. Mászás után sikerül rábeszélnem Gabit, hogy 1 éjszakára szakítsuk meg az erdei létet és menjünk haza, így az éjszakát már Dalos Pacsirtám karjai között töltöm el.

Másnap reggel újból kis geri felé vesszük az irányt egy nagyobb csapattal. (Évi, Heni, Regina, Kata, Emma, Éva, Luca, Bölény, Kis bölény, Gergő, Gabi és persze Én) Elsőkként érkezünk a bányába, ahol Pulinka Zsoltin kívül egy lélek sincs. Ő előző este biciklivel érkezett. Gyors eszmecsere után én ismét a Metában csüngök Gabi pedig újból a Küklopszot tolja. Második nekifutásra már előlbe próbálom a Metát, de a tetejére sajnos elfogyok, és csak többszöri beleülés árán sikerül standot akasztani. Sebaj nem is a megmászás volt a cél. Amíg mi a projektekbe vergődünk a csapat másik fele a karátos udvar gyöngyszemeit másszák sorra. Gabi több éles próbát is dob a Küklopszra, de valami miatt nem akar össze jönni… L Én „edzés” gyanánt mászom még 2 terit és 2 küklopszot… Estére mindenki haza szivárog, csak a battaiak, a bölény család, Gabi és Én maradunk. Hangulatos tábortűz mellett elkortyolgatjuk Levi mennyi pálinkáját, majd csillagos ég alatt hajtjuk nyugovóra a fejünket.

Másnap minden a már megszokott kerékvágásba megy. Lassú ébredezés készülődés, majd mászás. Ekkorra már semmi bőr az ujjainkon és az izületek is jócskán el voltak fáradva. Sebaj, mi azért még másztunk. A küklopsz melletti repedést néztük meg toprope. Ha jól emlékszem 3 szor mentünk fel rajta, majd ebéd és pihi után összepakolás és hazamenetel következett.

Zombiként értem, haza és azóta is vegetatív üzemmódba tengetem napjaim. Sok sok kajával, pihenéssel és 0 mászással próbálom regenerálni testem. Imádtam ezt az 5 napot, és remélem még sok ilyenben lesz részem az ősz folyamán.

Uff!

Gabó

Kis-Gerecse - Újratöltve

   Vagy újramászva. Ezt akartam elkerülni. Hogy újra azokat a hatosokat másszam. Meg csorgassam a nyálam az esőfal alatt. Nem, ez már nem hiányzik. Főleg nem rossz időben.
   Mindenem Kis-Gerecse ellen szólt, de vitt az áramlat.(Hál'Isten) Vitt az ígéret, a "zsarolók", a család, az autó.
   Kis-Gerecse a kemény drogosok fellegvára. Ki egyszer itt belekóstol az utakba nem tud már máshol mászni, nem tud magának máshol kihívásokat találni. Lehet régebben ezért is kerültem a helyet. Tudtam magamról, mindent félresöpörnék annak érdekében, hogy visszajussak ide az anyaghoz. A sziklaanyaghoz, az utakhoz. Hogy taknyoljam, hogy toprópozzam, hogy kotázzam, hogy bétázzam ÁÁÁÁ.
  De most nem! Jönnek a meglepetések: Nem esik az eső! Még akkor sem amikor felérünk. És amikor felveszem a beülőt akkor sem! Új utak? Hol? Hatosok? Hetesek? Micsoda?! Új falak, meg titkosabb helyek? Sátorhely kilátással, tűzrakó hellyel, meg padokkal? Halihó, van élet az Eső Falon túl is!
  DE JÓ volt! Családdal, barátokkal, Köszönöm!