Én és a Shunt :)

Ahogy az mostanság sajnos egyre többször előfordul, magamra maradtam. Péntek este és még mindig nem tudom, kivel és hova megyek mászni. Egy dologban biztos vagyok. Kint akarom tölteni a szombat estét a csillagok alatt, és a lehető legtöbbet szeretnék mászni.

Szombat reggel korai kelést követően egy Indián barátom segítségével jutok le Csókakőre. Miért Csókakő? Mert itt tudok egyedül, shunt segítségével könnyedén és sokat mászni... Mert itt van az egyik kedvenc alvós helyem. Mert SZERETEM csókakőt, és nem tudok betelni vele!:)
Szóval 11:00-kor már a fal feletti gerincen üldögélek és kémlelem az eget. Igen erős szél röpteti a felhőket az égen, de nem aggódok az eső miatt, az időjárás nem jelzett semmit... Be ereszkedem az új útba (Indiántánc), hogy megnézzem hogyan sikerült a szerda esti pucolás, és még egyszer átmozogjam... Sajnos a szél kevés volt a pucolás során kitermelődött föld és egyéb kosz eltüntetésére, így még egy köröm biztos lesz a nittelésig. Átmozgom az utat és közben rögtön bele is szeretek!:) Persze lehet csak elfogultság miatt (Ez az első utam...), de tényleg szépnek találom. Remélem hamarosan Ti is meggyőződhettek róla...

Visszatérek a gerincre és átrakom a kötelet a Kétkaros standjába. Le ereszkedem és megkezdődik a csapatás. A Kétkaros után a Szfinx következik. Ez az az út amit szinte minden itt létemkor mászok. Minden mozdulata szép és mindig van valami újításom, amivel még szebbé varázsolom. A nap végére odáig fajultak a dolgok, hogy a kunsztrész átmászása után következő folyamatosan, enyhén áthajló falrész jobb oldali repedését egyáltalán nem fogom és nem lépem. Ha jól emlékszem egymás után 3-szor is megmászom, majd a Madár depressziót nyomom. Idő közben egy zápor érkezik, melyet fél úton a falban vészelek át, szerencsémre szárazon!:) Egy kis kaja és pihi után ránézek a Csontbrigádra. Gondoltam, ha meg nem is mászom, de legalább összerakom a mozdulatokat, ennyivel közelebb kerülök a megmászásához. Iszonyatos szenvedések után sikerült a standig felvergődnöm. Sikerül majdnem minden mozdulatot összeraknom, de ismét világossá válik számomra, hogy ez az a szint amire még nagyon sokat kell edzenem...(De nem adom fel, addig edzek amíg ki nem mászom!) A Csontbrigád jócskán kivett az erőmből, de a Lebegést és a Krokodil direktet semmiképp nem akarom kihagyni a repertoárból.

Miután sikerül a végső kimerülésig másznom, felmegyek a gerincre élvezni a nap sugarait és a természet hangjait. Később elfoglalom királyi lakosztályom a gerinc egy eldugott zugában ahol egy kellemes vacsora elfogyasztása után olvasgatással töltöm az időm. Ahogy közeledik az est egyre inkább érzem a fáradtságot, így már 20:30 környékén nyugovóra térek. Az éjszakám zavartalan, reggel 6-ig egyszer sem ébredek fel.( Akkor is csak a hajnali hűvös levegő ébreszt.) 7:30-kor (11 óra alvás után) csodálatos napsütésre ébredek. Gyorsan kikászálódok a hálózsákból és összepakolok, a buszom 08:30-kor indul vissza fehérvárra. Az eredeti terv szerint Bölényékkel töltöttem volna a Vasárnapom, de sajnos az időjárás közbe szólt, így Bölény lemondta a Veszprémi mászókát...:( Sebaj, így legalább maradt egy kis időm az otthoni teendőimre, és édesanyámra...:)

Asszem ennyi volna...

Gabó