Persze a terv egyből megdőlt, mivel hétfőn leszakadt az ég. Igy bemenkültem a terembe, ahol négy órát mászkáltam vertikálisan és horizontálisan. Néha szeretek bemenni a terembe, mert rengeteg arccal csak itt tudok találkozni. Lényeg a lényeg hogy jól legyalultam magam és vártam a szerdai egész napos Tardost, ahol a projektemre koncentrálhatok.
Tehát a szerdai nap Tardosra indultam Tündi és Gabó társaságában. Nagyon vártam hogy mi lesz itt mi fog várni minket, hogy fog menni a mászás... A nagy-fal mindig nyomaszt egy kicsit, nem tudom hogy miért... valami misztikum övezi. Igazából nem a nitt távokkal van bajom, csak úgy valami... egészében.
A szokásos első út a Moha és páfrány volt. Majd innen beszereltem az "utamba", a Zergevadászba. Egy hónapja másztam körülbelül ezelőtt, igy TR átmozogtam az utat, előrántottam emlékeimet a félhomályból.
Gabó eközben az Ébent és az Aranykort csapatta, Tündi pedig ugyanazokat amiket mi.
Eljött az én időm, először mászom előlbe a Zergevadászt... a nagy pihenőig simán megy, de itt túlizgulom a dolgot és beleülök... majd mégegyszer, de igy is örültem, mert láttam hogy igenis megmászom június hónapban. Dobtam rá mégegy próbát, ez már jobban ment... elégedett volt mindenki magával... rengeteget másztunk, teljesen elfáradtunk, ismét jó napot zártunk. Itt a nap csak hasznosan és kellemesen tellhet.
A csütörtöki napon a jól megérdemelt pihenőnket töltöttük (mászás nélkül). Vártuk a péntek délutánt hogy körülbelül egy év után visszatérhessünk kis-geribe... kiváncsiak voltunk hogy mi fog történni, hogy fog menni a mászás.
Délután négykor indultunk fehérvárról termászetesen Gabóval... Neki az Ekeke, nekem a Portland volt a kiszemelt út. Megérkezést követően Kavicsékkal találkoztunk, majd Bendivel és Bencével, akik előző nap értek haza angol turnéjukról, és másnap már geiben csapatták a clean utakat... elcsipték a srácok az életérzést. Kis beszélgetés, majd egy 7 körüli bemelegitő út a Zombi-falon... Ezután Gabó belemászik az Ekekébe... itt a cél a standlánc akasztása volt, valamint a beszerelés... sikerrel vette az akadályt.
Én következtem... nekem is ezek voltak a céljaim, bár ilyen nehézségű utakat még nem nagyon másztam, de mi baj lehet, ezért jöttem!
Köztesről köztesre haladtam... az első kettő ugye elég sima, majd jött a harmadik. Itt egy balos kis lépést szemeltem ki, ahonnan már ez is sima volt. A negyedik is simán ment...de az út csak itt kezdődik véleményem szerint. A következő akasztásig eléggé fel kell lépegetni, ahonnan firkáltam is egy nagyobbat, de aztán simán ment. A standolás előtt van egy nagyobb köztestáv, de az utolsó nittben megpihenve ment elsőre. KÉSZ!! napi projekt teljesitve mind a kettőnknek... Estére a kastélyból kiszökött két pulikutya boldogitott minket... sebaj...jó arcok voltak.
Másnap reggel ébredés, kaja, kávé...
-Lassan mehet a mászás?
-Hát lassan igen, miért mennyi az idő?
-Baszki 5:40 van!!!
Ez a párbeszéd hangzott el... csodálkoztunk milyen koraiak vagyunk... Rájöttünk, nem kell sietnünk. Igy még kis napozás, és ejtőzés is belefért 8ig, amikor már tényleg felvettük a beülőt és megindult az ostrom. Megbeszéltük, hogy egyszer mozoghatjuk át (bemelgités gyanánt) TR az utakat, majd kötél le... Gabó összerakta az utat... én is igy tettem, bár meglepődve beleülés nélkül ment egyben az út.
Tehát kötelek le, 1 óra pihi...napozás, kaja, miegymás.
Gabó következett ismét... az elején voltak kisebb nehézségei a kis peremeken, de hamar áthidalta, és egész jól ment neki a dolog a továbbiakban. Ismét rajtam a sor... Ment szépen az út egészen a standolásig, ahonnan hatalmasat boritottam...azt hittem ennél már nem is lehet nagyobbat ebből az útból... Gondoltam sebaj, legközelebb meglesz... Ismét nagy pihenő jött... Ekkor befutottak a többiek: Bölény család és Ágh Andris. Bölény visszatért a kihagyás előtti formájához, legalábbis ezt állapitottuk meg! Szóval hajrá...
Andrissal mászták sorra az egyre nehezebb utakat.
Végül 2-2 próbát csaptunk még a projektekre, sajnos sikertelenül...next time...
Az utolsó próbám nagyon jó volt... már megérintettem a standfogást, de innen jött a zakó, életem zakója... Rendesen pergett előttem a film... fantasztikus érzés volt... körülbelül mintha megmásztam volna az utat :)
De nem...igy erre a hétre marad...
Az eredeti terv szerint vasárnap délutánig maradtunk volna, de betört a hidegfront, meg eléggé szétmásztuk már magunkat... nem vagyok hozzászokva hogy egy nap alatt 4-5 darab 8+ fokozatú utat másszak.
Lényeg a lényeg, hogy nagyon kemény hetet zártunk... bár mindegyik ilyen lenne...
Képek:
Üdv
Fidi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése