150 éve nem esett a hó... most igen... meg is ittasodtunk...mert miért ne... elvégre lezárunk egy időszakot...hátra hagyunk 3 hetet, mely a szivemhez nőtt... és biztos vagyok benne hogy visszatérek.... nem is oly sokára, remélem nem egyedül. Ezt a helyet mindenkinek látnia kell. De nem is ez a fontos... az életszemléletet mindenkinek meg kell tapasztalnia... amikor nem másért dolgozol, hanem magadért. Igazából mi mégis egy ember gyarapodásáért dolgoztunk, de mégis valami megmaradt bennünk...érettebbek lettünk és tapasztaltunk. Büszke vagyok magamra, hogy ezt megélhettem.
Köszönöm Andris barátomnak,akit már igaz barátomnak tekintek.
Ez a három hét teljes mértékben megváltoztatta a testem és lelkem egyaránk. A testem változásáért Miro felel a sok munkámért. Viszek haza egy kis ereklyét...majd képet rakok fel róla, mert már elpakoltam :)
üdv mindenkinek... rakok fel pár képet:
00:30 Andris pakolni kezd
150 éve nem esett hó...mikor ha nem most mikor itt vagyunk
3 reményekkel teli reménytelen arc:
Talán az első hóember Hvaron (benne van):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése