A hétvégén Budapesten volt programom, így rögtön Ágh Andris barátomra gondoltam, hogy a Nepáli kultúra megismerése után vele töltsem a nap hátralevő részét. Nem kellett sokáig győzködnöm, azonnal rákapott az ötletre. Így esett, hogy szombat délután 2 körül már a kecske-hegyi kőfejtő felé robogtunk. Izgatottam vártam mi vár rám, hiszen nemhogy kecske-hegyen, de még a Budai hegységben sem másztam soha.
A katlanba érve kellemes hűvös levegő és síri csend fogadott. Azonnal a falhoz siettem, hogy közelebbről szemügyre vegyem. Gyorsan rájövök, hogy itt szinte minden fal áthajlik, és igencsak meglettek "gyepálva" az elmúlt néhány évtizedben. Andris mesél néhány storyt a "hőskori" időkből miközben beöltözünk. Közben befut egy másik páros is akik rutinosan már be is felsőzik a nagy fal egyik standját. Mi is így teszünk így a nagy fal mindhárom standjában bent lóg egy-egy kötél. Kis tanakodás után a középső repedés melett döntök bemelegítő útként. Az első 5 méter után le esik a tantusz, hogy igen rosszul választottam. Ennek fizikai tünete a szarrápukkanás. Szinte képtelen vagyok megállni a csúszós lépéseken, és a fogásokat is nagyon nehezen találom el. Végül sikerül felmásznom a standig, de érzem, itt ma nem "potya" megmászások lesznek.Andris a faékest mássza, majd cserélünk. A faékessel egyszerűen nem tudok mit kezdeni. A lépések állapota még a középső repedésénél is szörnyűbbek. Próbálom felcibálni magam karból, de feladom. Mellettünk a srácok az Éterrel próbálkoznak. Tetszik az út nekem is, így rá is megyek. Elsőre többszöri beleülés árán sikerül feljutni. Nem akarom eljutni, hogy azt a fokozatot amit 1 hete simán on-sightoltam most toprope nem tudom kimászni. Andris is rámegy az útra, de kb ugyanúgy mozog benne...Felváltva dobjuk a próbákat, de csak nem akar beakadni. Időközben befut egy helyi arc is Kristóf személyében, aki próbálja elmagyarázni a legjobb bétákat, de makacsságunk határtalan, így a saját mozdulatainkkal próbálkozunk.Végül kb. az 5 kísérletre beakad. Kristóf fél év kihagyás után simán mássza az Étert és a Peremszerelmet is. Látszanak a begyakorolt mozdulatok, de ez akkor is szép teljesítmény. Miután már végképp elfogyott az erőnk és lehúztuk a kötelet, a fal aljában travizunk picit, majd összecuccolás és Go home...
Összefoglalva egy újabb fantasztikus napot töltöttem el a fővárosban, ahol meglátogattam a barátaim, és egy remek mászóhelyet és embereket is megismertem. Remélem még visszatérek ide is!:)
 |
| A nagy fal és a jobb oldali rész |
 |
| Bal oldali rész |
 |
| Andris a kunsztban |
 |
| Én a kunszt alatt |
 |
| Kristóf béta |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése