Tél = Boulder + Fingerboard, avagy egy kis téli helyzetjelentés

Szétfesszenve...


Dávid kunsztol, Zoli FLashel...



Gabó próbálkozik...



Egy kis maxerő Gabótól


Egy kis maxerő Fiditől

Eljött a tél... sajnos vagy nem sajnos, de ez van. Sziklát csak a külföldi tripek idején látunk, vagy ha éppen kisüt a nap és nem doglozunk.

Megfogadtuk, hogy az idei hideg időszak az edzés szellemében fog telleni...

Ami fix, hogy heti egy alkalommal a suliban van mászás. Itt én inkább a megdöntött boulderfallal vagyok elfoglalva, hiszen szerintem ez hozza legjobban az erőt. Pórbálunk minnél hosszabb, minnél keményebb problémákat felrakni. 2 órányi kő kemény edzés.

...Fingerboard... Ez az az eszköz, aminek használata a legszembetűnőbb...legalábbis számomra. Bobbytól kaptunk egy edzéstervet, amelyet használunk általában heti egy alkalommal. Ezt meg is osztanám veletek, hisz nem titok (angolul van, leforditására nincs elég motivációm):

Egy kis magyarázat és útmutató:

Terminology on the tables:

A.W.: Added Weight. This mean that you will add some weight so that you can NOT do more than 5 reps without assistance.

A.W. M.L. : Added Weight, Maximum Load. This means that you will add some weight or do one arm pull ups (depending on ability). The weight has to be enough so that you can barely do 1 rep.

Big: The hold is big enough to accommodate 2/3 of the finger length.

Medium: The hold is big enough to accommodate 1/3 of the finger length.

Lock offs: This are like regular pull ups but you stop the movement of up and down at some angles. Recommendable to do at least 3 different angles (i.e. full, 90° and almost dead hanging). One Rep means one Lock off no matter the angle.

Small: Only the finger tips!

Travelling pull Ups: This are like regular pull ups but you raise your chin alternately to each hand at the top of the pull up.

Ha az időnk engedi általában még egy napot a helyi mászóteremben töltünk (Redrock) kunsztolással.

Úgy érzem hogy termékeny év elé nézünk, remélem az ujjak is birják majd.

Fidi voltam

Üdv

Hétvégi progi

minden így kezdődött (Lóránt és Patrick)

Amíg otthonról azt hallani úton út félen,hogy ez olyan márka ez amolyan márka,addig itt leszarjuk,és hódolunk annak a sportnak,amiben már nem kevés energiánk,időnk benne van.
Az első részét a mondatnak nyugodtan lehet fikázásnak venni,a második részét viszont önfikázásként írtam.
Mivel nem jön az eredmény.
Igaz többféle oka lehet.
Egy: nem kéne másnaposan mászni.
Kettő:lehet ha nem határon másznék,akkor lenne pozitívum,viszont nem lenne fejlődés.
Három: lehet nem kéne másnaposan mászni. Vagy lehet ezt már írtam.
Szó-szó,mi kimentünk ma Achleitenre. Hármasba. Eleinte meghitt kettes lett volna,egy magyar nyelvű vajdasági sráccal Lóránttal,aki egyébként Kufstein-ban lakik. Később hívott Patrick,Rosenheimből,16 éves 8a+-a már van,és 8b a célja idén re,hogy ő is jönne.
Így hát hárman mentünk ki. Nem törődve semmivel. A hóval,ami a héten esett(de utólag láttam,hogy már elolvadt),az időjárással, a márkákkal és a másnapossággal.
Patrick egy 8b t próbált
Lóránt egy 7b+-t
Ezt én is egy 7a+ társaságában.
Megfogadtam,hogy amíg nem sikerül kimásznom egy 7b-7b+-t ,addig le kell szarnom,hogy szét van hullva a balos cipőm. Mivel a jobbosból van kettő. Még nyáron elhagytam a cipőm balos felét. Ezért esett ez így rám.

Szlovénia,avagy a totális lesüllyedés-(másik oldalról)

így pihentünk két mászás közben

Történetünk már ismertetett.
Megérkeztünk a falhoz,és ketten,Kata meg én ,felmentünk a Misjai falhoz,amit Ospinak hittünk. Telefon,majd,berágás,s ebből kifolyólag ott maradtunk. Bekezdtem,mivel egyedül másztam,egy bekezdtem egy 6 a+ al,majd 6b,6a,6c,kis pihi. Ez volt a szikla ismerkedési pillanatom. Ezek az utak a fal bal alsó szektorában vannak. Lukova,Jozetova és társai.
Pihi után gondoltam,h megnézek egy 7a,7b, vagy 7b+ -t. A 7a t éppen mászták Jumbo,a 7b+-t is így maradt a jó német nevű Sternschnuppe 7b. Elsőre kibouldereztem,majd pihi. Kevés pihit tartottam,és így másodszorra a 3. és a 4. köztesnél,ahol van egy kis boulder,elpukkantam. Egyébként egy gyönyörű út,már bánom,hogy ott hagytam. Ja,és itt németországban,zsírosabbak a falak,a híresebb falak. pl Sparchen,Schleier,Achleiten.
A második próba után lementünk,hiszen időre beszéltük meg Gabóékkal. Pálinka és egy remek társaság fogadott minket. Átmentünk a szállásra,majd gyors szendvics készítés. Piázás és egész estés szendvicsezés. Bár én nem voltam éhes,mivel másnap a sok szendvics megüli a gyomromat. Ezért csak ittam.
Másnap Osp. De most valóban. Megnéztünk pár utat,s a tömeg és a nehezebb utak miatt,arrébb húzódtunk. Itt próbáltam egy Idealist nevű 7a+ os utat. Ez egy kő kemény 7a+. Csak alsós fogások,és persze közel 45 fokban. Majd egy óráig tartott kiboulderezni az utat. 18-25m .
Én lementem utána,többiek maradtak. Mi tengert a többiek a falat nézték.
Koper egy szép kis város. Kikötővel,ipari résszel és sok sok étteremmel. Sok kis olaszos utcácskával és ..
Itt található Szlovénia első szendvics boltja.
Ennek örömére,na és Kata bevásárlásának köszönhetően,neki álltunk marha pörit főzni. Közben gurultak a sörök,és a szendvicsek. Elég kész lehettünk már mikor nyugovóra tértünk.
Utolsó nap,annyira jól ment,hogy Gabikácskával egy 6c t ostromoltunk. 4. vagy 5. próbára sikerült kimászni. Gabikácskának grat,nekem meg nem kéne annyit szendvicseznem ha nem bírom. Az út megmászása után rámentem még egy 7a ra,de minek. GYÖTRELEM volt. Gabó,Máté meg ez idáig több köteles utaztak.
Haza nem vittem semmit,amire büszke lehetnék,de majd betudom annak,hogy ez volt az első látogatásom itt. És annak is talán,hogy ez volt az első külföldi utam Gabikácskával és Mátéval.DÚRVA ÉJSZAKÁK voltak! Kösz srácok....

Óespé, Óespé, decsodás!

Kezdődött az egész azzal, hogy még Fidiék szinte alig értek haza Kotecnikről, én meg Olaszországból, mikor már nekem szegezték a kérdést: "miiihhhh Kotcnik, miihhh?"
Lehet erre nemet mondani? Pláne mióta nyáron belebuzultam a helybe. Osztottam, szoroztam
és arra jutottam, hogy még talan van esélyem kisírni a nagy hajrá előtt a főnökömtől két
szabadnapot. Meg is adta! Hála az égnek, mert isteni élményekkel gazdagodtam a hétvégén. Az indulás előtti napokban az időjárásra való tekintettel nem Kotecniket, hanem Ospt céloztuk meg, mondván verjen inkabb szet minket a nap így november vége felé...
Nos a melóbol elszabadulva, már már rohanva Pest felé vettem az irányt, hogy jól lekessem
a déliben a csatlakozást. Sebaj,még igy éjjel érkezve is tárt karokkal várt Fidi és lakótársa Szabi.
Náluk este még beszélgetés, laza veretés (whisky), viszonylag korán fekvés, majd másnap mégkorábbi kelés. Jóformán még magamról se tudtam, mikor már úton voltunk Gabó felé.
Ő se húzta sokáig a bepakolást, 6 kötül már rajta voltunk a pályán. Az utunk 5 óra volt oda,
kényelmesbe, nem kapkodva.
11körül már a falnál voltunk. Szétfolytam a fal alatt, hatalmas nagy, rengeteg úttal. Ez volt az első látogatásom ide, de korántsem az utolsó!
Itthon hosszabbnak, ott rovidebbnek mondott 20-25 méteres utakat másztunk. Az időt tényleg eltaláltuk, rövidujjus, megsülős időnk volt. Nem másztunk nehezeket, 6a-6b kötülieket összesen háromat. (srácok nálatok a kaller, ha úgy van egészítsétek már ki a nevekkel,mert én elfelejtettem)
Ezen a nap a második út tetszett a legjobban. Az út harmadik harmadánál egy 4-5 m-es cseppkőlefolyáson ment fel. Első ízben másztam ilyen képződményt. Rabul is ejtett, úgyérzem előszeretettel fogok mászni a jövőben ilyesmiket. Itt a mászóélményt nagyban fokozza az, hogy kitett a hely. A fenti szektor tövéből pedig meseszép kilátás nyílik Osp falujára.
Laza kedvhozó elsőnapi mászásunk nem nyújtottuk el, hiszen azért az utazás is elfárasztott minket, nameg vártuk még két társunk, Barnit és kedvesét, Katát. Ők Németországból utaztak eme csodás helyre, de egy kis kommunikációs malőrnek köszönhetően délután 2 magasságában Misja Pecről (gyakorlatilag a szomszédból) telefonaltak, hogy megérkeztek, de mi hol is vagyunk. Elmondtuk, hogy hol is valójában, de nem jöttek át, maradtak, csak a mászás végén találkoztunk a fal alatt. Szinkronban voltunk, hiszen mikor mar indultunk fel hozzájuk, jöttek is szembe velünk. A találkozás örömére, nameg Kata névnapjára kortyoltunk is rögvest egy kis pálinkát. Kis beszélgetés és séta után megcéloztuk a szálláshelyünket (ezúton köszönet a tippért Kovács Tamásnak), ami nem is volt oly messze az ostromolandó falunktól.
Este 6ra már komfortosan a kandalló tüzénél tömtük a búránkat oly módon, mint akik sosem láttak még ételt. Az este többi része beszelgetéssel, élménybeszámolókkal telt, aztán mindenki lepihent.
Viszonylag korai kelést követően egész hamar sikerült magunk haptákba vágni és elindulni újra Osp sziklái felé. Kata nem tartott velünk, Ő túl volt a héten két hegymászáson, azt pihente ki, meg beszerezte a vacsorára szánt marhapörkölt alapanyagait.
A négy fiú, Barni, Gabó, Fidi és én pedig már kora délelőtt a fal alatt toporogtunk, de korántsem mi voltunk az elsők! Utánnunk érkezett a nagyja...sajnos ez rá is tette a bélyegtét a szombati napra. Legalábbis nálam. Egymás szájába mászott a rengeteg parti. Sosem láttam még ennyi embert a fal alatt. Nade sebaj, törtünk magunknak utat. Gabó és Barni az előző napi cseppköves gyönyörűséget büntette, Fidivel egy lazább, de annál hússzaggatóbb utat ostromoltunk. Utánna megvárva Gabóékat áthúzódtunk egy akkor még kevésbé forgalmas szektorba. Aztán az is hipp hopp telelett. Itt egy, ha jól emlékszem 6b+ -t neztünk ki Fidorral, Barniék mellettünk közvetlen egy ugyan eme nehézségi kategóriába sorolt megint csak cseppköves szépséget. A miénk kissé tardos fless volt, ezekkel a nagy tört kövekkel. Fidinek beleüléssel, nekem beleeséssel sikeült túlesni rajta. Az esés az én hibám, türelmetlen és meggondolatlan voltam. Nekem bejött az út, Fidinek annál kevésbé. Gabó megszenvedett a cseppkövessel, de mentégére váljék, hogy irdatlan rosszul volt, elkapta vmi nyavaja. Vagy a -6ban való biciklizés mégse tesz jót? :P ezúton is üzenem neked testvérem, hogy februárban makkegészségesen szeretnélek látni!!! Barni belenézett, ha jól emlékszem egy 7a+ -ba. Igen kemény volt, csak vért izzadva sikerült felmennie rajta.
Nos mivel itt is beállt a zsufi, hiszen még ez is a kitett napsütötte részen volt, úgy döntöttünk, hogy lemegyünk a lentebbi szektorokba, hátha kevesebben vannak. Aztán igen. VALAMIVEL kevesebben voltak, de még így is a másik holmiját kerülgetve kellett közlekednünk.
Lent megtaláltunk egy 7a-t. Nekem tetszett, fincsi eleje, közepe volt, de utánnna kezdődött a kálvária. Öt méter olyan szakasz, mivel se Gabó se Fidi és én se tudtunk mit kezdeni. Csak A0-val tudtam átvekengeni magam rajta. De a kiszalloja meseszep. Nem kényelmes ugyan de nekem tetszik. Már eme út miatt is megéri majd visszatérnem.
Ekkor Barni levált rólunk, mert Katávalmentek a tengerpartra. Szóval egy paartiba maradtunk hárman. Az előző út mellett választottunk egyet. A fokozatára nem emlékszem, 6b körüli lehetett. Szép volt ez is, megérte belemenni. Kissé komótossá és kényelmessé váltunk már, uh befejeztük aznapra a mászást. Igaz én még beakartam szallni egy gyönyörű bevágásba, de pont rajta kempeltek a helyi rasztak. Nem vártuk meg a végét, mert már lassan sötétedés előtt álltunk, és még felakartunk menni a misjai falhoz.
Végül így is tettünk. De mien jól! Sikerült elkapni, ahogy egy tag laza könnyedséggel kimászott egy 8b+ ! Száj tátva maradt...talan majd 10-15 ev mulva nekünk is közünk lehet ilyenhez. Ez a falrész gyönyörű, csak mi még sztem igen kevesek vagyunk oda. Nagy csodálkozások után megindultunk a szállásra.
Kata és Barni már serénykedtek a konyhában. Ezúton is köszönném meg nekik a fenséges vacsorát. Amíg készült a marhapörkölt addig beszélgetéssel, sörözéssel múlattuk az időt. Vacsora után is sztorizgattunk,majd megallapodtunk, hogy marad Osp harmadik napra is, majd nyugovóra tértünk.
Másnap ismételt korán kelés, az előző naphoz képest vmivel lassúbb összeszedelőzködés után megindultunk a falhoz. Gabó rábeszélt egy 5 kötélhosszas 6b+ -ra (3 -6b+ -6b+ -6b+ -6b+). Fidiék egy 6c-t néztek ki maguknak a lenti szektorba.
A fal tövében elváltunk, majd megindultam Gabóval a 110 méteres őrölet felé. Mivel árnyékban volt, nem gondoltam volna, hogy majd sorakozni kell a beszállásért. De csak azért,mert egy másik útnak is az első hossza megegyezett a miénkkel. Hála égnek mindenki azt mászta, utánnunk nem szálltak be. Akkor nem értettük még, hogy miért mindenki azony nyomul. Aztán a második kötélhossz után leesett a tantusz. Ekkora gennyes bevágást...pedig én szeretem az ilyesmit, de ez készrerakott. Rám esett volna az a hossz, de az út legaljan kiestem belőle, még az első köztes előtt. Már egy áthajlóval kezdett. Aztán Gabó hősiesen teljesítette azt a hosszt. Utánna kínkeservesen is de megcsináltam én is. Lényegében ez volt a legnehezebb hossz sztem. Na meg a legcsúnyább is! Utánna örömmászás következett, mindenféle formákkal, bevágás, repkó, áthajló. Egy izgalmas áthajlót ém kaptam úgy 80 méteren. Hatalmas élmény volt mászni. Eddigi legklasszabb mászós élményem.
Túltéve magunk az öt hosszon, éppen csúcscsokit majszolva nyugalomba ültünk a sziklafal tetején, mikor vonyítások közepedte felénk rohan egy őz, nyakáról meg egy kutya fityeg. Követte egy ember is, aki annyit kérdezett tőlünk, hogy van e még lent valaki. Mondtuk, hogy nincs, erre elővette maroklőfegyverét és tőlünk 4 méterre fejbelőtte az állatot. Ilyet én még nem láttam, de nem is akarok soha.
Gyorsnak nem mondható, de kalandos leereszkedést követően a parkolóban találkoztunk Fidiékkel. Lebüntették a 6c-t!!! Kis élménybeszámoló után indultunk is haza. 9körül már Fehérváron voltunk.
Összességében igen jó hétvégénk volt, annál is jobb idővel. Megbeszéltük, hogy februárban jövünk is vissza, hiszen szemeltünk ki áldozatokat! Az ezévi utölsó köves élményem nagyszerűen sikeredett. Köszönöm srácok!

üdv, mate

Képek:

Mikulásba :)

Máté a pihenőben

 Gabó

 Cseppkő 1

  Cseppkő2.

 Fidi

 Barni 6c

 Madárka

 The wall

 5 kötélhosszas őrületben

Headpoint & beer

Hétvégi összefoglaló

Így készült:



Lui az Őrült ló mászása közben:



Egy kis erdő:




Péntek este kissé szomorkodva vettem tudomásul, hogy szombaton ismét Shunt barátommal leszek kénytelen mászni. Egy váratlan telefonhívástól azonban pillanatok alatt jobb kedvem lett. Lui volt a vonal másik végén, és Kő-árokba invitált egy kis nittelésre és mászásra. Nem kellett kétszer mondania...:)

Szombat:

11:00-kor az árokba érkezve gyönyörű napsütés és néma csend fogadott. Gyors egyeztetés Luival: "Mindjárt ott vagyunk az SZHSK-s csapattal, addig esetleg szerelj be a nittelni kívánt útba." Nem pöcsölök, öltözködés, pakolás, majd irány a fal teteje. Az utacska felett egyetlen fa árválkodik, az sem túl bizalomgerjesztő, de Nekem elég...:) Le ereszkedek és alaposan kipucolom az alatta elterülő meredek gazos részt. Miután ez megvan jöhet a bemászás shuntel és a leendő nittek bejelölése. Időközben befut Lui is egy szép létszámú (kb 20-30 fő) csapattal. Megmutatom neki az utat, majd hátramegy és beszerel jó néhány útba az SZHSK-s csapat részére. Addig is, hogy ne unatkozzak berakom a kötelem a Frankeinstenbe és a jobbra mellette levő könnyebb útba. Egyiket sem másztam még. Ideje megismerkedni velük. Mindkettőt viszonylag könnyen átmozgom, bár a frankeinstein kiszállását jó néhány beleülés árán.

Lui visszatér kezdőthet a nittelés... Ő is átmozogja az utat és megbeszéljük a nittek végleges helyét. Pár percel később már bent is a 2 pontos láncos stand és sorra lefelé a nittek is. Nittelés után mindketten megmásszuk és olyan 6-6+ körüli nehézségűre értékeljük. Összesen 4 nitt + stand. Hossza kb 15 méter és az Őrült Ló nevet kapta.

Később egy másik új projekt bemászása történik. A neve: Káosz Amígosz a nehézsége pedig 7-. Helyileg a brekekétől balra lévő áthajlások sorozatán egyenesen fel. Lui, mint szerző elsőként megmássza, majd Én is sikerrel veszem az akadályokat. Ez után még a jobb oldalon mászunk egy szép 6+os repedést, amit már csak a pakolás és indulás követ, hisz időközben ránk sötétedett.

Egy igazán szép napot zártam, élveztem Lui és az SZHSK-s csapat társaságát, a szép időt és környezetet.

Vasárnap:

Bandy haverommal reggel 9:00-kor találkoztunk a pályaudvaron. Kocsi híján kénytelenek voltunk tömegközlekedéssel lemenni Gesztesre, de ez minket nem rettent el egy kicsit sem. Az idő ma is hibátlan és mindketten a természetbe vágyunk. Kőhányástól gyalog folytatjuk az utunkat. 1 óra múlva már a Gesztesi kocsma espressojat kortyolgatjuk és a fallal szemezünk.

Bandy ma nem érzi a mászást így kénytelen vagyok egyedül veretni az utakat. Ma nem vagyok véresszájú, a nap mottója 1 szó: TRAD! Ez mostanában egyre többet van jelen mászásaimba, és egyre inkább kezdek beleszerelmesedni. A Zinne falnál kezdem egy 6os úttal, majd a Matematika környékén mászom a Simulóst és még két utat tőle ballra, majd a Kubut is sikeresen mászom ebben a stílusban.

Később átmegyünk a Bánya falra, bízván du. már csak oda süt a nap, de 2 órakor még szigorúan árnyékba burkolózva találjuk. Egy percig sem szomorkodom, elpakolom az ékeket és pár percel később már a Tojás fal alatt sompolygok, mígnem megakad a szemem a Bomeráng nevezetű 8- os reibungos őrületen. Emlékszem, hogy 1 vagy 2 évvel ezelőtt több ízben is próbálkoztam a megmászással, de nem vagyok biztos abban, hogy egyben sikerült-e. Hát itt az ideje pontot tenni az ügy végére... Az út 1 nittből + standból áll. Az akasztásom kb 4-5 méteren lehet a stand pedig 9-10 méteren. Annyiban hasonlít a többi tojásfalon levő hasonló kiépítettségű útra, hogy ott van a nitt ahol lennie kell. Szóval az út valahogy így néz ki: Könnyű-nehéz-könnyű. Emlékeimbe még él, hogy a legutóbbi próbánál még az az egy nitt is mozgott, de akasztáshoz érve megnyugodva tapasztalom, hogy időközben meghúzták a csavart. Sajnos első kísérletre rögtön lukra futok... Rögtön le is esik honnan jött a név, bomeráng. Na, de nem adom fel, összerakom a középső őrületet és újra nekifutok. Még 2 alkalommal visszadob starthelyzetbe az út, de végül csak feljutok egyben rajta. Nagy az öröm végre ez is meg van.

Bandyval felmegyünk a fal tetejére és ezúton világosba is meggyőződünk a tényről, hogy sem Tata sem pedig Környe nem látható innen. (Köszi a Tardosi halakat Bandesz!:) Végezetül a Torrente nevet viselő másik reibungos úttal zárjuk a napot és haza felé vesszük az irányt.Egy átszállással, viszonylag hamar haza is érünk. (16:00-17:30)

Azt hiszem ennyi lett volna...

Uff!

Flesseshetek

Teltek e hetek,persze gyerekek remekeltek. De nem eme. E gyerekek nehezeket verrettek (8a+,8b,7c),ennek egy kevesebbke sem lehetett meg.(7b+). Nem lehetetlen,de edzen(i) kell nek(i).
Eltelt e tervezett,s meglehet e gyerek bevedelt.Nem keveset. Egész delet fetrengve elt(ö)lt(ö)tte.
Majd a hasba falatka kavarta,keverte s feledte a napját. Kata,a ,,csaja"(barátnője) meg e gyerek,kettesben elmentek vadasparkba,vagy merre?
Teljességgel lehetetlen e helyzet,ezért áttérek a lényegre. :)
Amikor is,ebéd után úgy döntöttünk,vagy legalább is én,hogy nem döntök már magamba,elmehetnénk Ebersbergbe. Ez egy olyan hely ahol a város mellett van egy nagy zöld terület. Mint Bodajk és Fehérvárcsurgó között. Csak nem olyan dombos,hegyes,hanem lapos,fás,bükkös. 3 részre van osztva ez a 50 km2 es terület. Egyik rész a vaddisznóké,másik a szarvasoké(alacsony kerítéssel le vannak kerítve,hiszen közel van a A8 as autó pálya,és a Müncheniek elcsapkodnák őket,ha nem lenne a kerítéske),harmadik a senki földje. Szóval lehetne az enyém is.
Vannak jelölt ösvények,és turista utak. A kerítésen kívül. Persze. Egy idő után felszólító táblák is vannak,hogy: Állatnyugalmi zona,területre kérjük ne lépjenek be!!
Kata,én és zöld barátom,úgy gondoljuk,h nem nekünk szól. Egyébként is a disznókért jöttünk. Ha a hegy nem megy,megyek én e hegynek. Lehet!
Addig addig bóklásztunk,amíg be nem értünk a kijelölt etetett hely kellős közepére,amit egy lesből figyelhettek meg a turisták,és csinálhattak fotókat,a disznókról. Rólunk. Mivel mi álltunk ott.
Szó-szót követett és mi már a kerítésen kívül voltunk. Vissza felé a kocsi felé,egyszer csak mit hallok.
Ismerős hang.
Á,csak egy tébolyult képzelt hang lehet.
Majd ismét. Kata le akar állítani,mondván ez kiskutya hangja.
Majd erősebb,és erősebb,és erősebb. Felnézek az égre,s.......
Azért fless,mivel nagyon-nagyon szerettem volna már a darvak vonulását figyelni. Ezért jártunk is a Fehér tónál,reggel 5-6 kor az Alföldön. A kép.Belevésődött a fejembe. Reggeli napfelkelte(Alföldi fajta,iszonyatosan szép) és előttünk vagy több ezer daru pár,amint éppen repülnek ki. A hang. Mint a gyerekzsivaj. Vagy akár babazsivaj.
Szóval darvak voltak,München előtt Ebersbergnél. Ilyen képet elcsípni=a holdon mászni.
A flesssem erre megjelent gyerekek,de nektek lehet ez nem jelentett flessssssssssssssssssseeeettt!!!!!!

Fidi és a Libres VIII-/VIII Várgesztes

Tündi és a Mohos 5+ (OS.) Várgesztes

Gabó és a Stop shop Várgesztesen (Trad)

Fidi és a Dűne VII- (Várgesztes)

Bajót, Gesztes, Überales

Kis kitérő a Vértesben:



Az a bizonyos 8- :


Fidi a 7+ban:



Gabó a 7+ban:


Bajóti kilátás:


Black out:


Fekete szombat:




Hazatérvén szlovéniából éreztünk némi fáradtságot, de előre lefixáltuk, hogy a hétvégén csapatás lesz.
Szombaton Bajótot céloztuk meg...sosem voltam még ott. a nagy-falat vettük célba először, ahol 6-os utakon melegitettünk... A Fekete szombat nagyon gyönyörű út...igazi táblamászás, de az út kunsztja, hogy tudsz e standolni vagy nem... hát tudtunk, de úgy hogy rámartunk a standra... 6os út, de ez van...sajnálom, majd legközelebb.
utána következett a Cassiopeia. 30 méter az út... 5-6 méteres köztestávokkal..ami igazán pszihés, nem is vállaltam...nem éreztem magam a top-on... Gabó szépen kitolta.
Gondoltam hogy nézzük meg a barlangot... Ilyen gyönyörű helyen talán nem is voltam még. A jankovitch barlang olyan mintha egy vulkán belsejében lennék. Kicsit olyan mintha finale-ban volnék... gondoltuk, hogy ez is lesz a cime a bejegyzésnek. Itt másztunk egy 7+ utat, majd Gabó ráment egy 8--ra, ahol 12 méteren volt az első akasztás... a második meg vagy 7 méterrel felette...majd innen runout a standig.
továbbálltunk az utak megmászása után... irány a hátsó falrész!!
gyönyörű reibung táblák. Rá is mentünk egy 8--ra... nekem nem adta... de Gabó másodikra szépen mászta.
Megbeszéltük hogy visszatérünk még ide, nagyon bejött a hely.

Vasárnap reggel 9kor, hárman indultunk gesztesre... Tündi, Gabó és én. nagyon nagy terveim voltak a tojás-falon. Kényelmesbe voltunk... 10:30 kor kezdtünk el csak mászni. egy 7--al melegitettünk. Tündi a hátsó reibung táblát onsightolta. Gabó próbálta a Stop shop(7+) trad stilusban. Itt elég érdekes doglok történtek, amiket nem részleteznék...szerintem a videóból kiderül, lényeg hogy nem lett megmászás... Majd az utat másodjára lebüntettem "normál" stilusban.... Jött ismét Gabó tradban... Siker!!! és megkönnyebbülés .
Jöhetett a nap projektje számomra... Libresse (8-/8). Elsőre átmozogtam TR, majd előlben is sikerült megmásznom... nagy öröm volt. A két kis perem annyira tartott, hogy talán még lógni is tudtam volna rajtuk.
Ezekután Tündi megmászta a Torrente-t (6+). majd zárásként Gabó oszi új útjára ment rá (8-). Simán mászta.

A nap végén megbeszéltük hogy nagyon jó napot zártunk.. Legközelebb jöhet a Cápa :)



Fidi voltam

Üdv

Ágh István Kotecnik Klasika 7a+

Kotecniki portyázások

Történt az eset, hogy kitaláltuk...induljunk meg a szlovéniai Kotecnikbe. Csabi mikrobuszával volt menés... reggel 6ra voltak fehérváron Krisszel. Beszállás, kávé, lángos és irány Veszprém, ahol Pisti csatlakozott hozzánk. Hatalmas sztorizások közepette érkeztünk meg a hőn szeretett kis faluba. Az idő hideg és nyirkos... szakadt a köd, felhőbe burkolózott a völgy. A falhoz érvén nem lettünk boldogabbak... minden fal teljesen el volt ázva, így a barlanghoz siettünk, de itt sem fogadott minket jobb látvány.
Gabóval hátramentünk hogy keressünk száraz falfelüleletet... egészen a J - szektorig kellett túrázni, de mivel midnen oké volt visszamentünk a többiekért, és 3-4 utat tudtunk mászni.
Este csapatépítő "bulit" tartottunk, ami iszogatásban és beszélgetésben zajlott, majd 10 körül lefekvés.
Másnap az A-falat vettük célba, ahol a hosszabb, 30 méteres utak voltak porondon. Tökéletes nap volt számomra, mert ritka lehetőség nyílik ilyen hosszú, függőleges táblán másznunk.
6a - 6a+ nehézségekben másztunk, majd volt aki ráment egy 7a útra is, ami 2 kunsztból állt...az elején és a végén. Ekkor Pisti tudta csak lebüntetni az utat. Fáradtan tértünk vissza a pajtába, majd a háziakhoz benéztünk 1-2 sörre és páleszra... kicsit ismerkedtünk velük. Nagyon kedvesek voltak...hoztak süteményeket, ami jól esett a vacsora után.
A reggeli kelés nem ment mindenkinek akadálymentesen az előző esti dorbézolás miatt... de nekem nem volt bajom (gondolom a jó levegő miatt). Fitten keltem...gyors reggeli és indulás a falhoz.
Gabó bemelegitésnek kimászott egy szép repedést trad stilusban 6a+ nehézségben, mi Csabival egy 6b repedést ostromoltunk. Pisti természetesen erősebbre vágyott, igy belement egy 7a+ útba, amit összerakott és meg is mászott a kifejezetten nehéz bulder kunszt ellenére.
Majd jött a Varienta Super Sira nevezetű út (7a), melyet gondoltam megnézek TR. Annyira könnyen ment a kunszt rész, hogy még egy átmozgás (teljes összerakás) után a megmászás mellett döntöttem, de előtte Gabó másodjára simán mászta. Én következtem...éreztem hogy meglehet... nehéz volt ezt tudatositani...ideges lettem, nem hittem, hogy iylen állapotban meg lehet csapni, de csak az indulásig volt érezhető mindez. Pontos légzéssel, és a lentről jövő biztatással sikerült...első 8as utam....nagyon örültem neki. Csabi is lebüntette az utat flash-re... nagyon kemény az "öreg"...le a kalappal.
Nap végén még Pisti lebüntet egy 7a+ utat, míg Kriszék hátul próbálkoznak. Bennem a megmászás után tombol az endorfin... teljes eufóriában rohangálok fel és alá, képtelen lennék már egy 4 es utat is mászni.
Este kis pálinkázás, sörözés... nem mohóba, nem butába, csak éppen hogy üssön :)
Reggel ismét az A-fal volt a cél, ahol Csabi volt a nap hőse...a Pisti által mászott 7a utat ismételte.

Nagyon jó mászó trip volt. örültem hogy a két battai srácot megismerhettem. Nagyon jó 4 napot töltöttünk kint... Mindenki szivesen visszatérne ide, ahogy már tervezzük is.
Végezetül pár kép:

Pisti a 7a+ ban

 Varienta Super Sira (7a)

 Házibuli :)

Úrba...üvegpohárba

reggelbe, fázósba, kávézósba

Csapatósba

 Szállás

művészibe

 Szállás kivülről

 Varienta Super Sira (7a) kunszt

 Csabi

 Krisz

 alig ködben a völgy: