Hvar trip IV.

Péntek:
Ma kicsit tovább alszunk, az előző este sikerült kicsit becsípni vendégeinkkel. Gyors reggeli után irány a cliffbase. Andris totál KO., úgy dönt, hogy ma nem mászik. Miután felhordtam az aznapra szánt zsalukő adagom, hatalmas ötletem támadt. Milyen szép is lenne, ha deep water soloval zárnám a 2010-es évet!?

Pár perc múlva már húzom is a kedvenc Miurám és kezdem a 300 méteres traverzálást. A levegő 15 fok körüli, de a nap szikrázó sugarai rendületlenül pörkölik hátamat. A tenger 14 C° (nem szeretnék bele esni), minden mozdulatom stabil és kimért. Órákon át csak mászom és mászom, néha egy-egy pihenés erejéig megállok egy kisebb párkányon, ahol megpróbálok újratöltődni.

Mászásból visszatérve (kb. 3-4 óra elteltével) csodás illatok fogadnak a cliffbasen. Andris barátom szilveszteri menüt készített, ami mi más is lehetne, mint babos-káposzta malac husival és erdei gombával. Degeszre esszük magunk, majd egy pohár Plavac és egy szál Marlboro mellett figyeljük a naplementét. Egyszerűen nem tudok betelni vele. Minden nap más és más, de egy közös , mindig gyönyörű! Időközben csatlakoznak magyar barátaink akikkel megbeszéljük az est további menetét.

21:00 környékén enyhén spicces állapotban érkezünk az apartmanjukba, némi alkohollal és 1 gitárral felfegyverkezve. Az este nagyon jó hangulatban telik, szép lassan kiürülnek az üvegek... Az éjfélt már a kikötőben várjuk. A himnusz eléneklése után (nagyon megható volt) spontán buli kerekedett, melyhez a zenét Andris szolgáltatta. Miután mindannyian teljesen elfáradtunk, hazatértünk és nyugovóra tértünk... (kb. 03:00-kor)




Szombat:
Reggel 09:30-kor kidobott az ágy. Magam sem értem, hogy miért, de nem tudtam már tovább aludni. Sebaj, amúgy is nagy tervem van az utolsó napra.

Kicsiny falunk felett tornyosul St. Nikolas csúcsa (638 méter). Ezen a hegyen kb fél úton van 2 barlang. Az egyik egy ősrégi templom romjait őrzi, a másikban Miro bácsi nittjei várják a mászókat. Elsőként a templomot veszem célba. Kb 1 óra menetelés után (nem könnyű terepen) végre meglátom ezt a természeti csodát! A hely misztikuma magával ragad. Mintha nem is –e világban lennék. Az óriási barlang mennyezetéből csöpögő víz és a madarak csiripelése töri meg a csendet. A növényzet oly buja akár egy őserdőben. Érzem az energiákat, amiket ez a szent hely sugároz magából, kicsit leülök és meditálok. Felfedezem a barlang összes zegzugát, és a templomot is töviről-hegyire. Amint megkongatom a harangot újból borsódzik a hátam. Készítek pár képet, majd a másik látványosság felé veszem az irányt. Pár perc séta és már ott is vagyok. Ez a barlang már, jóval kisebb, de mindenképp felejthetetlen élményt tud nyújtani azoknak a mászóknak, akik itt akarják próbára tenni erejüket. Egyenlőre csak 2 nittelt út van, de a falon legalább 30-40 elférne. A visszautam már jóval barátságosabb! (megtalálom a helyes ösvényt)

A faluba leérve egyenesen a cliffbasere indulok. Megérkezve örömmel tapasztalom, hogy Andris és a többi magyar is kijött egy utolsó mászásra. Mi 2 utat mászunk a fenti szektorba, majd visszatérek szállásomra. Útközben a lemenő napot figyelem, ami ma valami elképesztően szép színekben kápráztat el. Szállásomra visszatérve, megtervezem a másnapi haza utat, összepakolok, megfürdök, és korán lefekszem, hisz másnap 04.10-kor kelek.



Vasárnap:
Egész éjjel zaklatottan alszom. Fél óránként felriadok, hogy jajj le ne késsem az indulást. 04.40-kor érzékeny búcsút veszek vendégül látómtól és barátomtól, Andristól! Még egy nagy ölelés, vállveregetés és beszállok Miró mellé az anyósra. Úti társaink 1 fiatal cseh pár akik a hátsó ülésen utaznak. 05:30-kor elbúcsúzom "gazdámtól" is a maga visszafogott módján, egy kézfogással és mosollyal. Felszállok a hajóra és a jól bevált helyemet elfoglalva várom, hogy kikössünk Splitbe.

Split kikötőjébe érve épp pirkadat vár. Mivel a buszom csak 09:00-kor indul és most 07:30-van, úgy döntök kisebb felfedező útra indulok... Amint elhagyom a partot, a városi piacon találom magam. Bevetem magam az árusok közé, és élvezem a piac nyüzsgő zaját. Veszek némi oliva bogyót, mandarint, fügét és bureket(albán péksütemény)! Mondanom sem kell, hogy minden helyi és kiváló minőségű!:) Tovább haladok felfedező utamon és az Óváros zegzugos sikátorai között próbálom megtalálni a helyes irányt!

Visszatérek a pályaudvarra és elfoglalom a 10-es széket a buszon. A busz tömve van minden széken ül valaki. Mellettem egy jól megtermett helyi lakos foglal helyet, aki cseppet sem zavartatva magát kényelmesen terpeszkedik. Én jobb híján összekuporodva próbálom átvészelni az előttem álló 5 órás utat. Ahogy haladunk Zagreb felé, úgy láthatóan egyre hűvösödik az idő. A sveti rok nevű vízválasztó alagút után már kőkemény téli időjárás tárul a szemünk elé. Innentől már mindent hó borít és a hőmérő higanyszála sem mutat 0 foknál többet. A buszom pontos 14:00-kor Zagrebban vagyok.

Erős havazásban sétálok át a vasútállomásra, ahol 1,5 órás várakozás után befut a 2-es peronra a várva várt Kvarner IC!:) Nagy boldogság önti el szívem, amint fellépek a MÁV ezen szerelvényére!:) Igen, fél lábbal már újra otthon vagyok!:) Gyorsan elfoglalok egy kabint és hazáig pihenéssel töltöm az időt. A vonatról leszállva Judit tárt karokkal vár. :) Nagy ölelés, majd irány haza, ahol már Édesanyám lencsefőzeléke vár! Gyors élménybeszámoló, majd alvás....

Gyors összefoglalás: Örülök, hogy az ünnepeket Andrissal tölthettem. Felejthetetlen élményekkel gazdagodtam ebben a pár napban és egy szavam sem lehet a vendéglátásra. Andris és Miro is mindvégig a maximumot nyújtotta! Ezúton is köszönök mindent!


Gabó

ui: BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDENKINEK!